Itt egy újabb péntek: Az elkésett békevágy, a Fico-ellenes fal leomlása és a Magyar Szövetség agóniája

Megint egy mozgalmas héten vagyunk túl. Az elmúlt napok eseményei teljes joggal korbácsolták fel az indulatokat az olvasókban. Miközben Szlovákia óriási kihívásokkal szembesül, a politikusok – szinte kivétel nélkül – csak sütögetik a saját pecsenyéjüket. A kormány megszorításokat fogad el, az ellenzék pedig örül, hogy végre megint nyeregben van. Az ukrajnai háború lezárásának esélyei egyszámjegyű értékre csökkentek, sőt aggasztó dolgokat hallhatunk észak és kelet felől is. Gubík László pedig vasárnap ünnepelné pártelnökké választásának első évfordulóját. Ajándékul erre az alkalomra kijózanító pofont kapott az egyik közvélemény-kutató ügynökségtől. De haladjunk sorjában.

1. Elkésett a békevágy, Zelenszkij csapdát állított Közép-Európának

Ideje levonni a következtetést, hogy Donald Trump nem tudta teljesíteni ígéretét, és nagyon nagy valószínűséggel idén nem zárja le az ukrajnai háborút. A harcok folytatódnak, és amíg folytatódnak, az európai elit is játssza kisded játékait a lakosság megsarcolásával, háborúba rángatásával, a cenzúra fokozásával és az európai gazdaság tönkretételével.

Trump kudarcának elsődleges oka Európa. Európa, amely hajlandó erőn felül fizetni azért, hogy ne kelljen szembesülnie az ukrán háborús kudarc valóságával, és elodázhassa a súlyos véráldozatokkal való szembesülést. Amíg tart a háború, a britek és lengyelek erősödnek, a franciák németek gyengülnek.

Európa folyamatosan olyan helyzetet teremtett, hogy Oroszország ne bízzon a Nyugatban. Moszkva, bár elhitte Trumpnak, hogy komolyan gondolja a békeajánlatát, abban már nem hitt, hogy Trump után is érvényt lehet szerezni egy ilyen alkunak. Legalábbis a jelenlegi frontvonal mellett nem lehet. Már Kissinger is megírta legendás könyvében, hogy Moszkva inkább kockáztatja a kudarcot, mint a kellemetlen egyezséget.

Most is ez a helyzet. Az európai kekeckedésekből Moszkva azt szűrte le, hogy ha az USA-ban visszatérnek a hatalomba a demokraták, folytatódni fog az oroszellenes nyugati hadjárat. Nincs tehát értelme feladni a pozíciót, mert vissza fognak vele élni. Európa tudatosan érzékeltette ezt Moszkvával. Mert folytatni akarta a háborút.

Mivel Putyin nem engedett, Trump feladta a békeretorikát. Helyét átvette az ukrán győzelemről szóló elejtett félmondat. Zelenszkijen látszik, hogy nagyon is nyeregben érzi magát. És nem csak azért, mert az európai áskálódásnak köszönhetően megnyert egy szócsatát Trumppal szemben (Zelenszkij állította, hogy Putyinnal nem lehet megegyezni, és nem is született egyezség).

Hanem azért is, mert a rejtélyes körülmények között EU területén megjelenő orosz drónok kapcsán elindult hisztéria a kezére játszhatja Európát. Pontosabban azt, hogy a NATO-országok belekeveredjenek a háború.

Szögezzük le újra, hogy Ukrajna pontosan tudja, és el is ismeri, hogy nem győzhet Oroszországgal szemben, csak ha a Nyugat katonákkal is beszáll a háborúba. Ezért a ukrán stratégiának része ennek a kieszközlése is. Ezt szolgálta a háború első napjaiban Horvátországig nyomuló „eltévedt” drón, és a Lengyelországra zuhanó orosz gyártású, de ukrán légvédelmi rakéta esete is.

Most a közel két tucat orosz drón lengyelországi betörése indított el egy lavinát. A háborúpárti sajtó megérezte a vér szagát. Valószínűleg a titkosszolgálatok is. A nyugati reptereket hirtelen „ismeretlen eredetű” drónok fenyegetik (mit számít, hogy néhány éve milliárdokat költöttek drónvédelemre, valahogy most játszi könnyedséggel csúsznak át a radaron az ellenséges drónok…).

A cél egyértelmű. Kiterjeszteni a NATO légvédelmi képességeit Nyugat-Ukrajnára. Ha ugyanis a NATO területén vannak a légvédelmi ütegek, akkor azokat Oroszország nem lőheti a harmadik világháború kockáztatása nélkül. Nyugat-Ukrajna így nagyobb biztonságban lenne – a világ pedig egy nagy lépéssel közelebb kerülne az atomháborúhoz. A „fuldokló” Ukrajnát ez nem nagyon érdekli, a pénzéhes nyugat-európai elitet meg még kevésbé.

Az ötlet egyébként a globalisták külügyi krémjétől származik. Tavaly májusban jelent meg erről egy javaslat, amelynek aláírói között ott van Mikuláš Dzurinda volt szlovák kormányfő, Hillary Clinton volt amerikai külügyminiszter, és a békét egyszer már elkaszáló Boris Johnson volt brit miniszterelnök is. És a javaslat konkrét célja, hogy Lengyelországot, Szlovákiát, Romániát, Magyarországot bevonja a háborúba.

A mostani próbálkozás azért más, mert úgy fest, egyre több ország kezd beletörődni a háborúba valóságába, és leomlik az ellenállása. A lengyeleknél törvénymódosításra készülnek, amely lehetővé tenné, hogy az ország területéről indított rakétákkal más ország felett semmisítsenek meg ellenséges célpontokat. Magyarul: hogy Ukrajna légterébe lőjenek orosz célpontokat.

Ez lenne a drónfal, amin most az EU oly serényen dolgozik. Fontos azonban kiemelni, hogy nem az európai kormányok szorgalmazzák ezt a megoldást, hanem a globalista pénzügyi elit, a sajtó és Zelenszkij. És ennek egyszerű oka van: a számlát valakinek állnia kell. A Lengyelországba betörő orosz drónok ára cirka 30-50 ezer euró. Egy Patriot légvédelmi üteg rakétájának darabonkénti ára 1-2 millió euró. Nem nehéz kiszámolni, kinek lesz megterhelőbb fenntartani a védelmet.

És ez a lényeg. Ha túl sokba kerül a légvédelem és nem hoz eredményt, akkor a következő lépés az lesz, hogy az eredetileg csak Ukrajna nyugati légterét védő országok és a NATO előretolt állásokat küld Ukrajnába, hogy még korábban kilőhesse a célpontokat. Magyarul: NATO katonák fognak harcolni hivatalosan Ukrajna területén. Még konkrétabban: kitör a NATO-Oroszország háború.

Ez Zelenszkij csapdája. De nem az ő fejéből pattant ki. Britek és az orosz természeti kincsekre ácsingózó pénzügyi elit súg a fülébe. És teszi, amit tennie kell, mert saját élete és óriási vagyona a tét.

2. A Fico elleni cordon sanitaire leomlott

Néhány nappal ezelőtt az ellenzék tüntetésén a tömeg azt skandálta a KDH elnökének, Milan Majerskýnek üzenve, hogy a Ficoval nem szabad együtt szavaznia. A tömeg hangadói a PS elvárását visszhangozták. A ki nem mondott ukáz arra vonatkozott, hogy a KDH ne akarja sem most, sem a jövőben a saját programját keresztülvinni a parlamenten. Történetesen a kulturális és etikai kérdéseket rögzítő alkotmánymódosításról van szó.

A brüsszeliek kézivezérlésére kapcsolat Majerský természetesen hallgat a szép szóra. Nincs is választása. A KDH-ba beépített trójai falovak eleve lehetetlenné tették, hogy együtt szavazzon a Ficoval. Pontosabban, hogy megszavazzon a KDH egy olyan javaslatcsomagot, ami 90 százalékban az ő elképzeléseit tartalmazza, és amelyet a PS-szel és SaS-szel közös kormányban soha nem tudna elfogadni.

A PS nyomásgyakorlása tehát sikeresnek mondható. A KDH nem mer elmenni a falig az alkotmánymódosítás védelmében. E sorok írásakor még nem ismerjük a parlamenti szavazás kimenetelét. De nem is lényeges. A lényeg, hogy a KDH-t saját partnerei kényszerítik arra, hogy ne akarja megvalósítani a programját. Vagyis a KDH legyen a progresszív pártok szatellitpártja.

Aztán csütörtökön érdekes dolog történt. A PS, saját követeléseit és indoklásait félredobva együtt szavazott a kormánypártokkal azért, hogy a Hétfájdalmú Szűz Mária ünnepe a jövőben ne legyen ünnepnap.

Igen, a PS egyszerűen nem tudta megállni, hogy ne érzékeltesse felsőbbrendűségét, ne alázza meg az egyházakat. A párt túlságosan fanatikus és ateista ahhoz, hogy egy ilyen lehetőséget kihagyjon. Pedig tudniuk kellett, hogy ezzel a lépéssel elhiteltelenítik mindazt, amivel eddig a KDH-t zsarolták. De túl nagy volt a csábítás.

Ezzel pedig nagyobb kárt okoztak az ellenzéknek, mint gondolják. Egyrészt, hülyét csináltak a tüntetésen résztvevő tömegből, akik a PS üzenetét skandálták a KDH-nak. Másrészt eltörölték azt a politikai karantént, amibe a Smert próbálták belezárni.

A cordon sanitaire egy francia politikai eszköz, alapvetően a szélsőjobboldal kormánypozíciótól való távoltartására szolgál. Ha van hiteles alternatíva, működik. Ha nincs, akkor nem működik, és olyankor látunk olyan koncepciós pereket, mint amit Marine Le Pennek kellett elszenvednie idén.

Ezt a taktikát próbálta alkalmazni Ficora az ellenzék is. 2020 és 2023 között a „fasisztákkal nem szavazunk” jelmondattal próbálták megakadályozni, hogy a családosok jelentős támogatásban részesüljenek. Most a „Smerrel nem szavazunk” jelszóval próbálják megakadályozni, hogy az alkotmány rögzítse, a férfi férfi, a nő pedig nő. És ez a jelszó tartja távol a KDH-t is Smertől.

A PS azonban most együtt szavazott a Smerrel, és az egész karantén összeomlott. Ha PS azt csinál, amit akar, milyen jogon oktatja ki a többi partnerét? És vajon a többi partner hogyan magyarázza meg a választóinak az alkotmánymódosítás meg nem szavazását, ha egyszer kiderült, hogy nincsenek Ficot kirekesztő szabályok? Hogyan fogja megindokolni makacsságát a KDH két alkotmánymódosítással szemben álló képviselője (František Mikloško és František Majerský)? És mit fognak lépni Veronika Remišová (Za ľudí), Marek Krajčí (Slovensko), és sokan mások az ellenzéki oldalról, akiknek az alkotmánymódosításba javasolt érétkek fontosak? Ha nem szavazzák meg, hiteltelenné válnak – és a PS csicskásainak fognak tűnni…

A hét vicce: A PS megtette azt, amiért a KDH-t épp keresztre feszítené

3. Gubík egyéves házassági évfordulója a korszakváltással

A hét talán legfontosabb híre a Magyar Szövetség elhasalása volt az AKO friss felmérésén. Kiemeljük, hogy bár sosem szabad túl nagy hitelt adni a felméréseknek, mégiscsak egy olyan adat került ki az éterbe, amire évek óta nem volt példa. Az AKO nem kevesebbet állított, mint hogy a Magyar Szövetség 3 százalék alá süllyedt szeptemberben. A részadatok szerint két megye (Nyitra és Kassa megye) választói kihátrálták a párt mögül. Ám nem csak az okok érdekesek. Hanem a következmények is.

Ez a felmérés ugyanis sokakat meg fog ijeszteni a Magyar Szövetségben.

Először is, azt a réteget, amely eddig is csak annyira akart dolgozni a választókért, hogy az állami támogatást jelentő 3 százalék meglegyen a pártnak. Gubík személye, alkalmatlansága és üres politikája nem okozott nekik gondot, amíg ez nem volt veszélyben. Az AKO most megmutatta, hogy igenis veszélyben van.

Aztán ott vannak azok, akik tényleg hittek Gubík korszakváltásában. Ők nevüket adták Gubík politikájához, elhitték, hogy a párt progresszívek felé történő elmozdítása rendkívül kínos, de a várható hozadékok miatt kifizetődő lehet. Ők az AKO felmérése láttán most azzal szembesültek, hogy rövidlátásuk saját hitelüket és politikai karrierjüket teheti sírba.

Harmadszor ott vannak, akik elhitték, hogy Gubík vezetése alatt a cél az etnikai politizálás fenntartása marad. Ez sem igaz. Gubík maga vallotta be több interjúban, hogy ha a számok ezt nem igazolják, a párt nem fog önállóan indulni a parlamenti választáson. Holott ugyanezért a véleményét Gyimesi Györgyöt kizárták a pártból. Most a párt 3 százalék alá csökkent a párt támogatottsága. Óriási lesz a nyomás, hogy az alkalmatlanok újra átmenthessék magukat egy gazdatestbe. Ennek a legkönnyebb módja pedig az etnikai politizálás feladása lesz. De amíg Gyimesivel ez a szuverenista-nemzeti vonalon történt volna meg, Gubík alatt majd a progresszív erőtér javára fog megtörténni.

És ott van maga Gubík, aki majdnem napra pontosan egy évvel ezelőtt (2024. szeptember 28-án) vált a Magyar Szövetség pártelnökévé. Neki ez a felmérés nem csak azért fáj, mert az évfordulót így kénytelen ennek árnyékában „ünnepelni”. Hanem azért is, mert valószínűleg tudatosul benne, hogy ő lesz az a pártelnök, akinek vezetésével a jelenlegi felvidéki magyar politikai garnitúra kiírja magát a történelemből.

A fiatal politikusi generáció álmai arról, hogy egyszer majd ők is olyan jól tartott fejesek lesznek, mint a Dzurinda-kormány MKP-jának nagyjai, szertefoszlanak. A kapcsolati tőke megszűnik, a kudarc és az alkalmatlanság vádja ráég az arcukra. A dominóhatás pedig elérheti a Csemadokot, de a magyar támogatásokra felépített szlovákiai non-profit-elszámolórendszer egészét is.

Tévedés ne essék. Nem a káröröm beszél belőlem. Nem érzek elégtételt azért, mert az elmúlt egy évben a Magyar Szövetség politikájáról és Gubík korszakváltásáról szóló problémák tekintetében gyanúink igaznak bizonyultak.

Tragédiának tartom, hogy a Magyar Szövetség a felvidéki magyar közösség közösségi és nemzeti vonalon történő képviseletére alkalmatlan. Tragédia, hogy a politikusai nem csak alkalmatlanok, de tudatosan próbálják „korszakváltás” címén megvezetni a választókat. Tragédia, hogy már öt éve élősködik a közösségen egy olyan monopolpárt, amelynek egyetlen célja ugyanannak a belterjes körnek az átmentése. Tragédia, hogy mindez egy olyan globális méretű változás idején zajlik, amikor minden erőnkre és tehetségünkre szükség lenne a túléléshez. Erre itt van nekünk Gubík, az üres retorikájával és Most-Híd 2.0-jával, és a 2,9 százalékával, és azt állítja, nyugodjunk meg, ez nekünk így jó, ahogy van…

BREAKING: A Magyar Szövetség 3 százalék alatt, két megye is kiállt a párt mögül

Komjáthy Lóránt

Nyitókép forrása: SITA, Youtube, Magyar Szövetség. Kollázs: Körkép.sk