Tizenhárom éve lépett be Szlovákia az Európai Unióba

Tizenhárom évvel ezelőtt ezen a napon csatlakozott hivatalosan is Szlovákia az Európai Unióhoz másik 9 európai országgal egyetemben.

Szlovákia, Csehország, Lengyelország, Magyarország, Szlovénia, Ciprus, Málta, Litvánia, Észtország és Lettország 2004. május 1-jén csatlakoztak az Európai Unióhoz, aminek létrejöttétől az eddigi leghosszabb béke időszaka köszöntött Európára.

„Az Európai Unióban Szlovákia hallathatja hangját és tiszteletben tartják. 13 év alatt az Unió előnyei egész Szlovákiában éreztetik hatásukat – vagy azzal, hogy [a polgárok] határellenőrzések nélkül utazhatnak, próbálhatnak ki új uticélokat, szerezhetnek munkatapasztalatokat, vagy pedig azzal, hogy felújított iskolába kísérhetik gyermeküket reggelente. 13 év alatt Szlovákia jelentős lépést tett előre, gazdasága és az életszínvonal nőtt”

mondta Dušan Chrenek, az Európai Bizottság szlovákiai képviseletének vezetője.

   

Előnyök és árnyoldalak

[stw]

Az Unió előnyeként a közös piacot említik meg, aminek köszönhetően ma az EU a világ legnagyobb kereskedelmi blokkja, külkereskedelmi nagyhatalma. Többek között ennek is köszönhető, hogy Szlovákia gazdasági fejlődése az eurozóna átlagánál gyorsabban növekedik. A közös piac nagyobb exportot, több külföldi működőtőkét eredményez.

Ennek persze vannak árnyoldalai is. A szlovák gazdaság nagyrészt külföldi kereslet-érzékeny iparra épül (autógyártás), a kutatás-fejlesztésre szánt összegek nagysága elenyésző, a nagy hozzáadott értékű ipari termelés nem számottevő, ami miatt a szlovákiai bérek messze elmaradnak a régi tagállamok bérszínvonalától.

A mezőgazdaság szinte képtelen hatékonyan felvenni a versenyt a nyugati konkurenciával, és ennek oka sokkal inkább az állami támogatás alacsony mértékében keresendő, mint a minőségbeni eltérésekben. És persze a 2000-es évek második felében csődbe menő szlovákiai cukorgyárak sorsa is a csatlakozás után pecsételődött meg.

Pozitívumként említik a munkaerő szabad áramlását, ám az elmúlt évtizedek tapasztalatai megmutatták, hogy a szabad munkaerő-áramlásnak megvannak az EU-ban a maga nyertesei és vesztesei. Szlovákia, és különösen a felvidéki magyarság a vesztesek közé tartozik. Az elvándorlás és az agyelszívás hatalmas méreteket ölt, több mint 300 ezer szlovák állampolgár tartózkodik külföldön, főleg az Unióban, munkavégzés céljából.  Nagyjából ugyanennyi szakmunkásra lenne igény a szlovákiai iparban. (Erről bővebben itt, itt és itt olvashat)

Az Unióba való belépés egyik nagy hozadéka az uniós források merítésének lehetősége. 2007 és 2020 között Szlovákia összesen 25 milliárd eurót költhet el különböző fejlesztésekre, például infrastrukturális beruházásokra, iskolák felújítására, munkahelyteremtésre, az életkörnyezet javítására.

2007 és 2013 között 11,7 milliárdnyi uniós forrást használt fel Szlovákia, bár a felhasználás hatékonyságát mérő európai rangsorban csak a 8. helyet foglalta el. EU-s forrásokból épített fel 155 kilométernyi autópályát, gyorsforgalmi utat és első osztályú utat, 80 kilométernyi vasutat újított fel, 61 új vonatot, 77 villamost, 120 trolibuszt vásárolt és 28 kórházat és poliklinikát valamint 1050 iskolát újított fel.

Az már egy más kérdés, hogy a korrupció miatt mennyire volt hatékony ezeknek a pénzeknek a felhasználása. Példaként említhetnénk az informatizációt, amire az állam 2016-ig csaknem 1 milliárd eurót költött el, de az internetes, elektronikus ügyintézés még mindig nem működik megfelelően és nagyon bonyolult az ügymenet (elektronikus aláírás, kártyaolvasó, chipes személyi igazolvány, stb).

Szabadság és szolidaritás

Chrenek szerint Szlovákia nagyszerűen látta el 2016 második felében az uniós elnöki posztot is, amivel Szlovákia végre „felkerült Európa térképére”. Bár a szlovák uniós elnökség idején valóban nem volt példa súlyosabb fiaskóra, azért érdemes megjegyezni, hogy a szlovákiai EU-csúcson elfogadott Pozsonyi Nyilatkozat nem hozott áttörést, és bár a koalíciós pártok a Brexit miatt hangsúlyozták a szlovák elnökség fontosságát, amivel indokolták a „nem hagyományos” kormány létrehozását, valójában a Brexit csak Szlovákia soros elnöksége után bontakozott ki.

Vitathatatlan, hogy az Unióba való belépéssel a közép-európai országok polgárai jóval szabadabban élhetnek, mint korábban, szabadon utazhatnak, szabadon választhatnak munkát és vállalkozhatnak az EU területén. Ez a szabadság több mint 500 millió ember számára biztosított. Az is igaz azonban, hogy az etnikai feszültségek az Unióban voltak a legalacsonyabbak, de a problémákat a viszonylagos jólét csak elfedte, nem oldotta meg.

Ahogy az Európai Parlament múlt szerdai, a magyar jogállamiságot firtató plenáris ülésén is elhangzott, az európai nemzetek brüsszeli képviselői előszeretettel alkalmaznak kettős mércét. Szlovákia soros elnöksége előtt is tapasztalhattuk, hogy az alapító tagok úgy érezték, a 2004-ben csatlakozott országok kioktatásra szorulnak szolidaritásból és demokráciából.

Nagy kihívások

Az Európai Unió mai legnagyobb kihívása kétségkívül a migráció és a vele szoros kapcsolatban álló terrorizmus. A másik, a 2008-tól dúló gazdasági és pénzügyi válság, ami a migrációval együtt olyan indulatokat hozott a felszínre, ami átrendezte az európai erőviszonyokat: Brexit, kormányváltás Olaszországban, a francia szélsőjobb előretörése.

A másik nagy kihívás Ukrajna, pontosabban a Nyugat és Oroszország párharca Európa perifériáján. Ezzel szorosan összefügg Magyarország és Szlovákia helyzete is – ez utóbbi a napokban írt alá egy széleskörű gazdasági együttműködési szerződést Oroszországgal.

A harmadik nagy kihívás egyelőre még csak a Balkánon mutatta meg magát. Nagy-Albánia létrejöttének lehetősége miatt újra fellángoltak a térségben az etnikai feszültségek. Macedóniában a múlt héten a feldühödött tömeg berontott a parlamentbe, mert egy albán politikust neveztek ki házelnöknek. Szerbia háborúval fenyegette meg Albániát, arra reagálva, hogy az albán miniszterlök felvetette a Koszovóval való egyesülés lehetőségét.

Körkép.sk

Nyitókép: Pozri.sk