Mennyi minden nem voltam még,

S mennyi minden nem leszek!

Mennyi gyerekkori ábránd, mely

Örökre elveszett!

Mennyi időm csordogált el,

Hányszor mondtam búcsút már!

S vártam, vágyva vagy épp félve

Mindazt, ami reám vár.

 

S mennyi be nem teljesült vágy!

Mennyi titkos furcsa kép!

Mennyi kép, mi való nem volt,

S mennyi való nem lesz még!

Mennyi átkos-édes rém, mi

Kísért s kéjeleg nekem,

Mennyi vágyott, gyülölt perc,

Mi társként megmarad velem!

 

Mennyi ki nem próbált gyönyör,

Mennyi megéletlen vágy!

Mennyi ábránd, elhagyottan,

Emlékével belül rág!

Mennyi „mi lett volna, hogyha“,

Mennyi „miért nem tettem,“

Vádlóim és bíráimként áll

E sok vágy előttem.

 

Kerepesi Igor

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Ön lehet az első aki a tetszik gombra kattint!