Nagyböjt negyedik vasárnapja a Körképen Makovics István plébánossal: „Úgy szerette Isten a világot!”

Nyitókép: katolikus.ma

A héten Makovics István dobóruszkai plébánost kértük fel arra, hogy lelki táplálékot, erőforrást biztosítson mindazoknak, akiknek szükségük van rá ezekben az egyre nehezebben tűrt, embert próbáló napokban, a nagyböjti időben.  

Úgy szerette Isten a világot!

.Ma, Nagyböjt negyedik vasárnapján az evangélium emlékeztet minket, hogy „Úgy szerette Isten a világot, hogy Egyszülött Fiát adta oda érte, hogy aki Benne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (Jn 3,16)Ezt a vigasztaló üzenetet halljuk, egy olyan korban, amikor fájdalmas fegyveres szembenállások fenyegetik az ember reményét egy jobb jövő iránt.

Jézus megerősíti: „Úgy szerette Isten a világot!” Nos, az Atya minden embert szeret, aki a világon él.  Hogy nem látja valaki, milyen kötelezettség fakad Isten szeretetéből? Ha tudatában vagyunk ennek a hatalmas szeretetnek, akkor az embernek is meg kell nyílnia az Atya előtt és embertársai előtt.  Isten „úgy szerette a világot, hogy Egyszülött Fiát adta oda.” Ez valósult meg a Kálvárián, amikor Krisztus meghalt értünk, majd feltámadt, saját vérével pecsételte meg az új és örök szövetséget az emberiséggel.

Az Eucharisztia szentsége örök emléke ennek a határtalan szeretetnek. Abban Jézus, az „élet kenyere” és az „igazi manna” fenntartja a történelem „pusztájában” a mennyei „Ígéret Földje” felé zarándokló híveket. (II. János Pál pápa) A mai vasárnapi evangéliumban található a Biblia egyik legcsodálatosabb és legvigasztalóbb mondata: „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy Egyszülött Fiát adta oda érte, hogy aki Benne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen!

A szeretetről úgy Isten beszél, mint ami az ember számára természetes valóság. Dante mondja, hogy Istenben együtt van jelen az a szeretet, ami a világban „sokfélének” látszik. Mindenféle emberi szeretet – a házastársi, a szülői, a baráti szeretet – egyetlen szeretet lángnyelve, s azoknak forrása és teljessége Istenben van.

Mindenekfelett a Bibliában, amikor Isten a szeretetéről beszél nekünk, az atyai szeretet képét használja. Az atyai szeretet bátorító és ösztönző. Azt akarja, hogy a gyermek növekedjen és azt adja neki, ami a legjobb. Ez az, amiért ritkán hallani egy apát, hogy gyermeke jelenlétében feltétel nélkül dicsérni fiát vagy lányát. Az atya tart attól, hogy a gyermeke azt gondolja, hogy már tökéletes és nincs szükség további erőfeszítésre.

Az atyai szeretet jellemzője a korrigálás is. De egy igazi atya szabadságot és biztonságot is ad gyermekének, ami miatt az védettnek érzi magát. Ez az, amiért Isten úgy nyilatkoztatja ki Magát az embereknek, mint „kőszikla, bástya s „erőd.”

Jézus megvalósította a szeretet e formáit – az atyait, anyait, házastársit (hányszor hasonlította Önmagát vőlegényhez!), de még hozzátett valamit: a baráti szeretetet. Ezt mondja barátainak: „Nem hívlak titeket többé szolgáknak… barátaimnak nevezlek titeket, mert mindazt, amit Atyámtól hallottam, elmondtam nektek.” (Jn 15,15)

Mi a barátság? A barátság erősebb kötelék lehet magánál a rokonságnál. A rokonság azt jelenti, hogy a hozzátartozóknak közös a vérük; a barátságban pedig közös az ízlés, az eszmény az érdeklődés. A barátság alapja a bizalom, az, hogy rábízza a másikra legbensőségesebb és személyesebb gondolatait és tapasztalatait.

Nos, Jézus barátainak hív minket, mert minden lényeges igazságot, amit tudott a mennyei Atyjától, ránk bízta, elmondta nekünk.

Megosztotta velünk a Szentháromság családi titkait! Például azt, hogy Isten szereti a kicsinyeket és a szegényeket, vagy, hogy Ő úgy szeret minket, mint az Atya, vagy azt, hogy helyet készített nekünk. Jézus adja meg a „barátság” szó legteljesebb értelmét.

Mit kell tennünk, miután erre a szeretetre gondolunk? Valami nagyon egyszerű dolgot, hinnünk kell Isten szeretetében és Szent Jánossal együtt ismételni: „megismertük Isten irántunk való szeretetét és hitünk abban!” (R. Cantalamessa)

Makovics István plébános