A hajlandók koalíciója összeomlott, az USA-Európa kapcsolatok fagyponton – a héten rendesen felpörgött a világrendváltás

Minél többet nyilatkozik a hajlandók koalíciója annál világosabb az ukránok számára, hogy a britek és franciák által felkínált „garanciák” nem többek a békeszándékot elijesztő üres ígérgetésnél. Az ukránok felháborodása jogos. A britek voltak azok, akik 2022-ben gyakorlatilag kényszerítették őket a háború folytatótására – a győzelemhez szükséges garanciák nélkül. És a franciák voltak azok, akik 2024-ban a középhatalmak közül először vetették fel a nyugati katonák Ukrajnába küldésének lehetőségét. A mostani helyzet nem csak kiábrándító, de az ukrán sajtóban futótűzként terjed a felismerés, hogy a nyugatiak átverik Kijevet. Sőt, Washington is kiborult a nyugat-európai arrogancián. Ahogy nem Ukrajnáról szólt ennek a háborúban a kirobbanása és fenntartása, úgy a mostani biztonsági garanciákról szóló vita sem Ukrajna biztonságáról szól. Érezhető, hogy a nyugati-európai nyilatkozatok hitele rohamtempóban devalválódik az egész világon, a transzatlanti kapcsolatok pedig fagypont felé közelednek. Washingtonban már nyíltan azzal vádolták meg Brüsszelt, hogy szándékosan ássa alá Trump elnök béketörekvéseit. Nézzük a legutóbbi napok legbeszédesebb eseményeit.

Csütörtökön tárgyalt a „hajlandók koalíció” Párizsban. Ám sokat elárult az esemény jelentőségéről, hogy csak maroknyi ország képviseltette magát személyesen a találkozón, a többiek csak videókonferencia keretében csatlakoztak. Pedig az Ukrajnának szánt, sokat emlegetett biztonsági garanciák voltak a téma.

„35-ből 26” – ja, mégsem

Emmanuel Macron francia elnök aztán nagy mellénnyel kiállt a sajtó elé, és bejelentette, hogy a „35 résztvevő ország közül 26 készen áll katonákat küldeni Ukrajnába”.

Macron, aki újabb belpolitikai válsággal nézz szembe (szinte biztos, hogy a költségvetési vita miatt meg fog bukni a kormány, az ország pedig IMF-hitelre szorul), nagyon kellett egy külpolitikai győzelem, amivel hatalma nagyságát mutatja. Az illúzió azonban gyorsan lelepleződött.

Macron nagy bejelentése után nem sokkal a hajlandók koalíciónak több tagja is bizonyította, hogy nem „hajlandó” annyira, mint azt Macron sugallta. Olaszország jelezte, hogy semmilyen körülmények között nem hajlandó katonákat küldeni Ukrajnába.

Svédország is kijelentette, hogy nem küld katonákat Ukrajnába, de valamilyen formában majd részt vesz a garanciákban. Lengyelország is kizárta az ukrajnai kontingensben való részvételt, úgy vannak vele, eleget segítenek, hogy rajtuk keresztül megy Ukrajnába a nyugati katonai támogatás.

Ukrajna kezdi felismerni, egyedül van

A hajlandók koalíciójának ígérgetésre alapuló politikai szemfényvesztése így összeomlott. Sőt. A „hajlandók” csak olyan javaslatokról tárgyaltak csütörtökön, amelyek mind az USA szerepvállalásától tettek függővé. És ez kulcsfontosságú részlet, amelynek jelentőségét hamarosan kifejtjük.

A brit és francia vezetéssel működő hajlandók koalíciója tehát leégett a nyilvánosság előtt, nem kicsit. Az ukrán lapok pénteken már arról cikkeztek, hogyan zsugorodott le a nyugati békekontingens tervezett létszáma a racionálisan kiszámolt 64 ezer főről pár százra. A KyivPost egyik interjújában elhangzott, hogy a nyugatiak 10 katonák akarnak elhelyezni Ungváron, és „azt állítják, hogy ez garancia”.

A kritikákra Volodimir Zelenszkij ukrán elnök is kénytelen volt reagálni, aki rövid nyilatkozatban jelezte, hogy „nem néhány”, hanem több ezer nyugati katonáról folynak a tárgyalások. Ám a nyilvánosság is érzi, hogy egy ekkora háborúban, ahol hetek alatt hal meg vagy sebesül meg több ezer katona, a nyugatiak által kínált erő irreleváns. Még akkor is, ha NATO-katonákról van szó.

Európa kisded játékai

Csütörtökön a hajlandók koalíciója egyértelművé tette, hogy nem hajlandó arra, amire elvileg létrehozták. Más szándék húzódik meg a csoport létrehozása mögött. De ha komolyan vesszük a felajánlást, érdemes tudni, hogy 64 ezer katona ukrajnai állomásoztatásához nem 64 ezer katonára, hanem 200 ezer katonára van szükség, plusz logisztikára, kiegészítő személyzetre, és költséges ellátási láncokra. Erre Nyugat-Európa nem képes. Így a koalíció célja valójában valami más. (A 64 ezre számot a britekkel közösen az ukránok számolták ki a jelenlegi harctéri viszonyok alapján.)

Ezt a szándékot leplezték le azzal, hogy minden javaslatukat az amerikai szerepvállaláshoz kötötték. A britek és a franciák számára kulcsfontosságú lenne, hogy az USA ne gyengítse jelenlétét Európában. Márpedig a Trump adminisztráció ezt szeretné. Az okok mögött vannak gazdasági megfontolások: Európának nagyon kényelmes az amerikai védernyő alatt, minimális katonai kiadások mellett építgetni a gazdaságát.

És vannak geopolitikai okok is: a britek az oroszok, a franciák a németek ellensúlyozását szeretnék az amerikaiaktól. Németországot jelenleg az Egyesült Államok tartja kordában. Ha az orosz-ukrán háború lezárásakor egy olyan új európai egyensúly születik, amely nem tartalmazza az amerikaiakat, akkor Németország nem csak szavakban, de ténylegesen is elindulhat a fegyverkezés útján. És ez a britek, de különösen a franciák számára óriási probléma.

A fentiekből elég világos, hogy a képletben csak statiszta szerepe van Ukrajnának, kvázi hivatkozási alap, nem több.

Szakadék Washington és Európa között

Washingtonban is kiakadtak. Az Axios közlése szerint Trump a hajlandók koalíciójának egyeztetésén „emelkedet hangnemben” teremtette le az európaiakat, amiért még mindig nagy tételben orosz energiahordozókat vásárolnak. A nyugati sajtó persze az egészet Magyarországra és Szlovákiára vetítette rá, de valójában az üzenet a franciáknak, spanyoloknak, belgáknak, hollandoknak szólt, aki rekordmennyiségben importálják az orosz LNG-t.

Washington felismerte, hogy az európaiak nem akarnak fizetni az amerikai védernyőért, helyette Ukrajna segítségével igyekeznek olyan geopolitikai helyzetet teremteni, hogy az USA stratégiai érdeke miatt kénytelen legyen katonai erejét továbbra is fenntartani Európában, sőt, növelni. Cinikusan fogalmazva: az európaiak továbbra is élősködni akarnak az amerikai katonai erőn, és ehhez hajlandók egy egész nemzetet, az ukránokat feláldozni egy vérszivattyúban.

Az elmúlt hetekben elszaporodtak azok az amerikai vélemények, amelyek nyíltan hangoztatják, hogy az európaiak semmit nem akarnak hozzátenni a megoldáshoz, sőt, inkább elgáncsolni igyekeznek Trump béketörekvéseit. Tartalmilag ebben nincs semmi új, de az, hogy kimondják, egyértelmű szakadást jelent a transzatlanti kapcsolatokban.

Az USA-nak két dologra van most szüksége – gyorsan

Nagyon leegyszerűsítve, Washingtonnak pénzre van szüksége, és közben szeretné, ha Európa helyett minden figyelmét a Távol-Keletre összpontosíthatná. Ezt a váltást minél gyorsabban szeretné lezongorázni. Európa pedig akadályozza ebben.

Az USA az oroszokkal nem Ukrajnáról tárgyal, hanem egy gazdasági együttműködésről. Nem elosztani akarják a világ erőforrásait, hanem az USA olyan gazdasági kapcsolatokat akar kialakítani Moszkvával, amely kellően vonzó ahhoz, hogy Oroszország ne akarjon Kína mellé állni egy esetleges távol-keleti háborúban.

Augusztus végén érkezett a hír, hogy az amerikai ExxonMobil titkos tárgyalásokat folytat a Kremllel az orosz piacra történő visszatérésről. A tét a Szahalin-1 gázprojekt, amelyben korábban az ExxonMobilnak is volt részesedése. 2022-ben az amerikai cég kivonult a projektből az ukrajnai háború miatt. Ma azonban már oda jutottunk, hogy a teljes projekt a kínai gazdaságot fogja táplálni. Orbitális stratégiai hibát vétettek az amerikaiak. És ez nem az egyetlen ilyen gazdasági probléma, ami az USA számára stratégiai kihívást jelent.

Az amerikai-orosz együttműködés is végső soron Kínáról szól.

Egy szövetséges, aki inkább teher, mint erőforrás

Trump számára elfogadható lenne az európai érdekszféra védelme, ha Európa hajlandó megfizetni annak árát. De hiába kötött megállapodást Ursula von der Leyennel, Brüsszel még Szlovákia és Magyarország kapcsán sem képes kierőszakolni akaratát, nem hogy bármit lenyomjon a franciák vagy a németek torkán.

Így a vámalku azon része, hogy Európa majd 750 milliárd dollárért vásárol amerikai LNG-t, további 600 milliárdért pedig táplálja befektetések formájában az amerikai hadiipart (plusz megfizeti az összes amerikai támogatást Ukrajnának), alaptalan elvárás. És Trump ezt most kénytelen volt nyilvánosan is felismerni.

Adódik a kérdés, hogy az USA miért nem veszi le kezét Európáról?

A Távol-Keleten a héten aláírták a nyugati dominancia halálos ítéletét. Kína, India és Oroszország, ha nem is szorosan, de mégiscsak együttműködik, hogy ellensúlyozza a nyugati, elsősorban amerikai fenyegetést.

Washingtonnak nem sok szövetségese maradt, akire éles helyzetben (háborúban) is számíthat. Európa ebből szempontból még mindig esélyesebb szövetséges, mint azok az országok, akik megérezték a változás szelét, felismerték az amerikai hegemónia összeomlásának előnyeit.

Ezért az USA, a hatalmas transzatlanti szakadék ellenére, továbbra is igyekszik saját érdekszférájában tartani az európaiakat.

Az egy más kérdés, hogy mennyire lesz az amerikai stratégia hasznára egy követelőző, arrogáns, de gazdaságilag és katonailag gyenge Európa, amely szintén amerikai támogatásra szorul saját fenyegetéseivel szemben.

Röviden: teljes a katyvasz a nyugati világban, és az eseményeket látva egyre kevésbé tűnik úgy, hogy a Nyugatnál vannak a nyerő lapok. Az USA dönthet úgy, hogy kitart az európaiak mellett, hogy számíthasson rájuk Kína ellen. De erősen kétséges, hogy ez a jelenlegi Európa tud-e szövetséges lenni, ahelyett, hogy teher lenne.

Tegyük hozzá, hogy ha az USA hátat fordít Európának, rendkívüli változások következhetnek be. Németországnak nem marad más választása (más szavakkal: visszakapja az önálló döntési lehetőségét), és fegyverkezni fog. Névleg az oroszok ellen. A franciák és lengyelek fenyegetettség érzete azonban nőni fog. A britek pedig újra felhasználják ezeket az érzéseket, hogy szembe fordítsák a kontinentális Európa népeit egymással.

Ez az igazi tünete a világrendváltásnak: mindegy, milyen döntés születik, nincs olyan opció, hogy visszatérünk a 2022 előtti időkhöz…

Komjáthy Lóránt

Nyitókép forrása: SITA/Ludovic Marin/Pool Photo via AP