Tóth Ferenc: Zarándokok az úton

Királyhelmecet elhagyva kissé szokatlan menetet hagyunk el: húszfőnyi csoport menetel Lelesz irányába a kora őszi nyárban. Az út mentén megállva már hallatszik az ének, közelebbről látszik a kereszt is. Temető nincs az 555-ös út mentén, innen Nagykaposig település sem. A kísérő autó nemsokára megáll, sofőrje szívesen nyújt némi gyors tájékoztatást.

Húsz kilométer gyaloglás

Közben megérkezik a menet is, az éneklést ima váltja fel, majd rövid csend, mely alatt mindenki igyekszik pótolni elvesztett víztartalékait. Puskár Zsolt, a szervező félhangon magyarázza: – Zarándokúton veszünk részt, a jubileumi szentév alkalmából, az éven már másodszor. Az elsőre még májusban került sor, Nagytárkányból Királyhelmecre, ma a királyhelmeci görögkatolikus jubileumi templomtól gyalogolunk a nagykaposi Szent Simon és Júdás Tádé jubileum templomig, ez jó húsz kilométer.  A saját zarándoklatát mindenki felajánlhatja valamiért, például betegért, szenvedőkért, családtagért, papokért. A résztvevők Nagy- és Kistárkány, Bély, Dobra községekből, illetve Királyhelmecről érkeztek, római és görögkatolikus hívők vegyesen.

Helyreállítani a kapcsolatot Istennel

A jubileumi szentév fogalma laikusoknak nem sokat jelent, még akkor sem, ha az ünnepi események rendszeresen körülöttük zajlanak. Talán még annak ellenére sem, hogy a szentévet már 1300-tól rendszeresen meghirdeti az egyház. Mint sok más, a nyilvánosság által inkább ismert nagy keresztény ünnep, ez is ősi zsidó hagyományokon alapul. A régiek ötven évenként tartották, így az akkori átlagéletkort figyelembe véve mindenkinek része sem lehetett benne.  Eredetileg az Istennel, egymással, illetve az egész teremtéssel való kapcsolat helyreállításának ideje.

Elengedték az adósságokat

Az eszmei síkon túl igen komoly gyakorlati intézkedésekkel is járt. Ide tartozott az adósságok elengedése, az elzálogosított földek visszajuttatása eredeti tulajdonosaikhoz, a rabszolgák felszabadításara és nem utolsósorban a földek parlagon hagyása. Mindezt összevetve az ember számára a megtisztulás, a számvetés és a pihenés éve volt, míg a közösségnek szociális és gazdasági megújulást jelentett. A jubileumi évet, más néven szentévet jelenleg huszonöt évenként hirdeti meg az egyház. A pápa megnyitja a szent kaput a vatikáni Szent Péter-bazilikában, az éjféli szentmise előtt. Szent kapukat még három másik nagy római bazilikában is nyitnak, majd az év végeztével nemcsak ismét bezárják, de be is falazzák.

A pápa felszólítása

Az idei szentév témája: „A remény zarándokai”. A zarándoklat általános jelentősége mindig is az élet értelmének keresése volt, amiben segít a csend, az elvonultság, mikor mindenki a saját gondolataival van elfoglalva. Ez a belső utazás már sokaknak segített, hogy újból felfedezzék az élet apró, egyszerű örömeit, melyek mindannyiunk számára hozzáférhetőek. „Minden ember szívében a remény úgy lakozik, mint az eljövendő jó dolgok iránti vágy és várakozás, annak ellenére, hogy nem tudjuk, mit hoz a jövő” – mondta Ferenc pápa.

Ugyanakkor felszólította a jómódú országokat, hogy engedjék el azon országok adósságait, amelyek ezt már úgysem tudják soha megfizetni, és foglalkozzanak inkább az „ökológiai adóssággal”, mely a természet erőforrásainak eddigi, lényegében gátlástalan kihasználása. Hogy a bölcs intelmek mennyire hatnak akár a jelenlegi háborúk résztvevőire, elindítóira, fenntartóira, akár bármelyik földi ország nagyhatalmú földi helytartóira, azt nemigen tudjuk.

Egy zarándoknak mindezzel nem is kell törődnie, az ő lelki békéjük már megtaláltatott.  Az is lehetséges, hogy inkább Ferenc pápa egy másik felszólításának engedelmeskednek: „Ne féljetek.” Még elmondanak egy imát, aztán szedelőzködnek. Újból felhangzik az ének, amiből mindannyian erőt meríthetnek. Szükségük is van rá: a nagykaposi pébániatemplomig még jó tizenöt kilométert kell gyalogolniuk.

Tóth Ferenc

Nyitókép: Zarándokok érkeznek a pihenőhelyre (a szerző felvétele)