Korszakváltás: A Magyar Szövetség már a PS és az SaS retorikájával kampányol az energiaár-kompenzáció ellen

Kevés olyan hálás munka van, mint megtalálni a politikai ellentmondásokat a Magyar Szövetség retorikájában. Nem csak azért, mert könnyű azt felismerni, hanem azért is, mert rendkívül sok mindent lehet kiolvasni belőle. Így van ez Iván Tamás és a Magyar Szövetség bejegyzésével is, amelyben a párt az energiaár-kompenzációk csökkentésére szólította fel a kormányt. Ráadásul úgy, hogy egy az egyben átvették a PS és az SaS retorikáját.

Gyakran ér engem az a vád, hogy túl szigorú vagyok a Magyar Szövetséggel szemben. Csakhogy ez nem focimeccs, ahol szurkolni kell. Egy vesztes mérkőzés után mérgelődve hazamegyünk, arra gondolva, hogy kidobott pénz volt a jegy és a sör ára. De életminőségünk, jövőnk nem szenvedett kárt. A politikában sajnos nem ez a helyzet. Ott is lehet ugyan szurkolni, sokan meg is teszik. Az illúziókra épített üres politika támogatása azonban megbosszulja magát. Persze, a politikusok szinte mindig csalódást okoznak, de a kisebbik rossz választása nem összekeverendő azzal, hogy még csak nem is törekszünk a mostaninál ütőképesebb politikára.

A focis párhuzam annyiban mégis indokolt, hogy ahogy néhány focicsapatnál, úgy a felvidéki magyar politikában is vannak léhűtő, lusta játékosok, akikre sokat költ a klub, rengeteg pénzt kapnak, komoly reklámot tolnak az imidzsük alá, csak épp a pályán nem teljesítenek. Tökéletesen megfelel nekik az éppen aktuális állapot, mert az is jól fizet. Aztán a mesterségesen felhízlalt, pénzben kifejezett értékükön túladnak rajtuk, jönnek új léhűtők. Ez egy olyan rendszer, ahol a siker ígérete közel olyan kifizetődő, mint a siker maga – akkor meg minek erőlködni?

Progresszív vizeken evezve

Többször felhívtuk a figyelmet arra, hogy a Magyar Szövetség egyre közelebb kerül a progresszívokhoz, és gyakorlatilag végbement a párt átpozicionálása is. Gubík László a korszakváltás jegyében úgy alakította át az erőviszonyokat a pártban, hogy az kompatibilis legyen a progresszív-liberális ellenzékkel. A belső platformok szervezeti felszámolására nem azért volt szükség, hogy az összefogásos és most-hidas frakció ne blokkolja a pártot, hanem hogy a konzervatív frakció ne blokkolja a „korszakváltást”.

És hogy mit hoz a korszakváltás? Üres frázisokat, illúziókra épített ígérgetéseket azzal a narratívával, hogy a párt parlamentbe jutása önmagában elhozza majd a felvidéki magyarok megváltását.

Közben országos témákban nincs véleménye a pártnak, amit azzal az olcsó trükkel próbálnak elkenni, hogy a pártelnök elmondja a saját, semmilyen kötelező érvénnyel nem rendelkező személyes véleményét az adott témában. Vagy, ami mostanában gyakoribb, kitér a válaszadás elől.

„Fűtött medencék”

Közben a párt hivatalos narratívája igazodik az ellenzéki pártokéhoz. Ezt láttuk a málnapataki víztározó ügyében is. És most a legutóbbi Facebook-bejegyzésben is. Ebben többek között az olvasható, hogy a jelenleg még létező, energiaár-kompenzációs rendszert át kell alakítani, hogy „véget érjen a pazarlás”, hiszen „villanegyedek medencéit és fűtött teraszait támogatja a kormány”. Azt is írják, hogy a rendszer átalakítása a családokat védené.

Kiemeljük, arról a rendszerről van szó, amely egyelőre minden háztartás számára piaci áron alul rögzíti az energiaárakat, és amire azért volt szükség, mert az oroszok kirobbantottak egy háborút, amit a drágalátos Nyugat szándékosan elnyújtott, az EU meghirdette a GreenDealt meg a szankciókat, az amerikaiak pedig elkaszálták az Északi Áramlat projektjét, és így tovább.

Ellentmondások sora

Több dolog feltűnhet. Például, hogy a Magyar Szövetség egy az egyben magáévá tette a Progresívne Slovensko és az SaS érveit. A két liberális párt szintén villanegyedek medencéire hivatkozva akar leszámolni az árkompenzációval. Magyarul: a progresszívok és a magyar párt talált egy közös politikai érdeket: azt akarják, hogy még a jelenlegi kormány vigye el az energiaár-emelkedésért a balhét. Mert ha Ficoék nem viszik véghez, nekik kell, amikor kormánypozícióba kerülnek. Mármint a PS és az SaS, nem a MSZ. Felháborító, de nem ez a legnagyobb baj.

A Magyar Szövetség stratégáinak talán nem tűnt fel, de a rendszerért felelős HLAS miniszterei többször hangoztatták, hogy a háztartások 85 százaléka nem a villanegyedes-medencés kategóriába tartozik, hanem épp a mediánvagyon alatt vannak. Más szavakkal: az árkompenzáció „célzottabbá tétele” nem fog megállni a tehetőseknél, hanem egy sor, dolgozó szülőkből és gyermekekből álló háztartást is megfoszt a kedvezményesebb energiaártól.

A Magyar Szövetség posztja túl általános, hogy kiderüljön belőle, ők hol húznák meg a határt – kispadról gólokat ígérni a legkönnyebb. Ez már önmagában is amatőr dolog, de még mindig nem ez a legnagyobb baj.

A nagyképűség foka

Az azonban, hogy az a magyar párt akar okoskodni a témában, akinek semmilyen, de semmilyen véleménye nincs az energiaárak emelkedéséért felelős uniós politikáról, Ukrajna parttalan támogatásáról és a háború választókra terhelt költségeiről, az több, mint felháborító. Ez nyílt beismerése annak, hogy a Magyar Szövetség el fogja szabotálni az emberek képviseletét a parlamentben – már ha bejut (de nem fog).

Kinek a fejéből pattanhatott ki az ötlet, hogy az egyetlen párt Szlovákiában, akinek semmilyen országos, nemzetközi, globális témában nincs véleménye, a körülményeket teljesen figyelmen kívül hagyva követeljen változtatásokat a lakossági energiaárak terén?

Ahhoz ugyanis nem kell diploma, hogy belássuk, az energiaárak és így az energiaár-kompenzáció fenntarthatóságának alfája és omegája a minél olcsóbb energiahordozók importja.

• Van álláspontja a Magyar Szövetségnek a háború elnyújtásáról? Nincs.
• Van álláspontja a Magyar Szövetségnek arról, hogy Ukrajna elvágta Szlovákiát az alternatíváknál még mindig olcsóbb orosz gáztól? Nincs.
• És arról, hogy az EU 2028. január 1-jével ki akarja tiltani az orosz energiahordozókat, amelyre Szlovákia gáz-, áram- és olajellátása is épül? Nincs.
• És arról, hogy az EU a zöld átállás miatt tönkreteszi a versenyképességet? Nincs.
• Arról, hogy az árkompenzációt részben azért kell lebontani, hogy legyen pénz Ukrajna katonai támogatására és a védelmi kiadások növelésére? Nincs.
• Arról, hogy az alternatív energiafolyosóknál a tranzitország visszaélnek a helyzetükkel, és a piaci ár sokszorosát kérnék el Szlovákiától és Magyarországtól? Nincs.
• Van álláspontja a Magyar Szövetségnek arról, hogy hol húzódik meg a határ a még árkompenzációra jogosult és a már nem jogosult háztartás között? Nincs.

Akkor mégis, mi a fenéről beszélnek? És csak úgy margóra: ha olyan sok medencét fűtő villanegyed van Szlovákia több mint 2 millió háztartása között, akkor hogyan lehet az, hogy a Magyar Szövetség szerint túl nagy terhet jelent a 0,4 százalékos tranzakciós adó? Mert majd a 40 százalékos energiaáremelkedés kisebb teher lesz? Ezek szerint a minden ezer euró után fizetendő 4 eurós tranzakciós adóba beledöglünk és el kell törölni, de a lakossági árak elszabadulását akadályozó energiaárkompenzáció az pazarlás? Ja, ha ugyanezt mondja a progresszív ellenzék – akkor csak jó lehet…

A valóságérzet teljes leépülését látjuk a magyar pártnál.

Meddőhányó

Olyan ez, mintha a kispadon ülő zöldfülű bekiabálna a pályára meccs közben: fiúk, úgy kéne játszani, hogy gól legyen belőle. Kevés nyilvánvalóbb dolog van ennél, de hősünk a teljesen triviális kinyilatkoztatástól valamilyen érthetetlen okból szakértőnek hiszi magát.

A Magyar Szövetség szemlátomást a politikai meddőhányó szinonimája lett. Igaz, ez a folyamat nem most kezdődött, de most először sorakozott fel a progresszív átállás mögé nem csak a párt egésze, de a liberális magyar nyelvű sajtó és a Budapestről pénzelt „maszövis” médiumok is. És ez is sok mindent elárul. Például azt, hogy a párt jelenlegi szellemi szintjének fenntartásában a liberális erőtér és Budapest is érdekelt…

Komjáthy Lóránt

Nyitókép forrása: A Magyar Szövetség hivatalos facebook-oldala