Új helyzet van: Európában ismét határmódosításra kerül sor. A szlovák politika már reszket, és csak idő kérdése, mikor reagálja túl

Formálódik az ukrajnai béke, és akár sikerül a háborút befagyasztani, akár nem, a szlovák belpolitikában új kihívásokkal szembesül majd a felvidéki magyarság. Már most komoly hitelességi válságot okoz a Magyar Szövetség számára, hogy nem hajlandó tudomást venni az országos nagypolitikai kérdésekről és a nemzetközi eseményekről. Az ukrajnai konfliktus is egy ilyen kérdés. Sőt. Az orosz-ukrán háború nem csak értékrendi kérdés, hanem egyszerre egzisztenciális és a politikai kihívás. Az, hogy a magát magyarnak valló párt a szlovák mainstream pártokhoz való dörgölőzése közben mellőzi ennek hatásait, több mint bűn. Ez hiba. Mindjárt ki is fejtjük, miért.

Ha béke lesz…

Tételezzük fel, hogy Donald Trump amerikai elnök béketörekvései sikeresek lesznek. Ebben az esetben Ukrajna kénytelen lesz elfogadni a súlyos területi veszteségeket. Európában egy posztszocialista ország határai megváltoznak.

Teljesen mindegy, hogy mi mit gondolunk a területvesztés jelentőségéről. A szlovák politikában és titkosszolgálatokból, katonai stratégákból álló permanens bürokráciában feltámad a félelem. Mert agresszió útján sikerült egy másik országnak megváltoztatnia a határokat.

A döntéshozók fejében mindez az ország területi integritását fenyegető veszélyként fog megjelenni. Ez a veszélyérzet pedig eltérő okokból, de minden szlovák párt narratívájában megjelenik majd.

A globalisták léptek először – sajnos

A progresszív-globalista erőtér az Ukrajna melletti kiállás, Európa eladósítása és az oroszellenes harc jegyében már jó ideje hangoztatja, hogy az ukrajnai példa Szlovákiát is fenyegeti. Rastislav Káčer magyargyűlölő, britekhez becsatornázott volt külügyminiszter egy bécsi döntés utáni Szlovákia térképpel hergelte híveit a közösségi médiában.

Jellemző mentalitás, hogy volt olyan kommentelője, aki elszörnyülködött, mi mindent veszített el Szlovákia Magyarország javára 1938-ban – aztán megjegyezte, hogy fel kéne tenni a kérdést, hol jobb élni, mert Pozsonyligetfalut igazán Ausztriához csatolhatnák…

Az orbitális ellentmondások a lényegen nem változtatnak. A tény, hogy Európában ismét megváltoznak a határok , növelni fogja a magyarellenes hangulatot. És nem csak a progresszív-globalista oldalon.

A szlovák politika nemzeti oldalán is vannak/lesznek villongások a magyarokkal szemben. Az SNS legutóbbi javaslata a megyerendszer átalakításáról, a nagyobb, 3+1 formátumú tömbökről is erre utal.

Összeomló intézményrendszer

Szlovákia ugyanis önálló fennállása óta területi integritásáért retteg leginkább. Kis ország, amely külföld felé kiszolgáltatott, belsőleg pedig megosztott. Nem egy, hanem több nemzeti kisebbség okán is. A roma kisebbség, bár nagy számú, nem rendelkezik anyaországgal és nem tudja magát politikailag megszervezni. A magyar kisebbségnek azonban van politikai szervezőképessége és van anyaországa.

A szlovák területi integritás védelme nem a katonaságra hárul. A katonai körzetek nem Dél-Szlovákiában vannak, és ennek pontosan az az oka, hogy Oroszország után Magyarországot tekintik a legnagyobb stratégiai-katonai kihívásnak, a vezetési pontok az ország jobban védhető, nem magyarlakta területein, északabbra vannak.

A területi integritás védelmét Pozsony a nemzetközi jogra, a NATO-ra, EU-ra és a belső kohézióra építi.

Nem véletlenül emlegetik Ukrajna és Koszovó kapcsán is az ENSZ Alapokmányát. Az ENSZ Alapokmányának 2. cikkének 4. bekezdése egyértelműen kimondja, hogy minden tagállamnak tartózkodnia kell a nemzetközi kapcsolataiban más állam területi épsége vagy politikai függetlensége ellen irányuló fenyegetéstől vagy erőszak alkalmazásától.

Koszovó kapcsán a Nemzetközi Bíróság hozott (amerikai nyomásra) egy rendkívül vitatható határozatot: elutasította azt az értelmezést, hogy a nemzetközi jog tiltaná az egyoldalú függetlenségi nyilatkozatokat. (Tegyük fel a kérdést, hogy a nyugat számára Koszovó esetében miért volt elfogadható, a szakadár kelet-ukrajnai területek esetében miért nem?)

Ez Szlovákia szempontjából egy rendkívül fenyegető precedenst teremtett, nem is ismeri el Koszovót önálló országként azóta sem.

A másik jogi alap, amire Szlovákia támaszkodik a társadalmi kohézió alapkövét jelentő Alkotmány. Ez egyértelművé teszi a területi egység megbonthatatlanságát. A 3. cikk (1) bekezdése kimondja: „A Szlovák Köztársaság területe egységes és oszthatatlan”. Sőt, tovább megy, és közvetlen kapcsolatot teremt a kisebbségi jogok gyakorlása és az állam biztonsága között. A 34. cikk 3. bekezdése egy kulcsfontosságú rendelkezés, amely kimondja: „A nemzeti kisebbségekhez és etnikai csoportokhoz tartozó személyek jogainak a jelen alkotmányban garantált gyakorlása nem idézheti elő a Szlovák Köztársaság integritásának megbontását és a többi lakos diszkriminálását”.

Az alkotmány ezen része kifejezetten az autonómiatörekvések ellen született, és hogy olyan status quo-t alakítson ki, ami a magyar kisebbség fokozatos elsorvadását segíti elő.

A jelenlegi megyerendszer is ennek szellemében jött létre. Németország 1990-es újraegyesítésekor nem a nyugati része egyesült a keleti résszel, hanem a keleti tartományok egyenként csatlakoztak a nyugatihoz. Ebből a precendensből kiindulva született az a szlovák koncepció, hogy olyan megyékre van szükség, ahol a magyarok sosem kerülhetnek olyan döntési pozícióba, hogy Szlovákia bármely területi egysége a német példán felbuzdulva hasonló igényt fogalmazhasson meg – még szavakban sem.

Fontos azonban megjegyezni, hogy Ukrajna miatt minden, Szlovákia területi integritását érvényesítő külső tényező összeomlóban van. Az ENSZ alapokmánya súlyosan sérül az ukrajnai harctéri realitás miatt nincs esély a helyreállításra. A NATO is átalakulóban van, az USA kevesebb figyelmet fordít Európára, ami destabilizáló hatással bír majd (itt lesz szerepe a közép-európai országok együttműködésének). A globalisták közben a NATO-t védelmi szövetségből támadó szövetséggé alakítanák át Oroszország ellen. A NATO-ra mindenképp szerepváltás vár, és ha ez a folyamat elindul, többé már nem területi integritást stabilizáló tényező lesz – épp ellenkezőleg.

Az EU közismert okokból  folyamatosan gyengül és visszafordíthatatlanul elindult a szétesés útján. Stabilizációs hatása pedig már jó ideje nulla, sőt, Közép-Európában sokkal inkább felforgató tevékenységet folytat – Szlovákiában is – mint felzárkóztatót.

Szlovákiának így rövidtávon egyetlen eszköze marad területi integritása védelmére: a belső kohézió fokozására. Ez a kisebbségeknek nem kedvez, és mivel a Magyar Szövetség nem vesz részt a szuverenista-globalista vitákban, nem tudja befolyásolni azt sem, milyen eszközöket használnak majd a szlovák politikusok a belső kohézió fokozásához.

A magyar párt nem sok vizet zavar

A felvidéki magyar politikai spektrum nagy része az üzleti körök befolyása, a támogatásokon való élősködés, Budapest nevetségesen rossz felvidéki döntései és az alkalmatlan, belterjes politikai garnitúra miatt jóindulattal sem nevezhető ütőképesnek. A szlovák politikusok pedig pártállástól függetlenül az ukrajnai példa miatt mindent el fognak követni, hogy ez így is maradjon.

A Magyar Szövetségnek évei voltak arra, hogy értelmes stratégiát és megfelelő narratívát alakítson ki arra a valószínű esetre, ha Ukrajna területeket fog veszíteni. Ki kellett volna építeni a kapcsolatokat a szlovák nemzeti-konzervatív irányultságú pártokkal. Kommunikációs stratégiát kellett volna kidolgozni, és már rég el kellett volna terjeszteni azokat az értelmezéseket, amelyek megakadályozzák, hogy a felvidéki magyarság célpont legyen.

Miért nem történt ez meg? Egyrészt a magyar párt alkalmatlansága miatt. Másrészt, mert azzal van elfoglalva, hogyan hízelegheti magát közelebb a szlovák pártokhoz, és ezért lebutította saját agendáját. Harmadrészt azért, mert a párt mögött álló üzleti köröknek nem érdeke a közösség boldogulása, csak az, hogy az állami kulcsintézményekbe bejuttassák saját embereiket. Negyedrészt pedig azért, mert a párt hemzseg a nemzetközi globalista körök kitartottjaitól, és blokkolják a szuverenista nézőpontok megjelentését. Ötödrészt pedig azért, mert a magyarellenesség megjelenése a középszerű magyar politikusok számára még jó is jön, mert könnyű szavatszerzési lehetőséget teremt.

A helyzet professzionális kezelésével a Magyar Szövetség politikusai alaposan elkéstek. Nem fogják tudni uralni a narratívát, nincsenek kidolgozott válaszaik az eseményekre. Nem tudják a magyar közösség javára értelmezni Ukrajna területvesztését. Helyettük így megteszik majd a háborúpárti szlovák globalista politikusok.

A most magyar párt által potenciális szövetségesként kezelt PS a jövőben fel fogja tenni magának a félmilliós kérdést, hogy mi ér neki többet. Az egyik oldalon ott lesz egy semleges, sikertelen, perifériára szorult magyar párt a parlamenten kívül, amelynek puszta létét a magyarellenességgel keverve saját narratívája erősítésére használhatja. A másik oldalon a magyar párt egy gyenge, parlamentbe jutásra alkalmatlan, közel esélytelen formáció marad, amely kiskutya módjára követi majd a PS politikáját. A mérleg egyértelműen az előbbi eshetőség felé billen, mert az biztos, kiszámítható és jobban hasznosítható a progresszívek számára.

A szuverenista oldalon több babér termett volna. Orbán Viktor 2024 novemberében még arról beszélt, hogy a felvidéki magyarok védik legelkötelezettebben Szlovákia szuverenitását, és a nemzeti-szuverenista külpolitika mellett állnak. Csakhogy ez még akkor volt, mikor a Magyar Szövetség részéről Gyimesi György tematizálta a felvidéki magyar politikát. Őt azóta kizárták, a Magyar Szövetség pedig idén teljesen lemondott a meghatározó politikai témák felvállalásától – azért, hogy mindenkinek megfeleljen, csak a választóknak ne. A dolog pikantériája, hogy Orbán Viktor tavaly novemberi szavai ellenére épp Budapest ösztönzésére fordított hátat a párt a nemzeti-konzervatív és szuverenista politikának.

Mire számítsunk?

A helyzet fokozódni fog. A megyerendszert és választási rendszert, a civil szervezeteket érintő törvényalkotási próbálkozások a szuverenisták részéről az ország belső kohéziójának megerősítését szolgálják a viharos külpolitikai környezet miatt.

Robert Fico kormányfő szigorítaná a választásokon való részvétel feltételeit és a parlamenti küszöböt. Nem egy konkrét párt ellen irányul ez a politika. Az oka a Matovič-kormány liberálisok általi látványos leszalámizása és a mostani Fico-kormány kínos küzdelme az olyan beépített progresszív trójai falovakkal szemben, mint amilyen Samuel Migaľ vagy Tomáš Drucker. Fico olyan stabil politikai rendszert akar kialakítani, ami korlátozza a külső beavatkozás mértékét. És ez nem csak a magyarokról, nagyobb részt a britekről, franciákról, amerikaiakról és Brüsszelről szól.

Mivel a Magyar Szövetség hátat fordított a szuverenista és nemzeti-konzervatív politikának, a szlovák szuverenisták szemében könnyen válhat (mit válhat, szemünk előtt válik) a progresszív globalista körök újabb befolyásoló eszközévé. Igaz, hogy bizonyos szempontból Magyarország befolyása is megjelenik, de a közép-európai együttműködés a szuverenista felfogás egyik alapja, mert a nyugati középhatalmak ellensúlyozására lehet használni, így ez nem lenne akkora probléma. Csakhogy a Magyar Szövetség még közép-európai eszmeiségnek is hátat fordított (Gubík László személyes véleménye nem a párt véleménye, teljesen mindegy, hogy Gubík mit mond a V4-ről, ha a párt politikája ezt sehogyan sem tükrözi vissza).

Erre vezethető vissza, hogy az SNS elkezdte kóstolgatni a magyarokat a nyelvrendőrséggel, magyarellenesnek is felfogható intézkedésekkel. Ezek apró, de nem elhanyagolható jelzések, hogy a Magyar Szövetségnek el kéne gondolkodnia a következményeken. Az SNS nem túl szofisztikált utalásai miatt az SNS és Magyar Szövetség nem túl szofisztikált vezetői egyszerűen elbeszélnek egymás mellett. Mert nekik így jó, ebből tudnak politikai tőkét kovácsolni.

Progresszív oldalon is fel fog lángolni a magyarellenes hangulat. Már most a bécsi döntéssel példálóznak Ukrajna kapcsán, pedig a kettő nem összehasonlítható.

Mivel azonban a globalista érdekkörök nagyon szeretnék, ha Közép-Európa továbbra is megosztott és gyűlölködő lenne, ezért a magyarellenes retorika tartósan be fog kerülni az eszköztárukba.

Erre kellett volna felkészülnie a magyar pártnak. De nem tette meg. A következmények persze az átlagpolgáron csattannak majd. Emlékezzünk erre, amikor majd nagy mellénnyel kiállnak a kamerák elé, hogy saját magukat reklámozzák azt állítva, hogy ők majd megoldják a nemzetiségi feszültségeket. Nem oldanak meg semmit, mert ahhoz stratégia és munka kell – a Magyar Szövetség pedig mindkettőtől fél, mint a tűztől.

Ha nem lesz béke

Nem ejtettünk szót arról, mi lesz, ha nem sikerül békét teremteni Ukajnában belátható időn belül. Az ugyanolyan következményekkel jár, csak más céllal. A magyarellenességet fel fogják tüzelni azok a körök, akik Európa háborúba vonulásában érdekeltek. A szlovákokat a magyargyűlölettel tudják leginkább Ukrajna és a háború eszkalálása mellé állítani. Erről szól Jaroslav Naď, Ivan Korčok és Rastislav Káčer politikája. A végeredményt tekintve tehát a béketörekvések elbukása sem teremt merőben más helyzetet.

A fentiek alapján elmondhatjuk, hogy az elmúlt három, de főleg az elmúlt egy év tétlensége és progresszív irányváltása a Magyar Szövetségben nagyon sokba fog kerülni a felvidéki magyarságnak.

Komjáthy Lóránt

Nyitókép forrása: SITA, archív, Magyar Szövetség hivatalos facebook-oldala. Kollázs: körkép.sk