A gútai aratóbál szégyene – amikor a rasszizmus lett a belépő

Aratás után jött a tánc, a mulatság – és a szégyen. Gútán, 2025-ben. Nem a múlt században, nem az amerikai délen, hanem itt, Felvidék egyik legnagyobb tömbmagyar közösségében. Ahol most nemcsak kalászt, de politikai bizalmat is arattak – csakhogy utóbbiból sokan kirekesztve maradtak.

A történet akár szép is lehetett volna. Helyszín: Gúta, Puruk városrész. Esemény: aratóbál. A főszervező: Viola Miklós, a Magyar Szövetség helyi és megyei képviselője, a párt országos elnökségi tagja, egyébként köztiszteletben álló orvos, a szóbeszéd szerint újabban polgármesteri ambícióval felvértezve. Csakhogy az estéből nem közösségi ünnep lett, hanem botrány. A roma lakosság jelentős részét – több tanú szerint ugyanis – nem engedték be a rendezvényre. Volt, akit hazaküldtek ok nélkül. Másoktól meghívót kértek, miközben a többiek simán besétáltak. Az egyik nagypapa állítja: az unokáját konkrétan kidobták.

És ez nem városi legenda. Ez Gútán történt. Itt, ma. Nem 1962-ben Alabamában.

„Rasszizmus Gútán?” tettük fel a kérdést a tények láttán. Erős mondat. De most fájóan pontos.

A panaszosok elsőként Halász Béla polgármesternél kopogtattak. Ő, becsületére legyen mondva, igyekezett különválasztani a várost a rendezvénytől: „ez nem önkormányzati, hanem magánszervezés volt” – jelezte, hozzátéve: Gúta városa a befogadás, az esélyegyenlőség, a származásmentes nyilvánosság híve.

„Városunkban mindenkinek joga van a szórakozáshoz, közösségi élményekhez, egyetlen elvárásunk, hogy ezt kulturált, másokat nem zavaró módon tegyük meg. Közös célunk egy olyan közösség, ahol mindenki otthon érezheti magát, és ahol senkit nem érhet megkülönböztetés”

Szép szavak – de sajnos már utólag. Azok sem a botrány okozójától. Mert azon az estén a gútai romák egy részének csak a megalázás jutott.

Viola Miklós viszont lapít. Ahelyett, hogy bocsánatot kérne, vagy legalább magyarázatot adna, facebookos önfényezéssel próbálja lesöpörni a kritikát. Sikeres volt a rendezvény, együtt mulattak magyarok, szlovákok, romák – írja.  Fotókat is mutat, emberei büszkén említik, hogy a tombola fődíját is egy roma nyerte meg. Sőt még roma zenekar is volt. Mintha egy-egy jól időzített kép, egy szerencsés tombolanyertes, vagy egy zenész etnikuma bármire is felmentést adna.

De a kérdéseinkre nem válaszolt:

Miért szelektálták nemzetiség alapján a vendégeket?

Miért nem cáfolja a romák beszámolóit?

Hogyan egyezteti össze a viselkedését Gubík László pártelnök szavaival?

Mert miközben Gútán a kirekesztés szelleme uralkodott, Gubík László épp Tusnádfürdőn próbált új fejezetet nyitni: „A Magyar Szövetségnek nyitnia kell a romák, ruszinok, más nemzetiségek felé.” Ez lenne a „többletküldetés”, a visszatérés az „A-ligába”. Áhított 5 százalék, új politikai stílus, béke, harmónia – szépen hangzik. Csak épp a saját pártjában senki nem hallgat rá. Mert míg Gubík beszél, Viola gyakorol. Kirekeszt. Szelektál. Csendben etnikai szűrőt alkalmaz egy nyilvános rendezvényen.

Értsd, Gubík László arról beszél, hogy a Magyar Szövetségnek, ha vissza akar jutni az A-ligába, nyitnia kell a romák, ruszinok, más nemzetiségűek felé. Erre fel a párt Országos Elnökségének tagja nyíltan rasszista, kirekesztő politikát folytat.

Ez már nem baklövés. Ez már nem kínos félreértés. Ez politikai perverzió.

Komolyan azt hiszik, hogy így jön össze az áhított 5 százalék? Hogy ezzel majd bejutnak a parlamentbe? Hogy a csalódott magyarok helyett majd a romák, ruszinok és a többiek nyomják be őket a kapun?

Inkább 2 százalék lesz abból. De az se biztos.

Gúta szégyene nem csak Viola Miklósé. Ez a Magyar Szövetség szégyene is.

A politikai felelősség ott kezdődik, amikor valaki rendezvényt szervez és vállalja is a következményeket. Nem Facebook-posztban terel. Nem tombolasorsolással orvosol. Hanem emberi szóval, őszinte bocsánatkéréssel, következményekkel.

Mert nem az a baj, ha egy rendezvényen sokan vannak. Az a baj, ha nem mindenki ugyanazokkal a feltételekkel léphet be. Az pedig egyenesen gyalázat, ha a származás lesz a belépő. Ez nem aratóbál volt. Ez a politikai és erkölcsi kultúránk csődje. És ha valaki szerint ez hiszti, akkor az igazából pontosan tudja, hogy ez a valóság. Csak nem akar szembenézni vele. Legkésőbb a jövő évi önkormányzati választásokon biztosan kénytelen lesz szembenéznie a valósággal. Ott ugyanis a most elzavart romák is szavazni fognak.

Király Zsolt