Indokolatlan a szkepticizmus, ebből még lehet béke – elemzés a Trump-Zelenszkij csúcsról

Bár nagyon sokan vitatják annak realitását, hogy Trumpnak valóban sikerül végre elindítani a béke útján az ukrajnai háború résztvevőit, a helyzet az, hogy erre jóval nagyobb esélye van, mint elsőre gondolnánk. A hétfői Trump-Zelenszkij csúcs ugyanis nagyon sok egyértelmű jelzést tartalmazott. Annak ellenére, hogy konkrét nyilatkozatokból sajnos kevés is van – bár is inkább pozitívum, mint negatívum. Európa elvesztette a háborút, most elvesztette a politikai meccset a győzelmi illúzió fenntartására is. Európa legnagyobb országainak és szervezeteinek képviselői jelentéktelen szárnysegédek voltak még Zelenszkij mellett is.

Mielőtt belemélyednénk a részletekbe, íme a legfontosabb következmények:

• Zelenszkij láthatóan megkönnyebbült, és hajlandó tárgyalni Putyinnal. Elege van az európaiak üres ígérgetéseiből – a korrupció jól fizet, de mikor a túlélés a tét, az biznisz háttérbe szorul. És Európa a háború folytatásával új szintre emelné a háborús erőfeszítéseket, beláthatatlan következményekkel, és az amerikai támogatás garanciája nélkül.
• A britek már nem követelnek előzetes tűzszünetet (ami a nyugati katonák beküldésének narratívájával háború elhúzásának eszköze lett volna a nyugat-európaiak kezében). Keir Starmer is már támogatja Trump békeerőfeszítéseit.
• Az európaiak már nem csak a háborút, de a presztízsharcot is elveszítették. Hétfőtől hivatalosan is lekiskorúsított mellékszereplők az európai vezetők.
• Trump másfél órát szánt az európaiakra, akik heten voltak (plusz Ukrajna). Putyinra majd’ három órát szánt. Az európaiak valószínűleg csak megkapták az instrukciókat, és választhattak, hogy vagy követik Trump tervét, vagy következményekkel szembesülnek.
• A mainstream sajtó színtiszta propagandába kezdett. Az a kevés politikai nyilatkozat, amit releváns szereplőktől hallunk szöges ellentétben van azzal, amit a lapok „névtelen forrásokra” hivatkozva írnak.
• A nyilatkozatok hiánya, és az érintett felek következetes hírzárlata arra utal, hogy van esély a megegyezésre. 
• Trump nem egérutat épít magának, hogy alibit kapjon a konfliktusból való kivonulásra. Trump meg akar állapodni Oroszországgal, hogy ne kelljen Európával bajlódnia, miközben Kínára figyel. Európa az ukrajnai háborúval pont ezt akarja megakadályozni.
• Lesznek biztonsági garanciák, bár az oroszok árgus szemmel figyelik, hogy ez NATO-katonákat jelenthet-e.
• Zelenszkij elégedett volt a biztonsági garanciákkal, amely nem tartalmazza a NATO-tagságot sem a NATO-védelmet. Ez óriási pofon a NATO szervezetének, mert egy háborúban álló országnak nem a szövetségi tömb nyújt védelmet. Ez a szövetségi tömb jelentőségének csökkenését jelzi. 

Európa hétfőn megtudta, hol a helye

Donald Trump porig alázta az európaiakat. Ez nem bájcsevej kérdése, ez abból a szükségszerűségből adódott, hogy Európa a béke érdekében nem rúghatott labdába. Ha Trump engedékenyebb lett volna, azonnal kiforgatták volna intrikus nyilatkozataikkal az egész folyamatot, amit Moszkva úgy értelmezett volna, hogy az USA nem tudja pórázon tartani a kutyáit.

De Trump pórázon tartotta őket. Trump az európaiak társaságában, annak ellenére, hogy egy hétfős delegációról beszélünk, mindössze másfél órát töltött el, aztán távozott, hogy telefonon egyeztessen Putyinnal. Ez arra utal, hogy néhány kérdésben megkérdezte az álláspontjukat, hogy képesek-e azt elfogadni. Alkudozás nem volt: igen vagy nem, ha igen, hogyan és milyen feltételekkel. Másfél órába több nem fér bele.

Az egyik legfontosabb körülmény, hogy rendkívül tiszteletlen módon egyedül Fridriech Merz német kancellár erőltette a tűzszünetet a béke helyett. Annak ellenére, hogy épp az európai „hajlandók koalíciója” az, amely a tűzszünetet ellehetetlenítette a katonák Ukrajnába küldésének belengetésével. Mert azt az oroszok elutasítják.

Sőt, a találkozó előtt a britek már nem is emlegették a tűzszünetet, Keir Starmer pedig besorolt a Trump féle átfogó békemegállapodás elképzelése mögé. Mivel a britek a legmegveszekedettebb háborúpártiak, ez egy rendkívül fontos mozzanat. 

Zelenszkij mintha felszabadult volna

Zelenszkij határozottan jól érezte magát Trump társaságában. És az elmúlt napokban, két hétben határozottan kényelmetlen volt számára az európai vezetők társasága. Csak hát európai pénzek nélkül az országa és az általa kiépített korrupciós lánc is összeomlik.

Zelenszkij kiemelt szerepet kapott, de nem úgy, ahogy korábban. Nem statiszta volt, mint a háború első három évében, ahol a rá épített narratívák megerősítése volt az egyetlen feladata. Ezúttal Trump a neki járó tisztelettel bánt vele, mert Zelenszkij megtette, amit az amerikai elnök elvárt tőle. Elegáns ruhát vett, ami a katonai megoldások helyett a diplomáciai megoldásokra helyezi a hangsúlyt. És nem hagyta magát befolyásolni az európaiak által, így nem provokálta Trumpot, nem próbálta belekényszeríteni egy olyan nyilatkozatba, amit Trump nem akart.

Az eredmény? Az alábbi kollázs az elmúlt pár nap fotóiból készült:

Miért fontos a csend?

Az egyik legfontosabb oka, ami miatt a békepártiak joggal reménykedhetnek, az a csend, a nyilatkozatok hiánya. Ez a csend ugyanis megakadályozza, hogy a globalista politikusok és a mainstream sajtó intrikákkal, álhírekkel, provokációkkal elszabotálja a folyamatot.

Ráadásul az a kevés nyilatkozat, ami megjelenik, egyúttal arra is rávilágít, milyen óriási különbség van a politikai retorika, és a sajtó névtelen forrásokra hivatkozó cikkei között. Az Ukrajinszka Pravda kedd reggel egymás mellett közölt egy hírt. Az egyikben Zelenszkijt idézték, aki szerint területi kérdésekről személyesen Putyinnal tárgyal majd. A másikban a brit (!) Financial Times idézték, amely valahonnan megszerzett valamilyen dokumentumot, ami azt állítja, hogy Ukrajna nem hajlandó semmilyen területi engedménybe belemenni.

A globalista sajtó narratívája kedd reggel összeomlott.

A biztonsági garanciák kérdése

Zelenszkij határozottan elégedett volt a biztonsági garanciák kérdésében. Annak ellenére, hogy a NATO tagság szóba sem jöhet már. És csak a NATO-hoz hasonló 5. cikkely szerinti védelmet ígértek neki. De a kulcsfontosságú mozzanat az, hogy Zelenszkij az USA-tól kap garanciákat. Ez is nagy változás.

Eddig Ukrajna azért harcolt, hogy a NATO tagjává válhasson. Hogy védelmet kapjon az orosz agresszióval szemben. Hogy beléphessen, minden tagállam jóváhagyására szüksége van. Vagyis minden egyes tag, a britek, franciák, olaszok, németek, stb. követelhettek tőle valamit a csatlakozásért cserébe. Ezért volt jó biznisz Ukrajna NATO-tagságának emlegetése a nyugat-európai országoknak.

Mikor kiderült, hogy NATO-tagság az USA, Németország, Magyarország és Szlovákia ellenállása miatt nem lehetséges, Európa kitalálta a hajlandók társaságát, azt, hogy majd ez a csoport fogja megvédeni Ukrajnát. És a csoport tagjai így megint feltételeket támaszthatnak Ukrajnával szemben – egy kis termőföld itt, egy kis privatizáció ott, egy kis oroszokra mért csapás amott – ismerjük már ezt a játszmát.

De Európa garanciái önmagukban mit sem érnek. Ukrajna számára a NATO-tagságnak azért volt értelme, mert az az USA-t is kötelezte volna, hogy beavatkozzon az oldalán. A hajlandók társasága csak szavakban hajlandó katonákat küldeni a béke elszabotálására, de valós döntést hozni háborús következményekkel, már nem hajlandó.

Most Zelenszkij megkapta a NATO keretein kívül az USA garanciáit. Hogy pontosan ez hogyan néz majd ki, nem tudjuk, de az biztos, hogy Európának most már csak kisebb szeletek jutnak az Ukrajnának hívott tortából.

Következtetések

A lényeg az, hogy a fenti összefüggések miatt nincs okunk azt gondolni, hogy Trump taktikája nem működhet. Itt ugyanis nem csak Ukrajnáról van szó, hanem egy globális újrarendezésről. Oroszország és az USA már most elérte, hogy Európa zavaró tényezőből epizódszereplővé degradálódjon. Ez kellő biztonságérzetet adhat Putyinnak.

De békét kötni ettől még iszonyú nehéz lesz, legalább olyan nehéz, mint amilyen könnyű volt elindítani a harckocsikat Kijev irányába. Most Putyinon múlik minden, Trump kellőképp előkészítette a terepet.

Körkép.sk

Nyitókép forrása: SITA/AP Photo/Alex Brandon