Tóth Ferenc: Sárgaság keleten, sárgaság nyugaton – Még fel se ocsúdtunk a Covidból…

…már jött is a HVA, az A-típusú hepatitisz, vagy közismertebb nevén sárgaság a nyakunkra. A fertőzések nagy része kezdetben egyértelműen az ország keleti régióira koncentrálódott. Ezen belül is csupa olyan helyre, ahol még mindig tömegek élnek, hát, nem egészen huszonegyedik századi körülmények között, vagy, a hivatalos definíció szerint „standardszint alatti életkörülmények” között. A sárgaság nemcsak a mosatlan kezek betegsége, ahogy orvosi körökben is nevezik, de a szegénységé is. Márpedig nyugaton köztudottan több a pénz, ebből viszont nem következik, hogy az ottaniak védettebek lennének a fertőző betegségek ellen.

Szarvasmarhák standardszint fölött

Pénz vagy körülmények ide vagy oda, fordult a kocka, a sárgaság ott is megjelent, sőt kaptak bónuszként egy jó adag száj- és körömfájást is, ami keleten viszont nem jelentkezett. Valószínűleg nem azért, mert az illetékes szarvasmarhák errefelé a standardszint fölötti körülmények között élnek, sem azért, mert szorgalmasabban mosták a patáikat. Az emberek egyszeriben utazni, mozogni kezdtek a vasfüggöny eltűnése óta: azelőtt igazán nem ment ritkaságszámba, ha valaki egy életet töltött el szülőfalujában.

Az egyértelmű tünetek

A sárgaság sajnos egy igen tisztességtelen betegség. Két hónapig is lappanghat, ennyi idő alatt a fertőzött akaratlanul is rengeteg további személyt is megfertőzhet. Már csak azért is, mert a tünetek kezdetben nem specifikusak. Hogy valaki éppen étvágytalan, rossz a közérzete, vagy holmi hasi fájdalmai vannak, annak lehet ezer és egy oka. Modern embernek úgy általában rossz a közérzete, tapsikoló, szélesen mosolygó, gondtalan egyéneket kizárólag a reklámokban és az elmegyógyintézetekben lehet látni. A világos széklet, sötét vizelet, a bőr és a szemfehérje sárgára színeződése- ezek már egyértelmű tünetek.

Nincs türelmünk

A sárgaság már hálistennek nem halálos kór, de a vele kapcsolatos legfontosabb problémát máig nem sikerült megoldani: ez egy olyan betegség, amelyhez igen sok türelem kell. Márpedig a ma emberének sok mindene van, de türelme, az végképp nincs. Gondoljunk csak bele, a karantén miatt beteg nem mehet sehová, sőt, még a családtagjai se. (Bár akárhány településen találkozhatunk boltban, kocsmában polgártársainkkal, akikről százszázalékra tudjuk, hogy nem kéne ott lenniük.)

„Két szerelmespár…”

A türelemről még annyit, hogy a napi tizenöt-húsz alkalommal elvégzett kézmosás élménye is idővel nyilván sokat veszíthet varázsából. Ifjú házasnak se jó ilyenkor lenni, a testi érintkezés is tilos, ami biztosan igen nagy önfegyelmet igényel az érintettektől. Sőt, még egy szál – bármilyen – cigit sem oszthatnak meg egymással, mert a kór így is terjed. A régi, csúfolódó gyerekmondóka, a „Két szerelmespár, mindig együtt jár, egy tányérból esznek, mindig összevesznek” is érvényét vesztette. A karantén miatt a lábukat sem tehetik ki, az meg, hogy egy tányérból egyenek, számításba se jöhet. Utoljára, lehet, az esküvőjükön történt ilyesmi, feltéve, ha ez amolyan régi típusú esküvő volt, ahol az egy tányérból evés még mindig a szertartás fontos része.

Mindenkinek joga van

Az oltás magától értetődik, bár a Covid- járvány megmutatta, hogy vannak, akik inkább belepusztulnak, de akkor sem hagyják magukat nanorobotokkal beoltani, és utolsó erejükkel is azt üvöltötték, hogy mégis lapos a Föld meg hogy a Holdon nem lenghet az amerikai zászló, mert nincs szél. A szociban ez annyiban volt egyszerűbb, hogy kötelezővé tették és kész. Az ún. demokráciában ez nem megy, joga van mindenkinek a maga módján élni, hinni, meghalni. Az oltás mellesleg egész életre szóló védelmet ad.

A vírusban nincs tisztelet

Jelenleg a nagymihályi járásban már csak aktív egy fertőzési góc van, Markovce község. Kassán, nagyvároshoz méltóan, január elsejétől mintegy hetven új esetet jelentettek, de szeptember közepéig már csak hatot. Ellenben a déli régiók nyugat felé haladva tobzódnak a járványban. A nyitraiak például még csak nem is emlékeznek ilyen méretű fertőzésre, a legrosszabb a komáromi, lévai, újvári járásban. Dunaszerdahely, illetve a járás maga még mindig gócpontnak számít. A galád vírusnak volt képe még országunk parlamentjébe is behatolni, ráadásul nagyon ravaszul éppen az étterem egyik alkalmazottját fertőzte meg. Szóvivőink azonban azonnal megnyugtattak minden állampolgárt, hogy az eset semmiképpen sem befolyásolja törvényhozóink áldozatos munkáját, minden megy tovább, mint eddig, és mi ezt készséggel el is hisszük nekik.

Félszáz kórokozó a fővárosban

Egy főváros, amely mindenütt a világon közlekedési csomópont is egyben, amúgy is mindig a fertőző betegségek melegágya. Bélfertőzések, szalmonella, rotavírus, gasztroenteritisz, tüdőgyulladás, légiósbetegség, bárányhimlő, herpesz, influenza, Covid, agyhártyagyulladás, Q-láz, Dengue-kór, veszettség, szifilisz. Ez nem egy rész a „Betegségek Nagylexikonából”, csak a Pozsonyban előforduló leggyakoribb fertőző betegségek augusztus havában. A lista korántsem teljes, a fővárosban jelenleg is mintegy félszáz fajta kórokozó lappang, bármikor támadásra készen. Ezekből mintegy tizenöt fajtát a hazai turisták gyűjtöttek be ügyesen szerte a világon Albániától Katarig, Romániától Thaiföldig és Törökországtól Indiáig. A főváros csak bélfertőzésekből legalább tíz fajtával büszkélkedhet, de májgyulladásból is akad itt féltucatnyi variáns.

Mindenki utazik

Akár keleten, akár nyugaton élünk, nem bírunk megülni a fenekünkön, mindenki utazni akar. Ami érthető is, hisz oly sokáig voltunk bezárva ebbe a kicsinyke kis közép-európai dobozunkba. Az talán enyhe túlzás, hogy aki még nem volt a Seyschell-szigeteken, az lassan nappal már ki sem mer menni az utcára, szégyenében. Az is egy érdekes jelenség, hogy a falubeliek gyakran külföldi utazások alkalmával találkoznak egymással.

Tegyünk, ahogy a helytartó

Kitartás, nyugatiak. Még nem volt olyan járvány, amely véget ne ért volna. Igaz, az se várható, hogy a járványok elkerülnek bárkit, végérvényesen. Errefelé most éppen a felső légúti- influenzaszerű fertőzések tombolnak eredményesen, megtöltve minden gyerekorvosi rendelőt. Éljünk bárhol, személyes felelősségünket saját döntéseinkért nem háríthatjuk másra, ahogy azt a Bibliából ismert helytartó tette. Egyvalamiben utánozhatjuk: mossuk kezeinket. Lehetőleg többször is naponta.

Tóth Ferenc

Nyitókép forrása: