Két modell versenyzik majd egymással a jövőre esedékes európai parlamenti választásokon. Az egyik a mélyebb integrációban egyesülő Európa liberális modellje, a másik a független, illiberális nemzetekből álló Európa modellje – írja az EUobserver elemzésében.
A brüsszeli portál szerint e modellek képviselői a liberális oldalon Emmanuel Macron francia államfő, az „illiberális” oldalon pedig Orbán Viktor magyar kormányfő. (Megjegyzés: az „illiberális” kifejezés Orbán Viktor megfogalmazásában olyan kormányokat jelent, ahol nem a balliberálisok vannak hatalmon – és nem a szabadságjogok megkérdőjelezéséről van szó, ahogy a nyugati média sugallja.)
Macron és Merkel Európája
A francia államfő által elképzelt Európai Unió egy „erősebb és ambíciózusabb” projekt lenne. Hogy ez pontosan mit jelent, nem egyszerű kitalálni, mert a németek vonakodása miatt a francia javaslatok is elég képlékenyek. Mindenesetre a nemzetállamok szuverenitásának megnyirbálása Brüsszel javára mindkét oldalon elfogadható célkitűzés.
Nem csoda, hogy a nagy tagállamok pozitívan viszonyulnak a nemzeti kormányok hatásköreinek csökkentéséhez, ugyanis elsősorban nekik kedvez az Európai Tanácsban hatályos „minősített többség” elve (egy javaslat elfogadásra kerül, ha az EU lakosságának 65 százalékát képviselő tagállamok, de legkevesebb a tagállamok 55 százaléka igennel szavaz). Minősített többséggel nyomták keresztül a nyugati tagállamok a migránskvótákról szóló javaslatot is 2015-ben.
A LIBE-jelentés margójára: Koncepciós per Magyarország ellen a “többség hangja erősebb” elv alapján
Nem újkeletű, ez egy folyamat
A szuverén, mélyebb integrációjú Európa a Stratfor elemzése szerint nem újkeletű próbálkozás. Az EU létrejöttekor még konszenzusos alapon hoztak döntéseket, majd fokozatosan megjelentek az olyan mechanizmusok, mint a minősített többség, és a blokkoló kisebbség.
Ez utóbbi azt jelenti, hogy az EU-s lakosság legalább 35 százalékát képviselő, legkevesebb négy tagállam megvétózhatja a minősített többséggel elfogadott határozatot (hozzátesszük, ez is elsősorban a nagy tagállamoknak kedvez).
Ma konszenzusos többséggel olyan kérdésekben hoz döntést az Európai Tanács, mint a közös külpolitika, az új tagállam csatlakozása, az adók összehangolása és a közös uniós költségvetés is. Ám vezető uniós tisztviselők nyilatkozataiból kitűnik, hogy ezt a gyakorlatot szeretnék megszüntetni. Az ok nem a hatékonyság, hanem az, hogy egy konszenzusos döntésnél elkezdődik a háttérben a politikai lobbi, az alkudozás a tagállamok részéről, sőt, akár ultimátumot is adhatnak.
Macron EP-felszólalásának margójára: Pompa, vörös szőnyeg és “európai polgárháború”
Nem véletlenül kiáltotta ki a Politico.eu brüsszeli hírportál Orbán Viktort a közös uniós költségvetést leginkább befolyásoló közép-kelet-európai politikusának. De épp ez mutatja meg, mennyire fontos szerepet tölt be a vétójog a kisebb, és főleg az új tagállamok érdekérvényesítésében.
A konszenzusos döntés azt is jelenti, hogy egyes kormányok hajlandóak saját (és választóik) érdekeik elleni döntéseket hozni. Ez pedig a mai körülmények között elképzelhetetlen lenne a migrációs témára vagy az uniós költségvetésre nézve.
Összefoglalva tehát az új európai modell – és ebben egyeznek meg leginkább a francia és német elképzelések – elsősorban a nagy tagállamoknak kedvező döntéshozás átalakítására irányul. És ez az, amit a magyar kormány és Visegrádi Négyek szeretnének elkerülni.
Tegyük hozzá, Szlovákia álláspontja nem világos a kérdésben, bár Robert Fico ex-kormányfő egy alkalommal úgy nyilatkozott, hogy Szlovákia saját költségvetésébe sosem adna beleszólást Brüsszelnek.
Vége az aranykornak? Szlovákia 1,5 milliárd euró uniós támogatástól eshet el – de lehet ez több is
Körkép.sk
Nyitókép: financialtribune.com
Megosztás:
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.
