Király Zsolt: Beszéljük meg! – Fórum Dunaszerdahelyen, avagy az SaS a magyarok között

„Beszéljük meg!” – ezzel a címmel hirdette meg lakossági fórumát Dunaszerdahelyen a Szabadság és Szolidaritás (SaS). A szlogen ismerősen csenghet: pontosan ezzel próbálta a 2010-es évek első felében becsalogatni szimpatizánsait az akkori MKP. Csakhogy ma már nincs MKP, van helyette korszakváltás közben bóbiskoló Magyar Szövetség, amelynek aktivitása kimerül a látszattevékenységekben és a „szavazz ránk, mert magyar vagy” mantrában. Az ellenzéki pártok, köztük az SaS ezzel szemben kampányüzemmódba kapcsoltak, és tüntetéssorozattal, valamint országjárással reagálnak a kormány megszorító intézkedéseire.

Itt kellene megállnom egy pillanatra. Mert talán már az iménti mondat leírását is ördögtől valónak tartja a szlovákiai magyarság egy része. Tegnap, ahogy jeleztem olvasóinknak, hogy ott voltunk az SaS fórumán, és ma el is meséljük, hogy mit tapasztaltunk, nem a tájékoztatás ténye volt a nyugtázandó gondolat ebben, hanem az, hogy „mi aztán minek futtatjuk ezeket”. Mert megtehetjük, hogy arról írunk, amiről szeretnénk. Így hát teljesen elfogulatlanul megnéztük, hogy hol tartanak ma az SaS-ban, és mi a párt üzenete a magyarok részére. Ezért nem kérünk elnézést azoktól az olvasóktól, akik abban szocializálódtak, hogy arról kell olvasni, amit régiesen a „központi titkár kiad”. Szabad tájékozódni, szabad végighallgatni, gondolkodni és véleményt alkotni. Nemcsak nekünk, önöknek is.

A magyar választónak egy következő aggálya támadhat: igen, az SaS magyar politikusokkal járja sorra a felvidéki járási központokat – Érsekújvártól Komáromig, Dunaszerdahelytől Galántáig. Mi pedig megnéztük, mit kínálnak a magyarságnak. A kolbászhoz szokott kampányrendezvények helyett sokan keseredtek volna el, mert kolbász a vásárban volt, itt bizony politikai témákról volt szó.

Simon és a régi szlogen

Kezdjük Simon Zsolttal, és legyünk túl rajta. Írhatnám, hogy Simon Zsolt nemcsak saját magát, de az MKP egykori szlogenjét is átvitte az SaS-be. De nem szeretném őt ilyen tudatossággal most „megvádolni”, politikai kalandozásai során sosem volt rá jellemző. Nagyvonalúan eltekintek most attól a felsorolástól, hogy mi az oka annak, hogy magyar ember nem tekinti már őt hiteles politikusnak. Egy azonban tény: más eszköze aligha maradt, mennie kellett. Ő az élő példa arra, hogy egyedül nem megy. Amit kritizál a magyar pártban, annak ő maga a prototípusa. Akar, de nem megy. Kínálkozik, de nem kérnek belőle. Legutóbbi politikai kalandja ugyanis kevesebb mint 3500 szavazatot hozott, személyesen pedig alig 1395 karikát gyűjtött – ennyien alig egy óra alatt fogják elolvasni ezt a cikket. Ehhez képest Simon most arról próbálja meggyőzni a hallgatóságot, hogy ismét ő lesz a rendszerváltó magyar erő. Míg a 90-es években Mečiart segítettek legyőzni a magyarok, most Robert Fico elzavarásához lenne szükség a magyarokra. Egyetlen szerencséje, hogy a szlovák választók még nem ismerik eléggé, így hagyják, hogy a hátukon próbáljon politikailag túlélni.

Erősebb nevek a színpadon

A rendezvény a Csallóközi Vásár nyitónapján zajlott, egy dunaszerdahelyi kávéházban, nagyjából 20–25 érdeklődővel. A felhozatal viszonylag erős volt: Branislav Gröhling pártelnök, Mária Kolíková alelnök, a parlamenti képviselő Martina Bajo Holečková, annak tanácsadója és asszisztense, valamint a korábbi országos rendőrfőkapitány, Hamran István. A beszélgetést az SaS magyarul is jól beszélő szenci járási elnöke, Ľubo Farkaš vezette. Két órán át bontották ki a „Restartnak” nevezett kormányváltás részleteit, miközben sorjáztak a kritikák Robert Fico és szövetségese, az Orbán-kormány irányába.

Simon álmai, Hamran realitása

Simon Zsolt a magyar értelmiség „új rendszerváltó” szerepéről elmélkedett, miközben a hallgatóság szemmel láthatóan jobban rezonált Hamran István szavaira. A komáromi születésű, magyar iskolákat végzett egykori országos rendőrfőkapitány nem kertelt: a felvidéki magyar politikai képviselet szerinte 25 éve nem csinált semmit a közösségért. Saját pályáját példaként hozta fel: csak akkor kezdett érdeklődni iránta a magyar párt, és sorakoztak fel előtte szépen libasorban, amikor országos pozícióba került.

Hamran nyíltan elárulta, hogy egykor nagy Orbán-rajongó volt, mára azonban gyökeresen megváltozott a véleménye. Kritikáját nemcsak Orbánról, de Orosz Örsről és a Magyar Szövetségről is megfogalmazta – lesújtó hangnemben.

Lásd alábbi videók.

Tanulság: az ellenzék dolgozik, a magyar párt alszik

A fórum tanulsága egyszerű: a szlovák ellenzék dolgozik, miközben a Magyar Szövetség továbbra is a „mi magyarok vagyunk, ránk kell szavazni” és „aki nincs velünk, az ellenünk van” önáltatásába menekül. Az SaS politikusainak retorikájából jól érzékelhető, hogy benne vannak az országos pörgésben. Egy az egyben bármelyik pillanatban zsebre vágnák a Magyar Szövetség tagjait.

Igen, ez is egy kritika a magyar párt felé. Professzionális szemlélettel nézve ezen egy politikus vagy annak szimpatizánsa nem sértődik meg, inkább mérlegel, és keresi a fejlődés lehetőségét. Ugyanis a magyar választó majd olyan hétköznapi problémákkal fog küzdeni, mint a szlovák választó: adót fizet – nem mindegy, hogy mennyit; fizet a boltban, otthon a villanyért, a meleg vízért, gázért – és nem mindegy, hogy mennyit.

A Magyar Szövetség ilyen „kényes” kérdésekben nem nyilatkozik. Ők a magyar érdeket szeretnék képviselni, amelyről egyelőre nem tudjuk, hogy milyen, de azt biztosan lehet tudni, hogy a magyar érdekre szavazók is számlákat és adót fognak fizetni. Ha megkérdezik a politikai esztrádműsoraik szereplőit, hogy mégis kivel szeretnének nagyreményű álmaik szerint kormányozni, az újságíró könnyen azon kapja magát, hogy kioktatja őt az egykori alelnök. Ugye, Örs?

Én anno „csak” annyit kaptam, hogy kioktatott, miért nem válaszol releváns politikai kérdésekre. A gombaszögi nyári táborban az újságíró azt is megtudhatta, hogy először szurkoljon neki, ne kérdezzen megosztó kérdéseket, mert ha nem jutnak a parlamentbe, akkor nem lesz miről írni, és nem lesz miből sem írni.

Tehát ott tartunk, hogy az SaS tagjainak volt mondanivalójuk. Nem kell velük egyetérteni, de csupán azzal is túlteljesítették a magyar pártot, hogy valóban volt gondolat. Azt felkészülten el is tudták mondani, így Gyimesi György pártból való kizárása után, amivel egyúttal elveszítették az egyetlen retorikai nagyágyújukat, elmondható, hogy retorikában is súlyosan alulmaradtak.

Aki nem elégszik meg a skanzenpárt látszattevékenységével, annak – tetszik vagy sem – alternatívát kínál az SaS: országos témákban, magyar hangon is. Hogy ezzel élnek-e a választók, majd eldől. Egy azonban biztos: Gyimesi kirúgásával és a szlovák pártokban megjelenő magyar politikusok előretörésével a Magyar Szövetség parlamenti bejutási esélyei a nullához közelítenek.

Erre mutatott rá nyíltan az SaS egyik támogatója, Zászlós Gábor is. Az a Zászlós, aki álszent módon papíron és a médiában még mindig a Magyar Szövetség jövőjéért aggódik, itt viszont kimondta: a magyarok önállóan már soha nem jutnak be a parlamentbe. Aki ennek ellenkezőjét állítja, az csak mítoszt gyárt.

Ki mit könnyez meg…

Azt mondják, a politika az adózáson követhető le, abban mérhető meg, hogy mit vesznek el az emberektől, gazdasági szereplőktől, és azt hová allokálják, mire fordítják. Ebből látszik, hogy mennyi mehetett az egészségügyre, oktatásügyre, biztonságunkra, segélyekre, nyugdíjakra stb. És van egy másik megközelítés is: az egyszerű ember problémáira talál megoldást. Ehhez persze empátia is kell!

A beszélgetés egy szakaszán, amikor az egészségügyről értekeztek, nem voltak nagy ívű gondolatok. Illetve nem a fodrászból lett egykori miniszter, jelenlegi pártelnök kápráztatta el megoldásaival a nagyérdeműt. Martina Bajo Holečková egy hétköznapi történetet mesélt, hogy miként veszítettek el egy embert, akinek nem érkezett meg időben a gyógyszer.

Egy rendszerhiba miatt, amiért nem az orvos, nem a kórház, hanem a rendszer, amelyben működik az egészségügy, a felelős. A képviselőasszony láthatóan megérintve érezte magát, nem a klíma szárította ki a szemét. Ebben nem ez a hangsúlyos, de nem akarok elsiklani a tény felett, mert ha a magyar ember valamit hiányolhat, az az, hogy empatikusan álljanak a problémáihoz. A Magyar Szövetség jelöltjeit ilyen helyzetben maximum akkor láttuk, mikor a gulyásfőző versenyen csípte a szemüket a hagyma.

Hamran for prezident

A fórummal egy napon derült ki, hogy Hamran István lett Martina Bajo Holečková képviselői asszisztense. Egy egykori országos rendőrfőkapitányra nézve, akit a párt első emberei közé, arcának választottak, finoman fogalmazva is szokatlanul dehonesztáló lépés. Nem azért, mert leesne a korona a fejéről. Sőt, a műsorvezető mindent megtett annak érdekében, hogy megtartsa. A beszélgetés során végig prezidentnek szólította, amellyel rendőrkapitányi múltjára utalt. Ez ugyan politikai funkciók esetében kijár mind a miniszterelnöknek, minisztereknek, államfőknek, de a független rendőrség parancsnokát a katonai hierarchia betartása miatt sem szólítják így. De ne keressük a mögöttes szándékot, a kontextus szerint tiszteletet szeretett volna gyakorolni Hamran iránt.

Ez is hiányzik a magyar politikából.

Király Zsolt