Egyre elfogadottabbá vált az erőszak, veszélyes lejtőre került Magyarország

Az elmúlt napokban a debreceni Campus Fesztiválon történt Majka-koncert körüli botrány ismét rávilágított egy aggasztó társadalmi jelenségre: az erőszak szimbolikus ábrázolása egyre kevésbé kelt megütközést, ha a „céltábla” kormánypárti politikus vagy közszereplő. A közösségi médiás hergelés és az ellenzéki politikai hangadók retorikájának hatására Magyarországon kezd kitolódni az emberek ingerküszöbe – amit korábban még durva túlzásnak tekintettünk, ma már sokak szemében „belefér”.

A szombati debreceni Campus Fesztiválon Majka koncertjén nagy port kavart egy „kivégzős” jelenet a Csurran–cseppen című szám alatt: a rapper és stábja a színpadon egy mikrofont pisztolyként használva szimbolikusan fejbe lőtte a fiktív Bindzsisztán korrupt miniszterelnökét. A szervezők, miután az esetet felkapta a sajtó, elhatárolódtak „mindenféle erőszaktól, a politikai felhangoktól, valamint a színpadi produkciók félreértelmezhető műsorelemeitől is”.

„Csak egy geg” – de miért nem nevettünk?

A koncerten bemutatott „kivégzős” jelenet védelmében a fellépő és támogatói azt hangsúlyozzák: mindez csupán egy geg, egy poénos jelenet volt, egy színpadi show-eleme. Azonban fontos kérdést vet fel: vajon ugyanilyen közönséges poénnak tartanánk-e, ha a szimbolikus célpont egy ellenzéki politikus, például Magyar Péter vagy egy ismert baloldali közéleti szereplő lett volna? Valószínűleg nem. És ez rávilágít a probléma gyökerére: az erőszakos vizuális vagy verbális üzenetek szelektív relativizálása kettős mércét eredményez.

Egyúttal fel kell tennünk azt a kérdést is, hogy milyen szintre süllyedt a közbeszéd, ha az embereknek elfogadható és vicces az ilyen jellegű erőszakra való utalás.

Szlovákia figyelmeztető példája

Ami Magyarországon egyelőre csak a show-része, az Szlovákiában már a valóság. Tavaly májusban még ennyi sem kellett ahhoz, hogy egy bevallottan liberális beállítottságú ember merényletet kövessen el Robert Fico szlovák kormányfő ellen, mert nem értett egyet a politikájával. Ez egyértelmű bizonyítéka annak, hova vezethet a közéleti gyűlöletspirál. Szlovákiában az uszításban a felelőtlen ellenzéki politikai kommunikáció mellett jelentős szerepet játszott a sajtó is: a miniszterelnök démonizálása, „hazaárulózás”, diktátorozás, vagy éppen „igazságszolgáltatásként” bemutatott kormányellenes akciók mind hozzájárultak a merénylet légkörének megteremtéséhez.

Mikor megtörtént, végül még maga az áldozat lett a bűnös az ellenzékiek szemében. Sőt, voltak olyan hangok, melyek magát a támadást, vagy Fico sérüléseit és azok mértékét is megkérdőjelezték.

Magyarország sincs messze ettől

Ma Magyarországon a közösségi médiában napi szinten terjednek olyan vizuális és verbális mémek, amelyek erőszakos cselekményeket, vagy azok képi ábrázolását „humor” vagy „jogos felháborodás” címén normalizálják. Ez nem csupán erkölcsi kérdés. Ez már társadalmi veszélyforrás.

Ha közszereplők, véleményformálók, vagy éppen művészek azt az üzenetet közvetítik, hogy az erőszak egy bizonyos politikai oldalon „érthető reakció”, a magyar közélet is megágyazhat egy hasonló tragédiának, mint ami Szlovákiában történt.

A közösségi oldalakon lévő kommentek között böngészve hihetetlen mértékű és formájú gyűlöletkampány folyik már, amit semmiképp sem tekinthetünk normális kereten belül lévőnek.

Ne legyen megengedett az erőszak

Akár tetszik, akár nem: a közélet szereplői felelősséggel tartoznak a szavaikért és tetteikért. A sajtó, a politikusok és a művészek üzenetei formálják a társadalmi légkört. Ezért nincs helye „gegeknek”, melyek valójában szimbolikus kivégzések; nincs helye uszító kijelentéseknek „vélemény” címszó alatt – egyik oldalon sem; és nincs helye annak sem, mikor az erőszakot valahol, valakik ellen elfogadhatónak mutatják be.

Ha ezt most nem vesszük komolyan, legközelebb lehet, hogy igazi tragédia történik.

Komjáthy Petőcz Andrea

Nyitókép: Campus fesztivál