Kérdeznélek, s Te csak hallgatsz,
Nem érthetem szándékod,
Nem ismerem Terved, s érzem,
Tudom jól, csak báb vagyok.
Nem felelsz és nem kérdezel,
Nem szólsz, bárha kérlek is,
Nem dicsérsz, ha igaz vagyok,
S nem feddsz meg, mikor hamis.
Hiszlek, mert egy Vágy benn mélyen
Azt súgja, hogy hinni kell,
Tépi ámde hitem, mikor
Nem érkezik mégse Jel.
S így maradnak mindig tovább
Bizonytalan sóhajok,
Hogyha nincs, hát Küldetést, és
Ha van: mást akarok!
Nem tudom, hogy azt várod-e
Tőlem, miről én hiszem,
Vagy hogy éppen egészen más
Tervet álmodtál velem,
Találgatok, botladozom,
Talán tévútra lépek:
Nem mutatod, nem ismerem,
Várt nagy Küldetésemet.
Lehet épp, hogy küldetésem,
És én mégsem hiszem el,
Talán csak mert félek tőle,
Vagy mert bujkál még a Jel,
És ha érzem: Feladatom!
Kedvtelenül legyintek,
S miként Jónás, megtagadni
Vágyom Küldetésemet.
Ezért tenne jót, ha szólnál,
Megsúgnád a terveid,
Ne csak higgyjem, elképzeljem,
Ismerjem az útjaid!
És ha tudnám, mit kell tennem,
Mégha nem is vágyom azt,
Megtenném, mit kívánsz tőlem,
S nem hallanál több panaszt.
Kerepesi Igor
Megosztás:
Címkék: Főoldal Gömörhorka igee Igee Kerepesi Igor Kerepesi Jónás Kerepesi Igor Párbeszédek Rimaszombat vers
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.
