Ha az EU támogat egy olyan rezsimet, amely magyar embereket gyilkol le kedvtelésből, akkor vesznie kell. Pont

Több mint egy nap telt el Sebestyén József, kárpátaljai magyar valószínűsíthető meggyilkolásáról szóló hírek megjelenése óta. A valószínűsíthető szót szándékosan használjuk: soha nem fog kiderülni kétséget kizáróan mi történt, egyszerűen azért, mert iszonyatos nyugati és ukrajnai erők érdekeltek abban, hogy az esetet eltussolják, a tények körüli bizonytalanságot fenntartsák. Ahogy a koronavírus eredetének valós háttere sem fog soha kiderülni, mert legalább annyi nagyhatalomnak áll érdekében a kínaiakat hibáztatni érte, mint ahány nagyhatalom szívesen vádolná meg vele az amerikai nagytőkét. Más szavakkal: a kárpátaljai Sebestyén József tragikus halála geopolitikai tényező lett. És így rengeteg következtetést levonhatunk.

Nem csak azt, hogy az emberélet Ukrajnában nem sokat ér, ezt sajnos az elmúlt három és fél évben a nyugati nyilvánosság megszokta. Naponta százak, ezrek halnak meg a fronton – Európa mégsem sorakozott fel a béke mögé. Épp ellenkezőleg.

A mostani tragédia kapcsán van egy másik megrázó következtetés is. Ha az Európai Uniót nem érdekli a magyar emberek halála, ha támogatja az ártatlan ukrajnai magyarok, ukránok és más nemzetiségűek gyűlöletből, túlkapásból, embertelenségből, ukrán hivatalos személyek által elkövetett meggyilkolásának eltussolását, akkor ez nem a mi Európánk.

Ha az EU asszisztál egy olyan gyűlölettől és korrupciótól átszőtt rezsim fenntartásához és pénzeléséhez (a mi adónkból is), mint amilyen a mai Ukrajna, és ezt az országot be akarja emelni a viszonylag civilizált EU-ba, akkor nekünk mi keresnivalónk lesz ebben az Unióban? Ha Ukrajnát jelen állapotában felvennék az EU-ba, akkor nincs semmilyen értékközösség Európával, és többé nem is lesz rá esély. Ideje komolyan fontolóra venni azt az alternatívát, hogy inkább veszni hagyjuk az EU-t, amely napról napra könnyelműbben és mohóbban áldozza fel a hétköznapi emberek és családok életét a nyerészkedését igazoló ideológiák oltárán.

Orosz propaganda lenne a fenti gondolatmenet? Nyilván azok, akik magukra ismertek a fenti sorokban, Brüsszel hazai bábjai és a tétlen, progresszívokkal és Manfred Weberrel összekacsintó felvidéki magyar politikusok, orosz propagandát emlegetnének. Mert minderre csak ezt a választ tudják adni.

A propaganda már beindult

A mainstream magyar sajtó Sebestyén József esete kapcsán természetesen elkezdte felpuhítani a tényeket. Lehozzák az ukrán verziót, de nem kérdőjelezik meg, csak utalnak rá, hogy legalább annyira hihető, mint a Sebestyén József halálának körülményeiről szóló „eredeti” hírek. Az „eredeti” hír ugye óvatosan arra vezeti az olvasót, hogy azóta változott valami, új tények vannak – pedig nincsenek.

Ami miatt a Sebestyén József elleni túlkapásból és embertelenségből elkövetett gyilkosság története nagy valószínűséggel igaz, az az, hogy nem ő volt az első. Több ukrán fiatalt kényszersoroztak már be és gyilkoltak meg „gyanús” körülmények között. Számtalan hír szólt már arról, hogy több kényszersorozott nem sokkal elhurcolása után meghalt. Nem véletlen, hogy a járókelők már nyíltan szembeszállnak a sorozótisztekkel, hogy megvédjenek egy vadidegent.

Ahogy az sem véletlen, hogy a Facebokon blokkolták a Körkép.sk azon cikkének elérését, amely arról szólt, hogy egy Zelenszkij pártjához tartozó képviselőnő kritizálása után egy újságírót „váratlanul” besoroztak. Miközben Brüsszelben a szlovák progresszív újságírókat féltik – azokat, akiknek narratívájából megszületett egy Cintula nevű merénylő  – az ukrán újságírókat engedik meghurcolni, és kvázi megölni.

Mert, ugye, az nyilvánvaló, hogy a fronton az átlag katonák élettartama még mindig órákban, legfeljebb napokban mérhető. Egy politikust kritizáló újságírót elvinni katonának az elhallgattatás egy formája, a legdurvább frontra küldeni őt pedig indirekt gyilkosság. Az érintett ukrán újságírót tehát folyamatosan gyilkossággal fenyegetik – azért, mert Zelenszkij szövetségesét kritizálta. Már bocsánat, de ez rosszabb, mint a Mečiar-korszak, pedig akkor Szlovákia „Európa feketelyuka” volt. Akkor Ukrajna vajon mi?

Ukrajna és a háború már nem az ukrán népről szól – hanem az oligarchákról

Az ukránok reakciója ugyanaz volt a korábbi esetekben is, mint most: tagadnak, és vizsgálatot rendelnek el. A mostani helyzetben azonban valós, objektív vizsgálat biztosan nem lesz. Egyszerűen azért, mert geopolitikai ügy: Ukrajna titkosszolgálati akciókkal, hazai és Brüsszelen keresztüli politikai nyomásgyakorlással akarja Magyarország ellenállását megtörni. Az, hogy elismerjen egy ilyen esetet, szinte kizárt.

Itt álljunk meg egy kicsit. Mert nem csak Zelenszkij körének politikai túléléséről van szó. Itt arról a 17 millió hektár termőföldről van szó, ami már nyugati kézben van, és amely fizetőképes piacot keres olcsó szállítási útvonalakkal. Hogy közben a lengyel, bolgár, román, magyar, szlovák gazdák tuti csődbe mennek, mellékes. Itt több százmilliárd eurónyi „támogatás” Ukrajnába irányításáról és a kiépített korrupciós láncokon keresztüli megdézsmálásáról van szó. Ukrajna újjáépítése 500 milliárd euróba kerül, ha csak 10 százalékát lopják el, az is egy kisebb ország éves GDP-je. És akkor ott van még az ukrán hadsereg fenntartása, az ukrán állam fenntartása, Ukrajna uniós tagfelvételének költsége, és a háború finanszírozása.

És ehhez jön még egy sor, nyugati gazdasági érdek, amelyekért simán feláldoznak bárkit – legyen szó a fronton elvérző ukrán nemzetről vagy a világháború kiprovokálásával frontvonalba kerülő közép-európai nemzetekről, gazdákról, háborút ellenző közemberekről, kritikus újságírókról, jobboldali, konzervatív politikusokról.

Európa tudja, de hallgat, mert a pénz beszél…

Az Európai Unió pontosan tudja, hogy Ukrajnában embertelen körülményeket teremtett a háború. Az, hogy a frontszolgálattól mentesített sorozótisztek puszta kedvtelésből a hivatásuk mögé bújva embereket kínoznak és aláznak meg, ismert tény Brüsszel előtt is. Csak épp politikailag inkorrekt felhozni, mert így is ‘majd két évbe telt letagadni azt a tényt, hogy az ukrajnai politikai erőtér és hadsereg hemzseg a neonáci és fasiszta csoportoktól. Mert nem szabad beszélni semmiről, ami Ukrajna támogatását (mondom, százmilliárdokról van szó) akadályozhatja.

Michael O’Flaherty, az Európa Tanács (nem az uniós Európai Tanács) emberjogi biztosa nemrég felhívta a figyelmet arra, hogy az ukrán toborzási gyakorlatok során rengeteg és rendszerszintű „abúzusra” került sor, beleértve a fizikai erőszakot és az emberi jogok megsértését. Ez nem orosz propaganda, ez az Európa Tanács hivatalos álláspontja, amelynek már nem tagja Oroszország, és amelynek üléstermében néhány hete Zelenszkij is tiszteletét tette.

Aztán ott van a cikk, amit az Jevropejszka Pravda a minap közölt. A cikk konkrétan kijelentette, hogy Ukrajnában egyre nagyobb a hatalom koncentrációja, és egyre távolodik az igazságszolgáltatás színvonala az uniós normáktól – ahelyett, hogy a csatlakozás érdekében közeledne. Ami még érdekesebb, hogy a lap megírta: az EU tisztában van a szomorú helyzettel, de nem akar róla beszélni, mert politikailag inkorrekt lenne (százmilliárdok, ember!). Ez sem orosz propaganda, a Jevropejszka Pravda egy kőkemény háborús propagandalap progresszív és brüsszelita felhangokkal.  

Mi jön ezután?

Nem a kényszersorozottak elleni durva és embertelen bánásmód a kérdéses Ukrajna kapcsán. Hanem az, hogy a kárpátaljai magyar Sebestyén József meggyilkolása üzenet volt-e, vagy sem. Ez majd a későbbi reakciókból derül ki.

Ha üzenet volt, akkor Kijev konkrétan megfenyegette Magyarországot, hogy rendszerszintű pogromot fog rendezni a magyar kisebbség ellen. És ha ez a fenyegetés beigazolódik, akkor biztosak lehetünk benne, hogy Ukrajna most és jövőben, EU-n kívül, vagy akár EU-tagként gondolkodás nélkül fizikai (maffia), katonai erőszakot fog alkalmazni más uniós tagállamok ellen, hogy érdekeit érvényesítse. 

Csak halkan jegyzem meg, hogy a nyugat-európai globalisták pedig a mi adónkból (is) akarják felfegyverezni és megerősíteni az ukrán hadsereget. Hát ez az az Európa, amit akartunk? Ezek lennének a közös értékek? A gyilkosság legitimizálása, ha az a globalista politikusoknak épp érdekében áll?

Kicsúszott a kezünkből Európa jövője. Lejtőn vagyunk, csúszunk bele egy konfliktusba. Miközben Oroszország miatti félelmektől hangosak az üléstermek, valójában új démonokat teremtünk. Nem Oroszország lesz a közvetlen fenyegetés – ő Ukrajnával sem boldogul – hanem az a jelenség, hogy az emberi élet értéke nullára csökken. Az, amit láttunk, mikor Robert Fico lelőtték, és a nyugati politikusok rövid együttérző nyilatkozatainak sorai között ott volt a káröröm. Az, hogy a magyar emberek élete nem számít. Tegnap Fico volt eldobható, ma a magyar közember élete vehető el, holnap pedig bárkié, aki útjában áll azoknak, akik, bár a legjobban vannak tartva, mégis a legéhesebbek minden ember közül.

Komjáthy Lóránt

Nyitókép forrása: AFP, kollázs: Körkép.sk