Érdekes mozgásoknak lehetünk tanúi a felvidéki magyar álkonzervatív sajtó médiaterében. Elindult egy progresszív irányváltás, amit nem nagyon lehet másképp értelmezni, mint úgy, hogy ha a Magyar Szövetség spektruma a mainstream vörös irányába tolódik el, akkor pártsajtónak is így kell tennie. És így is tettek. Mielőtt bárki azt gondolná, hogy személyes indíttatású, rosszindulatú megjegyzés volt tőlem a „pártsajtó” kijelentés, szeretném leszögezni, hogy a két szóban forgó hírportál maga hirdeti fennhangon a párthoz való feltétlen hűségét. Bár egyik hírportál sem különösebben fajsúlyos a felvidéki magyar médiapiacon, látványos átalakulásuk – mivel a párt szolgálatában állnak – mégis a felvidéki magyar politikáról árul el érdekes információkat.

 

A Ma7 egyik véleménycikkében azért ostorozta Ficot, mert részt vett a második világháborús pekingi megemlékezésen. A szerző nem kevesebbet állít, minthogy Fico ezzel Kínához és Oroszországhoz dörgölőzik.

 

Király Zsolt, a Körkép.sk főszerkesztője véleménycikkében kivesézte a legfontosabb ellentmondást. Mégpedig azt, hogy Ficon kívül ott volt az ünnepségen Szijjártó Péter magyar külgazdasági és külügyminiszter is. Így a Ma7 kritikája neki is szólt. A gond csak az, hogy a lap kizárólag a budapesti kormány indokolatlanul nagyvonalú, évi másfél millió eurós támogatása miatt létezhet. Tudom, hogy a könyvelés sok mindent elbír, de elég nyilvánvaló, hogy az a középszerű és harmatgyenge munka, amit a Ma7 produkál, nem ér évi másfél milliót. És akkor még finoman fogalmaztam. De mindennek tetejébe még orvul hátba is támadja azokat, akiknek létét köszönheti.

 

A Ma7 szerzője a következőket írja ominózus cikkében:

 

„A szlovák kormányfő tehát olyan „felszabadítókról” beszél, akik ma is háborús agresszorként írják át Európa térképét. Mi ez, ha nem egyértelmű politikai állásfoglalás a Kelet mellett?”

 

Később így folytatja:

 

„A kérdés tehát jogos: nem ez hasonlít a szolgasághoz? Mert aki Kínához és Oroszországhoz dörgölőzik, az nem a függetlenséget választja, hanem a behódolást.”

 

Igen, a Ma7 pontosan azokat az érveket sorolta fel egy cikkben, amit Korčok, Káčer, Šimečka és Naď hangoztatnak. Tartalmilag teljes az egyezés.

 

Király Zsolt: Ma7 kontra Szijjártó – amikor az udvari sajtó a saját gazdájába harap

 

Pokolba vezető hűség

 

A jelenség oka egyszerű. Ha a Magyar Szövetség feladva a nemzeti-konzervatív és közép-európai politizálást a progresszívokat választja új gravitációs központnak, akkor bizony a pártsajtóinak is így kell tennie.

 

Egyébként a Ma7 nem csak politikai világlátásban használ progresszív mércét. Kiválóan eltanulta a Napunk, a Paraméter, az Új Szó és szlovák társaik eszközeit politikai propagandájuk terjesztésére. Ahogy a Napunk egyenlőségjelet tesz az emberi jogok és az LMBTI-jogok között (az utóbbi nem létezik, csak a politikai retorika része), úgy tesz egyenlőségjelet a Ma7 és hamiskártyás kistestvére a felvidéki magyar nemzeti érdek és a Magyar Szövetség között. Mindkét párhuzam szemfényvesztés és hazugság.

 

De a történet itt nem ér véget.

 

A hamiskártyások esdeklése

 

Ugyanis nem csak a Körkép.sk, hane a hamiskártyás kisebbik Gubík-féle médium is ódaszúrt a Ma7-nek a progresszív elhajlásért. Ám egy napba sem telt bele, máris visszavonulót fújt. A Ma7-et bíráló cikk szerzője ugyanis jó mélyre hajolva a „baráti szerkesztőség” előtt azt írta:

 

„Semmiképpen nem szerettem volna azonban szembefordulni a szerkesztőségükkel, hiszen 90%-ban azonos értékrendet képviselünk.”

 

Később így folytatta:

 

„Mert ugyan én is megmororogtam egy nyilvánvaló hibát, de semmiképpen nem arra szerettem volna ezt használni, hogy éket verjek a két szerkesztőség közé. A MaSzövi és annak elnöke ostorozására pedig már végképp nem! (…) Mi az egységes magyar érdekképviselet fenntartása mellett állunk, és újságíróként, szerkesztőként minden tőlünk telhetőt meg is teszünk azért, hogy a magyar párt újra parlamenti tényezővé váljon.”

 

Vajon mekkora nyomásgyakorlásra volt ahhoz szükség, hogy a szintén magyarországi pénzekből fenntartott Piros7.es (nem hír, hanem) trollportál önmagát porig alázva, fülét farkát behúzva visszakozzon korábbi véleményéből? Komoly dorgálás lehetett a háttérben, ami politikai szempontból érthető.

 

Gubík abból él, hogy elhiteti támogatóival, hogy ő majd rendbe szedi a szedett-vetett társaságot. A Piros7.es pedig alaposan beleköpött a levesbe, mert a Magyar Szövetség egység-illúzióját kérdőjelezte meg. Ez nem lenne probléma, ha Gubík illúziói mögött lenne fedezet. De nincs. Így nem engedheti meg magának a széthúzás látszatának legkisebb szikráját sem. Karámon belül nincs helye kritikának.

 

Olvasók helyett politikusok és globalisták szolgálatában

 

Az pedig, hogy az „újságíró” és „szerkesztő” nyilvánosan hitet tesz a magyar párt és vezetője mellett, teljesen figyelmen kívül hagyva, meg sem említve az olvasókat (tételezzük fel, hogy vannak neki), egyszerűen közröhej. Ráadásul etikátlan. És szintén a progresszív médiumokra jellemző. Orosz Örs pedig pezsgőt bonthat. Ő ugyanis épp idén Gombaszögön fogalmazta meg egy kényelmetlen újságírói kérdés után, hogy mi a média feladata: a sajtó előbb segítse bejutni a pártot a parlamentbe (nehogy má’ a politikusnak dolgoznia kelljen…), aztán tegyen fel „megosztó kérdéseket”. Hát, két szerkesztőség máris meghajolt az akarata előtt.

 

Ráadásként érdemes tudni, hogy Gubík pártelnökké választása után a Ma7 főszerkesztőjének első dolga az volt, hogy nyomást gyakorolt Gubíkra a hamiskártyás (és egyébként bátorság és gerinc híján legtöbbször csak álnév alatt publikáló) szerkesztőség feloszlatása érdekében. Akkor a Körkép.sk volt az egyetlen, aki az ilyen politikai célú, libsi gyakorlatot elítélte. A Piros7.es köszönet helyett gyáván megfutamodott és nem a Ma7-től, hanem a Körképtől határolódott el. A két pártmédium pedig ma már „90 százalékban” egyetért – bár szerintem a Ma7 nem adta fel szándékait a Piros7.es felszámolását illetően.

 

Ez egy nagyobb trend része

 

A fenti összefüggések arra utalnak, hogy a progresszív áthangolódás már nem csak a pártot érinti, hanem a köré épített kiszolgáló-rendszereket is elérte. A Ma7 cikke ugyanis nem csak visszhangozta a progresszív fősodor narratíváit, de a sorok közé odacsempészte a rejtett, nem kevésbé fontos üzenetet: hogy nyugatiak bérenceivé válni még mindig jobb, mint szuverén államként egyensúlyozni egy átalakuló világrendben. Ez nem más, mint intézményesített gyávaság. És veszélyes, mert azoknak a globalistáknak szolgáltatná ki a politikai döntéshozást, akik háborúba löknék Közép-Európát saját gazdagodásukért.

 

Hogy a Ma7 mindezt magyarországi támogatásból valósítja meg, nem a szerkesztőséget minősíti, hanem a budapesti döntéshozókat. És ez még a Holdról is látszik.

 

Komjáthy Lóránt

Nyitókép forrása: Magyar Szövetség, Facebook

Megosztás:
Címkék: csicskamédia felvidéki magyar politika Gubík László Komjáthy Lóránt Ma7 pártsajtó progresszív propaganda vélemény
Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Eddig 12 olvasónak tetszik ez a cikk.