1941. szeptember 8-án zárta körbe a von Leeb német tábornok vezette Észak Hadseregcsoport a Szovjetunió egyik legfontosabb metropolisát, Leningrádot, ezzel ádáz küzdelem kezdődött az egykori cári főváros birtoklásáért. A sikertelen ostrom végül 872 napon át – 1944 januárjáig – húzódott, és becslések szerint kétmillió áldozatot követelt a Leningrádot védő civilek és katonák között.
Megkezdődött a történelem egyik leghosszabb ostroma
Hitler 1941. június 22-én váratlanul megindította a Szovjetunió elleni hadjáratot, és miután Sztálin – és vezérkara – a sorsdöntő első napokban bénultnak mutatkozott, a náci Németország erői szélsebesen nyomultak előre a végtelen kelet-európai sztyeppén. A német stratégák által megalkotott Barbarossa-terv három jelentős szovjet nagyváros elfoglalását tűzte célul: ahhoz, hogy a tervezett módon az Urálig nyomulhassanak előre, az offenzívát irányító tábornokoknak Leningrádot, Moszkvát és Sztálingrádot is meg kellett hódítaniuk.
Von Leeb 1941. szeptember 8-ára elérte célját, teljesen elszigetelte Leningrádot a külvilágtól, és megkezdte a történelem egyik leghosszabb – és legtöbb áldozatot követelő – ostromát.
25 gramm napi élelmiszer-fejadag
1941/42 tele még az ottani viszonyokhoz képest is szokatlanul hideg volt, ráadásul a hó és fagy viszontagságait a leningrádiaknak lebombázott, tető nélküli házakban, és elegendő élelem híján kellett átvészelniük, miközben folyamatosan gyártották a hadianyagot a várost védő katonák számára.
Leningrád nyomorúságos viszonyairól leginkább az adhat képet, hogy a napi élelmiszer-fejadagot már a tél beköszönte előtt 125 grammra szállították le, így aztán az emberek a legváltozatosabb módon próbáltak meg ételhez jutni: levágták a város összes állatát, leszedték a burgonyából készült tapétákat, kifőzték a bőröket, és idővel elterjedt a kannibalizmus is.
„Az élet útja”
Az éhhalálra ítélt város számára csak 1943 januárja hozott enyhülést, amikor Govorov tábornok erői sikeresen áttörték a német blokádot, és a Ladoga-tavon megnyitották „az élet útját”, ahol a későbbiek során élelem, elektromos áram és kőolaj juthatott be az ostromlott Leningrádba.
Az addig eltelt 16 hónaphoz képest a „maradék” egy esztendő tehát már sokkal élhetőbbnek tűnt a város védői számára, miközben egyre nagyobb esély nyílt a győzelemre. Moszkva és Sztálingrád után aztán idővel Leningrád alatt is megfordult a hadiszerencse: 872 nap után a Néva-parti város felszabadult az ostrom alól.
Az áldozatok száma még ma is kérdéses
A hivatalos szovjet propaganda szerint a majdnem két és fél évig húzódó ostrom körülbelül 600 000 áldozatot követelt, ám a történészek szerint ez a szám a valóságban felülmúlhatta a kétmilliót is; emellett a festői város más téren is szörnyű veszteségeket szenvedett, a visszavonuló német katonák ugyanis az utolsó napokban annyi épületet raboltak ki, és pusztítottak el, amennyit csak tudtak.
Forrás: rubicon.hu
Nyitókép: valka.stoplusjednicka.cz
Megosztás:
Címkék: 900 napos ostrom áldozatok Barbarossa-terv élelmiszer-fejadag Főoldal leghosszabb ostrom Leningrád nyomorúságos viszonyok Szovjetúnió veszteség
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.
