Hányszor mondtad: megjavulsz már! S épp oly vagy, mint voltál rég. Nincs időd, s ha tiéd volna is, Se volna mind elég, Közép-neved zaklatottság, Káosz legfőbbik jegyed, Nyugalmadat, kutatod bár, ...
Mosolygok rád, hiszen vágyod, Arcom ragyog, szám nevet, Kell, hogy jusson csöppnyi Napfény Lelkemből mindenkinek, Ámde belül harcok dúlnak, Tombol számos szélvihar, Űz a kétely, föl-földobál, Villámcsapás dúl, zavar. ...
Tűzvész tombol, s föld csuszamlik, Áradás szök bőszen fel, Vihar tép és hányja lelkem, Iránytűmet mosva el. Egyre dúl a sodró idő, Egyre morzsol, zúz a gép, Hajómon már tört az árbóc, ...
Novembernek hűvös estje Sétált társként ott velünk, És a város kövei mind Rég-regét súgtak nekünk, Kávénk lassan iddogáltuk, Míg kinn díszek gyúltak ki, Karácsonyra várt a világ, Lágy-remegtek álmai. ...
Mint a túlfeszített húr, mi Pattanásra készen áll, S mint az óra (kerge-fáradt) Minduntalan körbejár, Úgy vagyok én (folyton álmos) Feszült, görcstől éberen, Pihenők és célok nélkül Zarándoklom életem. ...
Elcsitul, majd újra támad, Ezredszer is belém mar, Bűnöm éget, s mulasztásom Lelkem mélyéig kapar, Kételyem, mint tónak medre, Ismeretlen, sötét, mély, S egykoron volt Napsütésem Lomhán takarja az éj. ...
