Király Zsolt: Fogyóban a magyar tanuló, növekvő a támogatás – mit ér a rekord, ha közben feleződnek az iskolák?

Az oktatásügy a nemzetpolitika frontvonala. Ezt manapság legfeljebb azok kérdőjelezik meg, akiknek legfeljebb négy évre szól a küldetésük. A többiek pontosan tudják: ahol iskola van, ott van jövő is. Ahol magyar iskola van, ott magyar jövő.

Nem véletlen tehát, hogy minden évben győzelmi jelentésként tálalják a „Szülőföldön Magyarul” program számait. És valóban: 2024-ben új rekord született. Több mint 45 ezer felvidéki magyar gyermek és fiatal részesül az anyaországi támogatásból, a pozitívan elbírált kérelmek száma tízéves csúcson van, a kérelmek 96,2%-át elfogadták. Az ovisoktól az egyetemistákig tízből több mint kilenc jogosultra beadták a kérelmet – ilyen részvételi arányhoz szinte népszavazási legitimáció kellene. A Selye János Egyetem hallgatói közül ezer fölötti szám igényelt és kapott támogatást – történelmi csúcs ez is.

Digitális forradalom? Igen. Adminisztratív áttörés? Az is. Mindez pedig egyetlen irányba mutat: a magyar kormány hosszú távon gondolkodik, amikor az identitásmegőrzés infrastrukturális alapját a nevelési-oktatási intézményekhez köti. A Rákóczi Szövetség és a háttérintézmények munkája szavatolja, hogy az adat nemcsak adat, hanem valóban számontartott gyerek, valós igény, tényleges segítség.

De akkor miért vagyunk közben mégis keserű szájízzel?

Mert miközben az oktatás-nevelési támogatásból rekord számú gyermek és fiatal részesül, a magyar iskolák száma csökkenő pályán van. Friss sajtóelemzések szerint húsz teljes szervezettségű magyar alapiskola van veszélyben a Felvidéken – olyan is akad, ahol mindössze 22 diák tanul, de nem ritka a 40–70 fős sem. Az oktatási miniszter, Tomáš Drucker (Hlas-SD) becslése alapján jelenleg 750 olyan alapiskola működik Szlovákiában – köztük jó néhány magyar –, ahol az összlétszám nem éri el az 50 főt. További 900 iskolában ez a szám 150 alatti.

Az optimalizáció, mint hivatalos kifejezés, valójában racionalizálást, központosítást és nem ritkán iskolabezárást jelent. Hiába a támogatási rendszer látszólagos sikere (mert ha a számok mögé nézünk, az összkép korántsem egyértelműen pozitív), ha közben a szlovák állam – az „értéket a pénzért” elv mentén – a kisiskolákat szisztematikusan leszalámizza. Drucker miniszter 100 millió eurós megtakarításról beszél, miközben azt állítja: az 50 fő alatti iskolákban gyengébbek a tanulmányi eredmények. Mintha a tanulók teljesítményét nem az otthoni háttér, a tanári minőség vagy a szociális státusz, hanem a gyerekszám önmagában determinálná. Ez súlyos szakmai csúsztatás, és még súlyosabb politikai felelőtlenség.

De vajon mekkora ellentmondás feszül az állami racionalizáció és a nemzetpolitikai támogatások között?

A válasz: egyre nagyobb. Miközben a magyar állam forintszázmilliókat mozgósít, hogy egy-egy gyermek magyar intézményben kezdje meg a tanulmányait, a szlovák oktatási rendszer éppen azokat az intézményeket tartja „nem hatékonynak”, amelyek a támogatott gyermekeket nevelik. Ez a kettősség előbb-utóbb konfliktushoz vezet, különösen ott, ahol az önkormányzatok nemzeti hovatartozása sem egyszínű.

A magyar nemzetpolitika jelenlegi modellje egyre inkább a tünetek kezeléséről szól, nem az okok megszüntetéséről. Az, hogy 2024-ben a legtöbb támogatási kérelem az elmúlt évtizedben, sőt a hallgatói kérelmek számát tekintve történelmi rekord született, örvendetes. De az is tény: ha a támogatott gyermekeknek egyre kevesebb iskolába kell reggelente belépniük, akkor előbb-utóbb a „Szülőföldön Magyarul” programot sem lesz hova címezni.

Nem szabad tehát megelégedni azzal, hogy az igénylés egyszerűbb lett, az összeg megemelkedett, és a statisztika javult. A hangsúlyt át kell helyezni a hálózat védelmére, az oktatás színvonalának sürgős növelésére, a pedagóguspálya vonzóbbá tételére, a kistelepülési intézmények speciális támogatására. Az iskolahálózat racionalizációjára adott magyar válasznak nem csupán pénzügyi ösztönzők formájában kell érkeznie, hanem politikai súllyal, közösségi összefogással és nyílt érdekérvényesítéssel. Elvégre soha nem volt még ilyen jó a szlovák-magyar viszony, soha nem volt még ilyen jó barátságban a szlovák és a magyar kormányfő. Akkor mi jelenti az akadályt?

A gyerekek ott fognak iskolába járni, ahol van iskola. És magyarul csak ott fognak tanulni, ahol magyar iskola van.

A Körkép.sk meghívta pozsonyi stúdiójának podcast adásába Csáky Csongort, a Rákóczi Szövetség elnökét. Hogy a Budapesten felrakott rózsaszín szemüvegen túl a való világgal is megismerhedhessen a Felvidéken. Ajánlatunkra e cikk megjelenéséig nem reagált.

Király Zsolt