Micskó András: Az alaszkai találkozót megelőző béketárgyalások

Ki hiúsította meg ezeddig az ukrajnai békét?

A Putyin-Trump találkozó eredményeire várva nézzük meg, hogy mi történt a korábbi békekötés kezdeményezéseknél. Nézzük meg azt is, vajon ezek miért nem valósulhattak meg eddig, és ki volt annak kerékkötője.

Amikor megkérdezték, vajon kit terhel felelősség a békeegyezmény meghiúsulásáért, Naftali Bennett volt izraeli miniszterelnök 2023 februárjában adott interjújában azt állította, hogy a béketárgyalásokat – amelyeket ő segített volna lebonyolítani Oroszország és Ukrajna között – „alapvetően blokkolta a Nyugat”. Konkrétan így fogalmazott: „Basically, yes. They blocked it, and I thought they were wrong.” Az „ők” alatt az Egyesült Királyság, az Egyesült Államok, Franciaország és Németország vezetőit értette. – Vagy a Wall Street és a City mögöttük álló, meghatározó erőit.

A Nép Szolgája, David Arakhamia, Zelenszkij pártjának képviselője, aki a ’22-es békedelegáció vezetője volt, egy interjúban elmondta, hogy az Isztambuli tárgyalások után (amikor Ukrajna még lehetségesnek ítélte a békekötést a semlegesség vállalásának fejében), Boris Johnson azt mondta neki: „ne írjunk alá semmit — harcoljunk tovább”! Vajon miért tett ilyet? Milyen érdek késztethette több százezer ukrán katona halálának elősegítésére?

Johnson a háború fenntartásán túl még egy célt is elért: a Blair-féle nagyemberpozíció egy időre a kezébe, ezzel a brit politikai-pénzügyi vonal kezébe került. Mivel pedig az USA-t egy szellemileg lepusztult figura irányította, a mutatvány még csak számottevő pénzükbe sem került. A lassúléptű Biden-éra során a tétovázó Washington a döntéshozó No.1-pozícióból „a stratégiai garantőr” és „a nagy finanszírozó” áldatlan kiszolgálószerepébe csúszott vissza.

Barátságok

Politikát csinálni pénz nélkül lehetetlen mutatvány. Boris Johnson sem volt ennyire tehetséges, ezért politikai karrierje hátterét a City-vel való kapcsolata határozta meg. Johnson jól ismert szereplő volt a City elit köreiben: rendszeresen vett részt banki, befektetői és lobbicsoportok rendezvényein, cserébe pedig a Konzervatívok jelentős kampánytámogatásokat kaptak City-ből, különösen hedge fund menedzserektől.

Polgármestereként (2008–2016) nyíltan a City érdekeinek képviselőjeként lépett fel, gyakran lobbizott a pénzügyi szektor szabályozásának enyhítéséért. Ellenezte az EU-s pénzügyi tranzakciós adó bevezetését amint a bankokra kivetett különadókat is. Szoros kapcsolatban állt nagy bankok (pl. HSBC, Barclays) és pénzügyi tanácsadó cégek vezetőivel.

Do or die

Amikor kormányfő lett, a kilépési tárgyalások megfenekleni látszottak. Johnson újra kedvező szabályozási környezetet ígért a City-nek, segítette a lazább pénzügyi felügyeleti keretek kialakítását. Támogatta az „Edinburgh reforms” előkészítését, ami a pénzügyi szolgáltatások szabályainak enyhítését célozta.

A kilépés során a Brexit-támogató City-szereplők politikai és anyagi támogatást nyújtottak Johnsonnak. Amikor a City egyes vezetői kételyeket fogalmaztak meg, Johnson azt ígérte, London továbbra is a „világ pénzügyi fővárosa” marad… végül ő volt az, aki a kilépés feltételeit újratárgyalta az EU-val, majd elfogadtatta a brit parlamentben. Minden a pénzügyi lobbi érdekei szerint alakult.

Extraprofit

A City Ukrajna-támogatása mögött gazdasági és pénzügyi érdekek sorakoznak. Mivel ekkor már az UK nem az EU tagja, a háború okozta energiapiaci fejreállás költségei már nem a Britekre, csak az EU-ra nehezednek. Az orosz energiahordozók terén jelentkező extrém volatilitás a City-ben működő kereskedőházaknak, hedge fundoknak, brókercégeknek nagy spekulációs lehetőségeket és még nagyobb bevételeket jelentett. Egyes energiakereskedő vállalatok, mint a Glencore vagy a Vitol 2022–2023-ban rekordnyereséget értek el.

A BAE Systems fegyveripari óriás részvényei meredeken emelkedtek. A cég és hasonszőrű társai fejlesztési tőkéjüket a City tőzsdéin keresztül szerzik be. A folyamatos háború állandó megrendelésáramlást jelent, ami a City befektetőinek közvetlen profitját biztosítja. Az ugyancsak a pénzügy befektetők kezében lévő nyugdíjalapokban és más befektetési portfóliókban is jelentős a védelmi ipari részvények aránya.

A City számára a háború tehát folyamatos érdek és szüret. Ezzel párhuzamosan a brit pénzügyi központ geopolitikailag is közelebb kerül az USA gazdasági érdekeihez, ami a jelen globális befektetési környezetben stratégiai érdek. Nehezen hihető ugyanis, hogy az orosz vagy kínai befektetők jobban bíznának Londonban, mint saját szövetségeseikben. A briteknek tehát, ha akarnák, se volna más választása, mint a Wall Sreet.

Stratégiai Adósságfinanszírozás

Ukrajna a háború miatt már most is hatalmas külföldi kölcsönökre szorul. A kölcsön nyújtásának feltétele, hogy a portfólióban ne szerepeljen visszatetszést keltő orosz érdekeltség. Ez az érdek bújik meg az orosz szankciók kiterjesztésének támogatásában is. Az orosz oligarchák vagyonának kiszorítása a City-ből megnyitja az utat más, például Perzsa-öbölbeli, és ázsiai, politikailag „elfogadhatóbb” tőkebeáramlások előtt.

A háború utáni újjáépítés a jelen becslései alapján 750 milliárd dollárba kerül majd. A finanszírozás, biztosítás, tanácsadás és tőkebevonás egyik kulcsszereplője a City lesz. Minél nagyobb a befektetés, annál nagyobb a haszon. Ezeket a finanszírozásokat az „elfogadhatótőkével” felturbózott pénzpiacokon keresztül szervezik majd meg.

A háború erősíti a dollár és a font globális pénzügyi szerepét, ezzel ellensúlyozva a BRICS önálló elszámolási törekvéseinek hatását. Ráadásul a finanszírozó államok nagyobbrészt a nyugati pénzügyi infrastruktúrától függő európai országok, így a City közvetlenül profitál abból, haa pénzügyi tranzakciók, elszámolások, kötvénykibocsátások nagyobb arányban bonyolódnak nyugati valutákban és a londoni/amerikai bankokon keresztül.

Nem csoda, hogy egyes elemzők szerint az egész proxiháborút is a City-Wall Street hadigazdasági komplexum érdekei motiválták. Akár csak Irakban. Mert a Wall Street és a City mindig együttműködnek a világ kifosztásában.

Willing

Ezért is tűnik első pillantásra meglepőnek, hogy Trump megválasztása után Európa kilépett a Nagy Testvér mögül, és önálló Ukrajnapolitikát kezdett gyártani. A jelenség különösen érdekessé válik, ha arra gondolunk, hogy az amerikai tőke milyen sebességgel állt be Trump mögé. Elég csak a médiamogulok hirtelen ideológiai és iparpolitikai pálfordulására gondolnunk.

Az azonban mégsem valószínű, hogy minden pénzügyi érdek behódolt volna az új, konzervatívabb politikának. Különösen azokban az esetekben nem, ahol a befektetések jelentős mértéket értek el a politikai változás bekövetkezte előtt. Nem véletlen, hogy Trump első dolga az amerikai pénz bebiztosítása volt a háború elvesztése esetére is. De – miközben elemzők állítják, hogy a Trump-világgal szemben álló tőkeérdekeltségek súlypontjukat a Wall Streetről Londonba helyezték át – a City befektetései nem kaptak amerikai garanciát.

Ennek fényében még az az ugyancsak meglepő tény is érthetővé válik, hogy az EU-ból kilépett Nagy Britannia öt év EU-s médiamellőzöttség után újabban nemcsak az Európából érkező migránsokról szóló hírekkel kerül be a kontinentális sajtóba, hanem azzal, hogy Starmer miniszterelnök egy maga szervezte, a háborút folytatni kívánó csoport élére állt, szembefordulva az amerikai vezetéssel. Ennél már csak az tűnt hihetetlenebbnek, hogy a csoport tagjai azon uniós országok közül kerültek ki, akik korábban teljes mellszélességgel és a pénzükkel támogatták az akkor még háborúpárti Amerikát.

A hajlandók csoportjának megalakulása azért is elgondolkoztató, mert olyan országokat tömörít Ukrajnapárti egyben Amerikaellenes egységbe, melyek mindegyike gazdasági és belpolitikai nehézségekkel küzd – és az ilyesmi nem segíti egy méregdrága külső háború támogatását.

Szerepek és kapcsolatok

Az új felállás különösen fontossá teszi a hajlandókoalíció kapcsolatát és ezzel befolyását a kijevi vezetés körében. A legkevésbé fontossal kezdve említsük meg Klicskó kijevi polgármestert, aki emlékezetes sportkarriert futott be Németországban. Jól beszéli a nyelvet, a németek embere, ott keres kapcsolatokat és hátteret – ez azonban a meghatározó amerikai és a sikeres brit befolyás mellett semmi – ahogy az Unió általában és mindenben az. KomMertz úrnak ennél az asztalnál nem osztottak zsetont. Így Vitaliy Klitschko szerepével nem kell sokat foglalkoznunk. Alkalmi bírálatai nem sok vizet zavarnak egy pohár vízben. Ez a vonal legfeljebb arra képes, hogy olykor-olykor eljuttasson egy-egy hírt Berlinbe, amit sem Zelenszkij, sem Starmer nem kötne a németek orrára. Az azonban, hogy Klicskó valaha is szóba kerüljön, mint Zelenszkij lehetséges utódja, akkor is teljességgel elképzelhetetlen, ha a sportoló legújabban az amerikaiakkal is próbál szót érteni.

Britek

Ám Kijevben ma is bizonyítottan működik az ukrán katonai hírszerzés (HUR) és a brit MI6 közötti szoros együttműködés, aminek Jermak a koordinátora. Az ukrán elnöki hivatal vezetője ma is sokszor Londont használja „első számú nyugati csatornaként”, politikailag és operatív szempontból egyaránt. Akkor is, ha az amerikai hírszerzési adatok nélkülözhetetlenek számukra. Ebben nincsen semmi csodálatos. A Johnson által még 2022 tavaszán megszerzett befolyás az elmúlt három évben szoros köteléket alakított ki a brit és az ukrán politikai vezetés között. A britek ebben az időszakban kihasználták a korlátozott cselekvőképességű amerikai vezetés tétovaságát, és hatékonyan segítették az ukránokat a gyors segítséget igénylő döntéshozatalban, a PR-ban és a hírszerzési vonalon – míg Trump meg nem érkezett.

Zaluzsnij

A brit Befolyás erejét kiválóan érzékelteti, hogy miután ’24 februárjában kiesett a vezérkari főnök székéből, az azovofil Valerii Zaluzhnyi épp Londonban lett nagykövet. A britek vitték a fontos emberüket, aki még egy jövőbeli választás győztese is lehet, nehogy – kikerülve Zelenszkij kegyeiből – valami baja essék. De, a már a háború előttre is visszanyúló brit kapcsolat akár oka is lehet kegyvesztésének: a nyugati döntéshozatal folyamatában nagyon is megerősödő brit szerep következtében túl fontossá vált, hogy ne legyen útjában a Zelenszkij-Jermak párosnak, akik egyre gátlástalanabbul uralták és uralják le a teljes ukrán politikai teret. Nem véletlen, hogy ha ma keressük a brit vonalképviselőjét, pontosan beléjük ütközünk: már itt is ők visznek mindent.

Ha a britek pusztán a maguk akaratából a vitték volna a prímet az ukrajnai kapcsolatokban, ez lehetett volna az a pont, ahol elgondolkoznak azon, hogy Zaluzsnij leváltása nem teszi-e őket megkerülhetővé. De nyakukban volt a saját választásuk, és ha van pillanat, amikor egyik oldal sem kíván konfliktusba kerülni a politikát finanszírozó gazdasági tényezőkkel, akkor éppen ez az. 2024. július 5-én Starmer lett az Egyesült Királyság miniszterelnöke.

Amerikai kapcsolat

2021–2023 között, amikor még létezett valamiféle politikai hatalommegosztás Ukrajnában, Olekszij Reznyikov védelmi miniszter volt a Pentagon első számú ukrán partnere. Közvetlenül és rendszeresen egyeztetett Lloyd Austinnal, a Biden-kormány védelmi miniszterével. A Ramstein-találkozók fő ukrán arca volt. De – mit ad Isten – „elfáradt” és korrupciós ügyekbe „keveredett”, így mennie kellett. Reznyikov nem került Amerikába, nem kapott semmiféle további szerepet. Hogyan is kapott volna, amikor szegény Biden elnök nemhogy az ukrajnai helyzetet, de olykor még saját beszédeit se értette világosan. Ma ezt a vonalat is a Z-J páros uralja. Mióta Trump az ellenfél, a két jóbarát akkor is elengedhetetlennek tartaná, hogy közvetlenül kezelje az amerikai kapcsolatot, ha nem akarnának mindent is ők kezelni.

Trükkök és tippek

Bár Zelenszkij első Fehérházi szereplését világszerte fiaskónak tartják, van egy másik lehetséges olvasata is. Mert aláírták a nagy ritkaföldfém-kitermelési szerződést? Nem. Azóta? Igen – de egy Ukrajna számára sokkal kedvezőbb verzióban! Támogatta akkor Trump az ukránokat a háborúban? Nem. És most? Most már igen! Tehát minden Jerenszkij-Zelemak duó kedve szerint alakult! Nos, mint uniós polgár, én is örülnék, ha volna a mi Leyenünknek pár ilyen fiaskója Trumppal szemben, – még ha hírbe is hoznák mondjuk Kallassal, hogy gyakran alszanak együtt a kormányzói rezidencián – de nincs…

Talán fon dor Leyennek is a britektől kellene támogatást kérnie. Csak hát, ha ott is úgy esnek egybe az érdekek, mint a City-Jermak kooperációban, az lehet jó Leyennek (és jó is), mint ahogy jó Jermakéknak is. De nekünk éppolyan rosszul esne, mint az ukrán embereknek fog. Róluk viszont ebben a játékban nincsen szó – mint ahogy rólunk sincs, sehol.

Ami azonban teljesen világos, az urán vezetőpáros már nem bízik senkiben, és foggal-körömmel ragaszkodik a hatalomhoz – amiben talán nem csak a vezető szerep, de túlélésük is zálogát is látják.

Alaszka

Amikor már-már megfenelkeni látszanának a békefolyamatok, az utolsó pillanatban Trump és Putyin találkozóban állapodnak meg. Witkoff megbízott múlt heti útja után úgy tűnik, a felek számára körvonalazódni látszanak a megállapodás feltételei, amiknek a jövő pénteken nyilván végleges irányt kívánnak szabni.

De a City ismét azonnal lépett. Tulajdonképpen számítani lehetett rá, hogy azonnal lépni fognak, mégpedig – ahogy azt eddig is tették – a háború folytatásának irányába. Hosszú telefonálgatások és egyeztetések után a hajlandók máris bejelentették, hogy Ukrajna semmiféle területi engedményt nem tehet, mert az ellenkezik az igaz emberi értékrenddel, amiképpen az is, hogy Ukrajna jövőbeni státuszáról Zelenszkij háta mögött egyeznek meg. Nem emlékszem pontosan, hogy ugyanezek az országok milyen nyilatkozatokat adtak ki akkor, amikor az elvesztett világháború után Magyarország kétharmadát és a magyar népesség egyharmadát elcsatolták. De ha jól emlékszem, az a döntés nem ütközött semmiféle nemes értékrendbe – és meg sem kérdeztek róla minket.

Ha véletlenül azt hinné a kedves olvasó, hogy ezt én méltánytalannak tartom, téved. Egy magyar születésű, magyar ajkú és magyar érzelmű ember soha nem gondolhatja azt, hogy 100 évvel ezelőtt valami méltánytalanság történt volna velünk. Ilyesmi csakis ukránokkal történhet. Főképp, ha mögöttük áll a Föld pénzügyi erejének egy igen jelentős része. Van itt azonban még valami, amiről bárki meggyőződhet az emberiség történelmének rövid tanulmányozása után. A győztes soha, sehol, semmilyen háborúban nem vette figyelembe a vesztes érdekeit, és nem szolgáltatott számára igazságot.

A döntéseket mindig a fegyverek hozták. Ha tehát most, és február óta nem először, azzal találkozik az ember, hogy egyesek törvényre, rendre, és emberiességre hivatkoznak, akkor hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy amit hallunk, az hazugság. Hogy van itt valami, amit rejtegetnek előlünk. A valódi érdeket, ami életben tartja ezt az ál-álláspontot, ami többedszer próbálja meg eltéríteni Trumpot a Putyinnal való megegyezéstől – és nehéz volna másra gondolni, minthogy ez a globális tőke érdekérvényesítő képessége volna. Azé a hatalomé, amelyik régóta tevékenykedik a Temze partján, és amelyik Trump győzelme után csak erősebb lett mindazokkal, akik üzelmeiket üzleteiket nem érezték többé biztonságban az amerikai kontinensen.

Együttérzés

Kérem ne gondolják azt se, hogy képtelen vagyok az együttérzésre. Együttérzek minden ukrán emberrel, akinek szertefoszlott az élete, vagy aki egyet is elveszített azok közül, akiket szeret. És még azt is el tudom képzelni, hogy az utódállamokba szakadt nemzettársaimhoz hasonlóan sokan fájlalják mindazt, amit megvédeni képtelenek voltak. El tudom képzelni, milyen a kitelepítés kétségbeesésének kínja, ahogy ezt sok magyar testvéreim is zsigereiben érzi. Szorult belém is annyi jóindulat, mint azokba, akik elvárják, hogy a kárpátaljai magyarok ne tanulhassanak és beszélhessenek az anyanyelvükön saját, ezeréves falvaikban és városaikban. És nem gondolom, hogy ez jó.

De azt gondolom, hogy soha máshogy még nem történt az emberiség történetében, és nem most lesz az első eset. Hogy ez is olyan eset lesz, mint a többi. Amikor eltakarják előlünk a valóságot és hazudnak helyette valamit. Amikor megetetnek és felültetnek bennünket. És kihasználnak, mint az ukránokat is, hogy megszerezhessék, amit meg akarnak. Mindegy, milyen áron. Oroszországot. Mert Ukrajna már az övék.

Politika

A brit politika, oldaltól és párttól függetlenül kitart Ukrajna háborújának finanszírozása mellett. Aktuális politikai vezetői minden befolyásukat latba vetik, hogy megakadályozzanak egy olyan békét, ami nem szolgálja az érdekeiket. Ezt úgy hívják tartós és igazságos béke. Ne értsék kérem félre! Nem a békét hívják így, hanem az erőfeszítést a háború fenntartására. Mert a háború fenntartása az egyetlen esély arra, hogy a beleölt dollár és font százmilliárdok valamikor termőre forduljanak. Mert egy bróker célja mégiscsak befektetőinek elégedettsége. Öröme pedig tőkéjük fialtatása.

Az nem baj, hogy közben migránsok milliói lepik el az Nagy Britanniát, az sem baj, hogy ezek a tömegek szembeszegülnek állampolgáraik szokásaival, várakozásaival, életformájával és normáival. Akkor és otthon ez nem baj. A normák megszegése csak az ukrán háború esetén tilalmas! Mert otthon ugyanezen tilalom alá saját polgáraik elégedetlenségének kifejezése esik.

A hétvégén Londonban, Manchesterben és Newcastle-ben is bevándorlásellenes tüntetések törtek ki, amelyeken összesen több ezren vettek részt. Brit lobogókkal vonultak a szerencsétlenek, a sajátjukkal, mintha az megvédené őket saját vezetőik multinacionális dühétől.

De az ilyen megmozdulásokat egyszerűen elfojtják. Az ott tüntetőknek nem jár az, a mi Zelenszkijnek. Nyilván az ő ügyük nem „igazságos”, tehát őket nem kell támogatni sem. Az elégedetlen kommentek és a befogadottak teljesen elfogadhatatlan viselkedése okozta fölháborodás kifejezése büntetendő. Ha a kommentedben, vagy egy tüntetésen a rendért és az életed megváltoztatása ellen szólalsz fel, megbüntetnek és bezárnak. Ezt a cinikus és embertelen bánásmódot nevezik európai értéknek és igazságosságnak, ugyanazok, akik Ukrajnában is az igazságos békére szólítanak fel! Ebből tudjuk is, hogy mi igazságos. Az, ami egybevág az érdekeikkel.

Trump és Putyin legalább nem hazudik. Arról beszélnek, hogy mi a fontos nekik. Ezt adom én, ezt adod te. Ez az én országom érdekében történik, az a tiedében. Lehet, hogy nem annyira szenzitív, de legalább őszinte!

A cikksorozat korábbi részei:

Micskó András: London árnyékában – A brit érdekek titkos háborúja Ukrajnáért

Micskó András: Brit politikai manőverek a Trump–Putyin találkozó előtt

Micskó András: A brit pénzügyi elit csendes befolyása a világrendre

Micskó András