Az orosz drónok megjelenése Lengyelország légterében kisebb pánikot okozott. Két nappal az incidens után mégis úgy tűnik, hogy nem is annyira Oroszország, mint inkább Ukrajna miatt aggódhatnak a közép-európai országok. Sorra vettük az első nyilatkozatokat, megvizsgáltuk azok tartalmát, és akárhogy forgattuk őket, mindig ugyanoda lyukadtunk ki: a releváns szereplők hivatalos álláspontjai éppúgy ráhúzhatók Ukrajnára, mint Oroszországra. De miért? Mi érdeke származhatott Ukrajnának vagy Oroszországnak egy ilyen incidensből? A válasz sokaknak nem fog tetszeni, ugyanakkor sok mindent elárul arról, mennyire pengeélen táncolunk.

 

Amit az elején fontos leszögezni, hogy az orosz drón nem egyenlő az oroszok által szándékosan, ellenséges támadás céljából irányított drónnal. De egyenlő lehet egy ukránok által eltérített drónnal. A másik fontos dolog, a felelősség kérdése. Az európai narratíva szerint, ha egy ukrán légvédelmi rakéta zuhan a civilekre vagy egy NATO-tagállamra, az is Oroszország felelőssége, mert nem kellett volna kilőni a légvédelmi rakétát, ha Oroszország nem támadja Ukrajnát. Ennek fényében érdemes értelmezni a nyilatkozatokat.

 

Bár mindegyik nyugati nyilatkozat keménynek tűnik, mindegyik úgy van megfogalmazva, hogy ne zárja ki Ukrajna felelősségét (lásd cikkünk végén), miközben az orosz felelősséget csak közvetve, benyomásszerűen emeli ki. Ez játék a szavakkal, de a későbbiekben látni fogjuk, hogy közel sem csak játékról van szó.

 

A jelentéktelenek köre

 

Von der Leyen orosz drónok általi légtérsértést emlegetett. Beszélhetett volna nyílt orosz támadásról (a hivatalos nyilatkozatról, nem a sajtó értelmezéséről beszélünk). De nem ezt tette. Az első nyilatkozatok egyike sem zárta ki az eltérített orosz drónok lehetőségét, és ez azóta sem változott.

 

Kaja Kallas fogalmazta meg a legkeményebb nyilatkozatot, ő orosz szándékosságról beszélt, bár támadásként ő sem merte értelmezni az incidenst. Tegyük hozzá, hogy Kallas az egyik legmagasabb, de egyúttal legjelentéktelenebb szereplő az EU-ban, akivel szinte senki nem akar tárgyalni az EU-n és Ukrajnán kívül. És mivel észt, politikáját is ez határozza meg, az észtek pedig az oroszokkal való leszámolásban érdekeltek történelmi sérelmeik és nagyszámú orosz kisebbségük miatt.

 

De von der Leyen és Kallas szerepe valójában periférikus ebben a játszmában. Jóval érdekesebb kérdés, hogy miért csak délután jöttek az első reakciók az igazán releváns játékosoktól, mint amilyen Nagy-Britannia, Németország és Franciaország? Valószínűleg azért, mert az ő helyzetükben egy nagyképű, arrogáns kiszólás nyílt konfliktust vagy erőteljes orosz válaszreakciót provokálhatott volna.

 

Diplomáciai nagyüzem után leosztott szerepek

 

A színfalak mögött valószínűleg minden érdekelt ország egyeztetett a lengyelekkel, aztán az ukránokkal, aztán az oroszokkal, aztán megint az ukránokkal és lengyelekkel. És amikor már tiszta volt a kép, és világossá vált, kié a felelősség, akkor nyilatkoztak.

 

Leosztották a szerepeket. A jelek szerint a diplomáciai nagyüzem során megállapodtak, hogy nem fognak orosz támadásról beszélni, az oroszok pedig nem fogják eszkalálni a helyzetet a berlini, londoni és párizsi nyilatkozatok miatt. És mivel Moszkvának érdekében áll a NATO-t kijátszó orosz drónok narratívája, a mese elfogadhatóvá vált. Így mindenki (beleértve a már idézett brüsszeli bürokratákat is) csak annyit nyilatkozott, ami a saját céljainak megfelelt.

 

Von der Leyen és Kaja Kallas például a történteket a nagy európai hitelfelvétel indoklására használta fel – hiszen Ukrajna támogatását, fenntartását, felfegyverzését és tagfelvételét Európa nem tudja pénzelni, csakis óriási hitelekből. (lehet, hogy a BlackRocknál már elkezdték berendezni Ursula irodáját…).

 

Emmanuel Macron francia elnök szintén kétértelmű kijelentést tett, és messze elkerülte az „orosz szándékos támadás” szókapcsolatot. Tegyük hozzá, hogy Macronnak nincs most elég politikai ereje komoly külpolitikai játszmákra, mert országa belpolitikai válságba süllyedt – egy éven belül harmadszor.

 

Keir Starmer brit miniszterelnök szintén csak délután nyilatkozott érdemben, és az ő megfogalmazásából már azért felsejlik, hogy az ügy összetettebb, mint ahogy az oroszok felelősségét hangoztató korábbi kijelentések utaltak rá. Ő az oroszokat nem többel, mint meggondolatlansággal vádolta.

 

Ha a briteknek igaza van, és Oroszország meg akarja támadni Európát, akkor ez nem meggondolatlan lépés volt (amit egy gyermek tesz, és ezért nem kell komolyan venni), hanem agresszív fellépés. Ha viszont az orosz támadás narratívája csak az európai közvélemény sakkban tartását szolgálja, akkor éles helyzetben London joggal visszakozik, és beszél meggondolatlanságról. Mint látjuk, London az utóbbi választotta, így a háborús héják hisztériakeltéséről lehullt a lepel.

 

Friedrich Merz szintén „meggondolatlan” lépést emlegetett (de már csak másnap reggel nyilatkozott, egy teljes napot kivárt), és „hosszú ideje tartó provokációsorozatnak” nevezte az incidenst. Majd azzal vont párhuzamot, hogy az orosz teherhajók állítólag kárt tettek a német tengeralatti kábelekben. Valljuk be, egy internetkábel sérülése és egy légtérbehatolás egy lapon emlegetése az ügy esetlen elbagatellizálása. És aligha valószínű, hogy az oroszok kedvéért bagatellizáltak a németek. Inkább a nagy pénzekkel támogatott Ukrajna felelősségét akarták elkenni. Így eltemették az ügyet egy „meggondolatlan” incidensről szóló narratíva alá.

 

Zelenszkij pedig szemlátomást elégedetlen volt a fenti reakciókkal. Kevesellte a reakciót és az ígéreteket Ukrajna légterének védelme kapcsán.

 

Kinek az érdeke? Oroszországé?

 

Nézzük, kinek volt több oka a dróncsapásokra.

 

Fontos kiemelni, hogy a Progresívne Slovensko háborús uszítóinak (Tomáš Valášek és Ivan Korčok) állításaival ellentétben nem Geran drónokról volt szó, hanem Gerbera típusú, lebutított Shahed drónokról. Az eddigi információk alapján vagy felderítők, vagy csali drónok voltak. A csali drónokat a nagyobb, robbanótöltettel is rendelkező drónokkal együtt küldik fel, hogy leterheljék velük a légvédelmet. Ezek a drónok nem lehettek egy támadás részei. Provokációnak azonban megfeleltek. A kérdés, kinek a részéről történt provokáció.

 

A drónincidens szeptember 10-én történt. Az oroszok szeptember 12-én kezdték el a nagy „Západ 2025” nevű hadgyakorlatukat a fehéroroszokkal közösen. Mi a fenének lett volna szükségük provokációra, ha egyszer két nap múlva Lengyelország szomszédságában demonstrálják az erejüket? Eszkaláció? Lehet, de azt miért csalidrónokkal teszik, miért nem töltettel rendelkezőkkel? És miért egyszerre 19-cel? És főleg: ha az oroszok provokáltak, Minszk miért értesítette a lengyeleket előre a drónok érkezéséről?

 

Oroszországnak nem állt érdekében a drónincidens. Ebben a formában és idősávban logikátlan lépés lenne a részükről.

 

Vagy inkább Ukrajna?

 

Más a helyzet Ukrajnával. Játszunk el a gondolattal, hogy Ukrajna sikeresen eltérített több drónt az orosz támadás során, vagy korábbi támadásokkor befogta őket és most egyszerre bevetette őket.

 

Miért most? Mert egy nappal korábban Zelenszkij Macron elnökkel az ukrán légvédelem megerősítéséről tárgyalt, és üres nyilatkozaton túl nem született semmilyen kézzelfogható eredmény.

 

Vagy mert hamarosan indul az oroszok fokozott csapássorozata az ukrán energiainfrastruktúra ellen, amit jellemzően szeptember végére, október elejére, a fűtési szezon kezdetére időzítenek. A nyugati légvédelmi eszközökből nincs elég, hogy a civil infrastruktúrát is lefedje. Ukrajna pedig el akarja érni, hogy a szomszédai (Lengyelország, Szlovákia, Magyarország és Románia) védjék meg legalább Nyugat-Ukrajna légterét az orosz rakétáktól és drónoktól. Magyarul: váljanak a háború részesévé. Ez a javaslat egyébként egy globalista külpolitikai csoporttól származik – Hillary Clinton volt amerikai külügyminiszter és Mikuláš Dzurinda volt szlovák kormányfő is az aláírói között volt.

 

És láss csodát, a szlovák ellenzéki Progresívne Slovensko pontosan azt javasolta, amiben az ukránok reménykednek: hogy a NATO tagállamok kockáztassák a világháborút, és védjék meg Ukrajna légterét. A kapcsolat és közös politikai agenda letagadhatatlan.

 

A harmadik ok az időzítésre, az az ukránok rossz helyzete a fronton. A háború első évétől világos, hogy Ukrajna nem győzhet, ha nem húzza bele a konfliktusba a kollektív nyugatot. Ez mindvégig a stratégiája része volt. És fogytán az idő. Kijevben úgy vélik, hónapok, legfeljebb egy év múlva választások lesznek. A jelenlegi vezetés pedig egy vesztes háborúban áll, amiből csak akkor tud győzelmet faragni és választást nyerni (vagy választást elhalasztani), ha a Nyugat beszáll az oldalán a frontharcokba.

 

Miért a lengyelek váltak célponttá?

 

Miért Lengyelország? Hát azért, mert az Ukrajnával szomszédos országok közül kizárólag Lengyelország rendelkezik olyan belpolitikai és történelmi adottságokkal, hogy ha két azonos valószínűségű lehetőség áll fenn (ukránok lőttek, oroszok lőttek), akkor ők az oroszokat fogják hibáztatni. Még ha Ukrajnáé is a felelősség, az oroszokat akkor sem menthetik fel semmilyen körülmények között, mert az súlyos politikai következményekkel járna.

 

Szlovákiában és Magyarországon egy ilyen ukrán támadást nem bocsátanának meg és nem söpörnének a szőnyeg alá Kijev kedvéért, mert nincs meg az a gyűlölet az oroszok iránt, ami Lengyelországban megvan.

 

Románia pedig már eddig is kapott orosz dróntalálatokat, és a magyarhoz hasonló pragmatikus hozzáállás jellemzi. Nem mellesleg, a látszat ellenére messze nem idilli a kapcsolata Ukrajnával a jelentős létszámú román kisebbség elnyomása miatt.

 

Így hát, ha megnézzük az időzítést és a célpontválasztást, Ukrajna többet nyert ezzel a támadással. Önmagában a fentiek miatt sem lenne alaptalan Ukrajna gyanúsítása. De úgy, hogy a nyugati vezetők szándékosan kétértelműen fogalmaztak, Kijev a valószínűbb hunyó.

 

Közép-európai mozgolódás

 

Ukrajna érintettségére utal az is, ahogy Közép-Európa reagált az eseményre. Azonnal diplomáciai nagyüzem indult. Szijjártó Péter magyar külügyminiszter váratlanul Pozsonyba utazott, és első útja Robert Kaliňák szlovák védelmi miniszterhez vezetett. Tekintettel arra, hogy Ukrajna rendkívül ellenséges Magyarországgal, és hűvös Szlovákiával, miközben Szlovákiának egyáltalán nincs légvédelme, valószínű, hogy védelmi képességekről és biztosítékokról folyt az eszmecsere.

 

A lengyelek és litvánok együttműködési bizottságot hoztak létre. Ennek a bizottságnak az a feladata, hogy a cselekvés illúzióját keltse, és elterelje a figyelmet Ukrajna vélhető felelősségéről. Esetleg az, hogy belső információt szerezzen az ukránoktól a jövőbeli provokációk elkerülése érdekében.

 

Ha valóban az orosz drónok elleni fellépés lenne a célja ennek az együttműködésnek, a Lengyeleknek ez nem sok előnyt jelentene. Ha Oroszország drónokat akar eljuttatni Lengyelországba, hát megteszi Fehéroroszországon keresztül, nincs szüksége az ukrán légtérre – így is, úgy is az ő nyakába varrnák, nem lenne értelme alibire játszani.

 

Ha Ukrajna motivációit nézzük, azok sokkal életszerűbbek, ráadásul láttunk már korábban is hasonló próbálkozásokat Kijev részéről. Az üzenet egyértelmű. Megzsarolta a NATO-t az eszkalációval, megzsarolta a politikai következményekkel, és egyúttal fenyegető üzenetet küldött Magyarországnak és Szlovákiának. Ukrajna végveszélyben van, és egy sarokba szorított ország nem fog válogatni az eszközökben. Ha a zaporizzsjai atomerőművet nem félnek bombázni, akkor vajon mennyire tartózkodnának egy hamiszászlós akció keretében orosz drónt irányítani egy szlovákiai atomerőműbe? Nem kell, hogy kritikus kárt okozzanak, a politikai és társadalmi hatás azonnali lenne.

 

Ezt a problémát a fenyegetett országok mindaddig nem fogják felvetni nyilvános politikai szinten, amíg Magyarország és Szlovákia, illetve Lengyelország nem oldják meg az Ukrajna felől érkező fenyegetés problémáját. Ha majd sikerül biztosítani a légterük biztonságát, nyíltabb kártyákkal játszanak. Addig azonban nem fogják tagadásra vagy erőszakos válaszra ösztönözni az ukránokat.

 

A történések egészen más irányt vesznek akkor, ha Ukrajna provokációjára reagálva és annak felülve Lengyelország, Szlovákia, Magyarország és Románia vállalja, hogy ukrán határhoz telepített nyugati légvédelmi eszközök védjék Nyugat-Ukrajna légterét, legalább a téli hónapokra. Ha ez megtörténik, teszünk egy lépést a világháború felé…

 

Az első nyilatkozatok:

Szeptember 10. hajnalban orosz drónok sértik meg a lengyel légteret. Donald Tusk lengyel kormányfő a korareggeli órákban nyilatkozik:

„A lengyel légterét éjjel nagy számú orosz drón sértette meg. Azokat a drónokat, amelyek közvetlen fenyegetést jelentettek, lelőtték”.

Nem sokkal később Radoslaw Sikorski lengyel külügyminiszter és háborús héja is megszólal:

„19 jogsértés történt, és egyszerűen kizárt, hogy ez véletlen lett volna”

„A lengyel és NATO légierők értékelése szerint nem tértek el az útvonalukról, hanem szándékosan irányították őket”

Ugyanezen a napon még a délelőtt folyamán Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke is megszólalt:

„Ma láthattuk Lengyelország és Európa légterének példátlan megsértését több mint 10 orosz Shahed drón által. Európa teljes szolidaritásban áll Lengyelországgal”

„Putyin üzenete világos. A mi válaszunknak is egyértelműnek kell lennie”
„Fokoznunk kell a nyomást Oroszországra, hogy tárgyalásokba kezdjen. További szankciókra van szükség”

Kaja Kallas, az Európai Unió külügyi főképviselője szintén keményen, mégis kétértelműen fogalmaz:

„Tegnap este Lengyelországban láttuk a legkomolyabb európai légtérsértést Oroszország részéről a háború kezdete óta, és a jelek szerint szándékos, nem véletlen volt”

„Emelnünk kell a tétet Moszkvával szemben, erősítenünk kell Ukrajna támogatását és beruháznunk Európa védelmébe”

Emmanuel Macron szeptember 10. délután:
„Felszólítom Oroszországot, hogy vessen véget ennek a meggondolatlan eszkalációnak”
„Lengyelország népének és kormányának teljes szolidaritásunkat fejezem ki”
„Nem fogunk kompromisszumokat kötni a szövetségesek biztonságával kapcsolatban”
Keir Starmer szintén szeptember 10. délután:

„Ez a reggeli brutális támadás Ukrajna ellen, valamint a lengyel és NATO légterek példátlan és botrányos megsértése orosz drónokkal mélyen aggasztó”
„Ez rendkívül meggondolatlan lépés volt Oroszország részéről”

Friedrich Merz másnap reggel:

„Ez a meggondolatlan cselekvés része egy hosszú provokációsorozatnak a Balti-tenger térségében és a NATO keleti szárnyán”

„A német kormány a legerősebb kifejezésekkel elítéli ezt az agresszív orosz magatartást”

„A NATO készen áll és készen is marad önmaga védelmére”

Volodimir Zelenszkij:

„Ez nem hiba vagy baleset volt, szándékos volt”

„Majdnem két tucat drón került be Lengyelországba”

„Ukrajna kész támogatást nyújtani Lengyelországnak az ilyen fenyegetések elleni küzdelemben”

Donald Trump:

„Hiba lehetett. De ettől függetlenül nem vagyok elégedett semmivel, ami ezzel az egész helyzettel kapcsolatos”

„Remélem, hogy ez véget fog érni”

Svédország – külügyminiszter:

„Svédország teljes támogatást nyújt Lengyelországnak, mint NATO-szövetséges és EU-tagállam”

„Az orosz jogsértések elfogadhatatlanok és fenyegetést jelentenek az európai biztonságra”

Lettország – védelem minister:

„Lettország bezárta keleti légterét Oroszországgal és Fehéroroszországgal szemben

„Az orosz pilóta nélküli légijárművek a NATO légterében figyelmeztető jel”

Orosz Védelmi Minisztérium – szeptember 10:

„Lengyelország területén nem terveztünk célpontokat”

„Az orosz drónok maximális hatótávolsága 700 km”

„Készek vagyunk konzultációkra a lengyel védelmi minisztériummal”

Fehérorosz katonai vezetés:

„A drónok „eltévedtek” elektronikus zavaró hatások miatt”

„Figyelmeztették Lengyelországot és Litvániát a közeledő „azonosítatlan repülőgépekről”

Mark Rutte (NATO főtitkár) – szeptember 10:

„Tegnap este számos orosz drón sértette meg a lengyel légteret”

„Légvédelmünk aktivizálódott és sikeresen biztosította a NATO területének védelmét”

„Szándékos volt-e vagy sem, teljesen meggondolatlan. Teljesen veszélyes”

 

 

Komjáthy Lóránt

Nyitókép forrása: SITA, X, kollázs: Körkép.sk

Megosztás:
Címkék: emmanuel macron EU Franciaország Friedrich Merz Kaja Kallas Keir Starmer lengyel drónincidens Lengyelország magyarország Nagy-Britannia Németország orosz-ukrán háború Oroszország provokáció Szlovákia Ukrajna Ursula von der Leyen volodimir zelenszkij
Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Eddig 11 olvasónak tetszik ez a cikk.