A Magyar Szövetség, illetve elődei, a Szövetség, az MKÖ és az egykori, ma már lélekben is csak pislákoló MKP úgy tudott túlélni másfél évtized országos mellőzöttséget, hogy volt egy választói keménymag, amely akkor is a „magyar” pártra szavazott, ha nem volt valódi alternatíva. Gubík László tavaly őszi pártelnökké választása óta ez a keménymag soha nem látott tempóban kezdett lemorzsolódni. A párt karaktervesztése látványossá vált, a kettős beszéd, semlegesség, jellemnélküliség, a most-hidas elemek visszaszivárgása – mind-mind azt bizonyították, hogy a pártvezetés hátat fordított azoknak a választói rétegeknek, akik biztosították számukra a 3 százalékos küszöböt és az állami támogatáshoz való hozzáférést. Nem, nem a levegőbe beszélünk, ez már számszerűsíthető a felméréseknek köszönhetően. Hogyan jutottunk idáig? Van-e még jövője a Magyar Szövetségnek? Kik profitálnak a jelenlegi helyzetből? És milyen végjátékra számíthat a felvidéki magyar választó? Ezekre a kérdésekre kínálunk választ cikkünkben.
Bő egy év telt el azóta, hogy Gubík László vette át a Magyar Szövetség vezetését egy olyan időszakban, amikor a felvidéki magyar politikai képviselet jövője talán soha nem látott kihívások előtt állt. A 2023-as választási kudarc után az elvárás egyértelmű volt: konszolidáció és növekedés, amely biztosíthatja a visszajutást a pozsonyi törvényhozásba. A pártelnökség első tizenkét hónapjának (2024 októbere és 2025 októbere közötti) adatai azonban kijózanító képet festenek.
A párt támogatottsága a közvélemény-kutatások alapján a parlamenti bejutási küszöb alatt stagnál. Látszólag úgy tűnhet, 3-4 százalék között „stabilizálták” helyzetüket a senki földjén, bár a parlamentbe való bejutás esélye továbbra is csak matematikai, nem gyakorlati.
A számok azonban egy sokkal mélyebb problémát tárnak fel. Ami első ránézésre stagnálásnak tűnik, az valójában lassú és láthatatlan összeomlás.
Erős indítás, gyenge folytatás
Fontos leszögezni, hogy a párt kiüresedése nem volt magától értetődő. Annak ellenére, hogy a Körkép.sk már az elnökválasztási hajrában felhívta a figyelmet Gubík alkalmasságának kérdőjeleire, az új pártelnök megválasztása napján még arról beszélt, hogy szeretné, ha a Magyar Szövetség hangot adna véleményének országos és nemzetközi témákban is, és szlovák partnereket keresne. Ez a korábbi vezetés meddő, semleges retorikájához képest valami újat ígért. De csak ígért, és hamar kiderült, hogy valami teljes más kerül az új vezetés fókuszába.
Egy tét nélküli elnökválasztás margójára: ki viszi át a Magyar Szövetséget a túlpartra?
A Focus adatai szerint a magyar párt látszólag jól indított. 2024 novemberében és decemberében a Bugár Béla által kimanipulált nyelvtörvény-hiszti 5 százalék fölé hozta őket. Az ügy hátteréről és következményeiről számos elemzést írtunk (lásd itt, itt és itt). A progresszív csalira ráharapó alakulat azonban hamar fennakadt egy előrelátható, ám számára mégis láthatatlan akadályon. Ez arról szól, hogy egy ponton túl már nem lehet félelempolitikára játszani, mert az vagy a magyar-szlovák kormányközi kapcsolatokat veszélyezteti, vagy a Magyar Szövetség – magyar kormány kapcsolatát. Bugár intrikájának épp az volt a lényege, hogy bármelyik forgatókönyv valósul is meg, a progresszív erőtér csak nyerhet vele. A Magyar Szövetség által akkor szerzett 5,6 százalékos preferencia kérészéletű és drága siker volt. A párt azóta sem tudta érdemben, pláne tartósan megközelíteni ezt a szintet.
A 2025-ös év elejétől aztán Gubík elkezdett nyíltan balra mozdulni, és egy országos illetve nemzetközi (de a felvidéki magyarság számára még mindig kulcsfontosságú) kérdéseket mellőző, regionális pártot építeni. Januárban kiderült, hogy üres, semleges vagy semmilyen kommunikációt folytatnak a választókkal, hogy „kerüljék a megosztó témákat”. A magyar párt az egyedüli Szlovákiában, de talán egész Európában, amely a mai viszonyok között a kiüresedést választotta stratégiának.
A fordulat
Meg is lett az eredménye, a párt 5 százalék alá süllyedt a Focusnál, és stagnálni kezdett annak ellenére, hogy viszonylag aktív volt a száj- és körömfájás idején. Nem sokkal később azonban lassú ereszkedés vette kezdetét. A lökést Gyimesi György kizárása, majd Gubík saját „öszödi beszéde” (egy Aktuality.sk-nak adott, botrányosra sikeredett interjú) adta meg.
Júniusban a „nyaralómutyi”, júliusban a Magyar Szövetséghez kötődő progresszív elemek, a magyar kormány elleni szivárványos tüntetése határozta meg a közbeszédet. Augusztusban pedig a Gombaszögi Nyári Tábor eseményei, ahol
- a konzervatív magyar kormány pénzéből látták vendégül a Tisza párt egyik vezető személyiségét,
- a Magyar Szövetség bejelentette közeledését a progresszív PS-hez (ez volt az egyik célja Gyimesi kizárásának),
- a Magyar Szövetség elnöke kijelentette, hogy háború és gender kérdésében parlamenti pártként sem lenne álláspontja a Magyar Szövetségnek,
- az egyik este pedig csak úgy zúgott a „mocskos Fidesz” Gombaszögön.
A párt nagy mélységekbe a Focusnál sem ereszkedett, valószínűleg a progresszív irányváltást támogató Nacsa Lőrinc magyar nemzetpolitikáért felelős államtitkár és a magyarországi sajtó hathatós támogatásának köszönhetően. Ám, mint látni fogjuk, a változás a mélyben már megindult.
Önként vállalt kiüresedés
Gubík László politikája és kommunikációs stratégiája nem túl bonyolult. Lényegéből arról szól, hogy a párt ne foglaljon állás semmilyen nagy horderejű kérdésben, ami később esetleg akadályozná a más pártokhoz való hozzásimulást. Illetve, ami felszínre hozhatja a párt belső létező, de gondosan tagadott ideológiai megosztottságát.
A probléma ezzel a stratégiával, hogy a magyar párt mára eljutott oda, hogy mindenkire számít (magyar szavazóra, liberális szavazóra, dél-szlovákiai szlovák szavazóra, magyar ajkú romákra), de lényegében nem akar harcolni senkiért. Nem az érdekérvényesítés a célja, hanem a fent felvázolt törékeny és öncélú egyensúly fenntartása.
Ez a párt egy részének elfogadható mert halászhat a zavarosban, a másik részének pedig szintén elfogadható, mert megelégszik a 3 százalékos, állami támogatást jelentő pozícióval.
Az eredmény azonban az lett, hogy az AKO egyik felmérése szeptemberben (elvileg a konszolidációs téma hónapjában, amikor könnyű babér teremhetett volna a politikai kommunikációban) 2,9 százalékra mérte a Magyar Szövetséget. Két megye választói, Nyitra és Kassa megye az adatok alapján gyakorlatilag kihátráltak a párt mögül. Ugyanezt erősítette meg a Statisztikai Hivatal átfogó felmérése.
A centrista, progresszívek felé kacsingató politikának nagy ára van és lesz.
Tükör-effektus – megindult a lemorzsolódás
Szlovákiában kétféle felmérés készül. Az ügynökségek zöme „egyszerű” pártpreferenciákat mér: azt vizsgálja, hogy a választáson részt venni szándékozó megkérdezettek mely pártokra voksolnának. Ám az NMS Market Research választási modellt számol, ami lényegében nem ismeri a távolmaradó szavazót. A nem szavazó is potenciális szimpátiát mutathat egy párttal, ami bizonyos súllyal hozzájárul az eredményhez. A Magyar Szövetséget csak második vagy harmadik lehetőségként választók kisebb súllyal, de emelik a párt számait.
Na már most, érdekes összefüggést mutatnak a Focus és az NMS felmérései. Mégpedig azt, hogy ellentétesen mozognak. A két grafikon nagyjából egymás tükörképe. Ha a Focus erősödik, az NMS gyengül, és fordítva. Ez egy nagyon érdekes jelenség, ami segít megjósolni a párt sorsát is.
Ez azt jelenti, hogy amikor a Focus emelkedik, akkor a párt törzsszavazói aktivizálják magukat, ugyanakkor az NMS csökken, mert a párt karaktere a bizonytalan politikai vagy nemzeti identitású szavazókat elriasztja. Amikor az NMS emelkedik, akkor gyakorlatilag potenciális lehetőségként tekintenek a bizonytalan választók a Magyar Szövetségre, ugyanakkora a törzsszavazók passzívak maradnak, mert hiányolják a karaktert. És pontosan ez utóbbi jelenség érhető tetten a számokban.
Magyar Szövetség semleges retorikája a bizonytalan szavazókat ugyan megszólítja, de ennek az az ára, hogy már a felmérések számaiban is látható a törzsszavazók elfordulása. Ez egy végzetes csapdahelyzetet teremt.
A zéró pont – teljes identitásvesztés
Gubík László ténykedésének első éve egy érdekes jelenséggel zárult. Az NMS és a Focus számai októberben átfordultak. Vagyis, az egykori nemzeti-konzervatív választói keménymag nagysága csökken, cserébe pedig bizonytalan, instabil választói rétegek érkeznek a párthoz.
Elméletben ez a stratégia még működhetne is. A „gyűjtőpárti” ideológiával megpróbálhatják maximalizálni a pártpreferenciájukat. A centrista szavazó elmélete szerint ha a politikai harc statikus lenne, nincsenek új szereplők, nincsenek botrányok és nincs válság, akkor a középre húzódó, mindenkinek megfelelő párt sikeres tudna lenni. Sok olyan választó van, ki szerint a Magyar Szövetség nem túl izgalmas, de legalább nem veszélyes és megosztó.
Ennek megfelelőn Gubíkék száműzték a karakteres politikusokat (Gyimesi), azt hangsúlyozzák, hogy csak egyetlen magyar párt létezik (nincs alternatíva), és próbálják leuralni a médiateret a botrányok elkerülése érdekében (paktum a liberális sajtóval, a Körkép.sk leügynöközése).
A gond az, hogy ez a stratégia működhetett volna a 2000-es évek végén, esetleg a 2010-es évek elején, de biztosan nem működik a mai megosztott társadalomban, átalakuló világrendben, a háború és migráció árnyékában és a kultúrharc kellős közepén. Különösen Szlovákiában nem. Amit a Magyar Szövetség csinál, az életveszélyes, és nem zsákutcába, hanem teljes összeomlásba vezet. Mutatjuk a végjátékot.
A Cápa-effektus
A Magyar Szövetség vezetése a jellemzően „emkápés”, tehát zömében inkább konzervatív-nemzeti választóktól a bizonytalan politikai vagy nemzeti identitású szavazókra tette fel a párt jövőjét. Ám van itt egy óriási probléma, amit nem tudnak megoldani.
Amikor egy választói keménymagot meg akar szólítani egy másik, például szlovák párt által indított magyar politikus, a keménymag az ajánlatot csípőből elutasítja. Mert a változtatás a saját identitásának megtagadását jelentené. Ez a jelenség tartotta életben a „magyar pártot” az elmúlt 15 évben mellőzöttsége ellenére is.
A bizonytalan szavazók ingerküszöbe azonban ennél jóval alacsonyabb. Gubík semlegesség-retorikája azért életveszélyes, mert nullára csökkenti a szavazói hűség árát, az átpártolás költségét. Vagyis a pártvezetés olyan potenciális szavazókra építkezik, akik a korábbiaknál jóval könnyebben váltanak pártot, ha jobb ajánlattal szembesülnek. Ezt jelzi az NMS és a Focus számainak átfordulása (az NMS magasabb mérése a Focus-szal szemben). A helyzet ráadásul jóval drámaibb.
Mert nem csak a választók átigazolásának esélye nőtt iszonyatosan nagyra, hanem a párt saját politikusainak hűsége is erősen megkérdőjelezhetővé válik.
Már látszódnak a Gubík-stratégia kontúrjai: jön az új Most-Híd, a párt teljes identitásváltásával
Friss példa Štefan Vavrek igazolása a párthoz. Nem, nem az a fő probléma, hogy egykori most-hidas, aki megszavazta a magyar himnusz betiltását. Hanem az, hogy Vavrek kifejezetten a roma választók megszólításából él. Ez önmagában nem ördögtől való. De egy ponton majd, amikor egy szlovák párt ajánlatot tesz Vavreknek, ő politikai hitelvesztés nélkül mondhatja: figyeljetek, az én feladatom a roma közösség felkarolása volt, és ennél a másik pártnál többet tudok számukra elérni, úgyhogy le is út, fel is út. Ez egy teljesen eladható álláspont lesz akkor. A párt stratégiája hibás, a kivitelezés pedig még annál is katasztrofálisabb, mert egyáltalán nem veszi figyelembe a terv számtalan buktatóját.
És ez csak egy motívum. A választási kampány során borítékolhatóan karakteresnél karakteresebb témák és narratívák fogják ellepni a felvidéki magyar közéletet, és ezek a szereplők nagyságrendekkel olvashatóbbak lesznek, mint a Magyar Szövetség. A választási kampány idején a bizonytalan szavazók a látszólag erősebb pártokhoz fognak átpártolni, akiknek bejutása valószínűbb.
A Magyar Szövetség pedig ekkorra már sem identitást, sem érzelmi töltetet, sem jellemet, sem erőt, sem alternatívát nem tud majd kínálni a választóknak.
Jön az összeomlás. Nem zuhanás lesz, hanem összeomlás, mert a zuhanást ezúttal nem fogja fel a törzsszavazók hűsége, őket ugyanis Gubík és a pártvezetés mellőzte, elengedte, akik így levonták a szükséges következtetést, és keresnek maguknak elfogadható alternatívát.
Gubík László letagadta, hogy a tagja lenne a Digitális Polgári Körnek, pedig videó is van róla
Akik ezzel csak nyerhetnek
A Magyar Szövetség lesüllyedésével elsősorban a szlovák progresszívek, azon belül is a magyarellenes atlantisták nyerik a legtöbbet, Gubík az ő kezükre játszik leginkább. Nem csak azt fogják bizonyítottnak beállítani, hogy a szlovákiai magyarok nem tudnak, és nem is akarnak politikailag „önszerveződni”, hanem azt fogják harsogni mindenhol, hogy Orbán Viktor és a NER bukott el a szlovákiai magyarok körében.
Nyerni fog a helyzeten a PS, mert a magyar választók egy részét felszívhatja, de sokkal fontosabb, hogy egy (az ő szemében) potenciális Smer-partner tűnik el a térképről. A progresszíveknek egyébként már most is többet ér egy béna Magyar Szövetség, ami leköti a konzervatív, EU-kritikus választók egy részét, mint egy bizonytalan, Magyarországtól függő potenciális szövetséges.
Nyerni fognak rajta Simon Zsolték, Hamran Istvánék és Bugár Béláék. E sorok írója nagy tételben merne fogadni rá, hogy abban a pillanatban, hogy a Magyar Szövetség pártpreferenciái padlót fognak, előkerülnek Bugár korábbi szövetségesei, hogy egy emberként kínáljanak „magyar” alternatívát, ami természetesen majd kompatibilis lesz a nyugatos, háborúpárti és Brüsszelt kiszolgáló pártokkal.
Kinek a felelőssége lesz mindez? Gubík Lászlóé és a párt mostani vezetéséé, de nem kevésbé a magyar kormány illetékeseié, akik támogatták ezt a folyamatot.
Persze, alakulhat máshogy
Továbbra sem lehet kizárni, hogy Gubík László végül megteszi azt, amiért Gyimesi Györgyöt kizárták: egy szlovák párttal közös listán indítja a pártot. Az elmúlt egy évben erre már tett utalást többször, például a Demokrata.hu-nak vagy saját lakájmédiájának adott interjújában.
És hogy melyik szlovák párttal lehet kompatibilis a Magyar Szövetség? Amíg Gyimesi György a párt része volt, volt esély az otthonamaradó, széles konzervatív választói réteg megszólítására. A történtek után ez már nem lehetséges. A Magyar Szövetség jelenleg a balról centrista, nem szuverenista, brüsszelpárti, progresszív felhangú pártokkal egyeztethető össze. Főleg azért, mert a magyar párt jellemtelensége vonzó lehet számukra (olcsó partner).
Beszédes, hogy a Magyar Szövetség nem állt ki az olyan identitás-védő eredmény mellett sem, mint az alkotmánymódosítás elfogadása. Helyette egy posztot tett közzé, amely lekicsinyelte az alkotmánymódosítás fontosságát – és amely kifejezetten az ellenzéki retorikába illeszkedett. Ezzel a párt jelezte, hogy kikkel hajlandó lepaktálni, és hogy mennyire olcsón adja magát. Ezt a választók is látják, és ennek megfelelően fogják „jutalmazni” a magyar politikusokat.
A nagy kérdés tehát az, hogy mikor, és milyen formában jön az összeomlás, ami 5 éve várat magára a Szövetség megalakulása óta.
Ez a fordulat fájdalmas lesz, de az önmagukat újra és újra átmentő, lejárt szavatosságú politikusok kezéből visszaadja a kezdeményezés jogát a választóknak. Ez nem lesz győzelem, csak esély egy új kezdethez. Rajtunk múlik majd, hogy hagyjuk-e, hogy politikai kalandorok lopják el tőlünk a lehetőséget. Vagy élünk vele, és megpróbálunk egy működőképesebb stratégiát.
„Korszakváltás” és most-hidas irányváltás: Gubík agyondicsérte Bugárt egy interjúban
Bugár és Weber politikai szerelemgyereke bedurvult. Ez a retorika már nem uszítás. Ez fenyegetés
Komjáthy Lóránt
Nyitókép forrása: Komjáthy Lóránt
Megosztás:
Címkék: Cápa-effektus felvidéki politika Gubík László Gyimesi György identitásvesztés közvélemény-kutatás magyar Szövetség pártpreferencia szlovákiai magyarok választások
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.
Kommentek
Kommentek
Nem érkezett még komment. Legyen az öné az első!