A Magyar Nemzeti Levéltár Nógrádi Levéltára könyvbemutatóval egybekötött konferencián emlékezett az I. világháborúra. A centenárium ráirányította a figyelmet azokra a dokumentumokra, melyek valamilyen formában megörökítették a rövidre tervezett, de hosszú ideig tartott Nagy Háború eseményeit, s melyek Nógrád Megyét sem kerülték el.
A rendezvény a Nógrádi Levéltár munkatársainak kutatásait, azok eredményeit foglalta össze, beleértve a dokumentumokból összeállított könyv bemutatását.
A szép számban megjelent érdeklődőket Gusztiné Dr. Toronyi Judit, a Magyar Nemzeti Levéltár Nógrád Megyei Levéltárának igazgatója üdvözölte, aki egyben a konferencia levezetésében is főszerepet vállalt.
„Si vis pacem, para bellum … azaz aki békét akar, készüljön a háborúra … jaj a legyőzöttnek…… minden háborúban győztesek és legyőzöttek vannak” – vezetette be köszöntőjét Dr. Szabó Csaba, a Magyar Nemzeti Levéltár főigazgatója. Hangsúlyozta, hogy elődeink nagy lelkesedéssel rohantak be az I. világháborúba, s „nem csak mi magyarok, hanem Európa majdnem minden népe, mert úgy érezték, hogy kellően felkészültek a háborúra”.
Ez a háború nem volt egy gyors háború volt, négy évig tartott, mely idő alatt egyre több embert, egyre több anyagot szívtak fel a lövészárkok és egyre több emberáldozattal járt. „Egy szörnyű háború lett belőle, ami nem csak a hadszíntereken, hanem a hátországban is éreztette a hatását … ez volt az első modern háború, ahol tömegével tapasztalhatta meg Európa és világ a halált, a halálnak a mibenlétét. … a győzők nem tudtak mérsékelt békét diktálni, ezért megalázó békéket diktáltak”
Posh francia marsall 1918/19-ben, a békekötés idején azt mondta, „ez nem béke, de fegyverszünet 20 évre”. Igaza lett! „… a német ipar mindig képes volt összeszedni magát … akárhogy megpofozták a történelmében mindig felállt és újra tudott épülni.”
Skuczi Nándor, Nógrád Megye Önkormányzata Közgyűlésének elnöke elmondta, hogy a háború a történelmi Nógrádot érte, aminek bizonyítéka, hogy a legtöbb nógrádi katona a 25. losonci gyalogezredben szolgált. Ennek katonái is részt vettek részt vettek a háború egyik legjelentősebb csatájában, a Monarchia és Németország részéről Olaszország elleni győzelemmel végződött caporettói áttörésben.
A csatát az olaszok caporettói csodaként emlegetik a szakirodalom pedig 12. isonzói csataként nevezi meg. Az olasz hadsereg akkor „olyan mélyre süllyedt”, hogy a katonáinak százezrei akarták elhagyni a sorait. A 870 000 megmaradt olasz katona közül több mint 210 000-et állítottak katonai bíróság elé, több ezer katonát kivégeztek. „… az olasz hadsereg itt vesztett .. de aligha véletlen, hogy a nagy Háború végén egy győztes Olaszországot találunk és egy halálra ítélt vesztes Magyarországot…”
„Jó lenne, ha erről nem csak a 100 éves évfordulókon emlékeznénk meg. Jó lenne, ha a mai magyar fiatalság számára nemcsak a vízibusz a caporettó neve csengene ismerősen, hanem legalább ennyien tisztába lennének a capolettó szó jelentésével is. Tudnák, hogy a mai olasz szlovén határon van egy ilyen település és azt is, hogy nekünk magyaroknak mi közünk van hozzá. …ma már hadisírok ápolása okán több szép példáját látjuk annak, hogy a harcot, melyet őseink vívtak békévé oldja az emlékezés. De ahhoz, hogy hosszú legyen a béke örökké emlékezni kell a harcosokra s az áldozatokra.” – hangsúlyozta az előadó.
A szakmai előadások bevezetőjeként Gusztiné Dr. Toronyi Judit néhány érdekes adatot mondott el a világháborúról. „Ferencz József 1914-ben igen illuzórikusan jelentette azt ki, hogy mindent megfontolt és átgondolt akkor, amikor ezt a háborút elindította.” Ugyanilyen illúzió volt II. Vilmos azon kijelentése is, hogy „ősszel, amikor a falevelek lehullanak a magyar katonák is otthon lesznek a szeretteiknél”.
Az Osztrák-Magyar Monarchia területéről 8 millió 322 ezer fő vonult be és ebből 5 millió 61 ezren vannak a veszteséglistán. A történeti Magyarország vonatkozásában 381 ezren vesztették az életüket, 743 ezren megsebesültek, 400 ezren eltűntek, 615 ezren hadifogságba estek. A levéltár munkatársainak anyakönyvi kutatásai azt mutatják, hogy több mint 200 ezer bejegyzést áttekintve Nógrád Vármegyének 2739 hősi halottja volt.
Dr. Czetz Balázs, a Magyar Nemzeti Levéltár Fejér Megyei Levéltárának igazgatója „A Magyar Nemzeti Levéltár szerepe az I. világháborús veszteségek feltárásában” c. tartott előadást. Elmondta, hogy a projekt célja az, hogy a veszteséglistákról elkészüljön egy „on-line” adatbázis, melyben bárki megkeresheti az számára fontos információkat. A nagyközönség számára az adatbázis előreláthatóan 2018 őszén szabadon elérhető, kutatható lesz.
Kiemelte azt is, hogy személyes vonatkozásban a ma élők számára az I. világháború már távol van. Nincsenek élő tanúk, nem élnek azok közvetlen leszármazottjai sem, akik esetleg mesélhetnének a felmenőiktől hallott történetekről. Éppen ezért érdekes és izgalmas a veszteséglista.
A hősi halottak emlékét megörökítő bizottság már a háború ideje alatt, 1914-15-ben megkezdte a működését – törvényileg is. Az elesettek emlékét megörökítő emléktáblák, emlékoszlopok nagy része a háború befejezése után készült el. A veszteséglistákat Bécsben összesítettek és annak eredménye nyomtatásban is megjelent. Az ezekben való kutatás, a családtagok azonosítása azonban nehézkes. Nem is szólva arról, hogy számos hiba is van bennük.
„Ma nehéz lenne pontosan elmondani, hogy mikor és hányan vesztették az életüket”. A Hadtörténeti Intézet és a Magyar Nemzeti Levéltár a centenárium alkalmából egy vállalást tett, hogy az eddig rendelkezésre álló adatokat (veszteséglisták, anyakönyvek stb.) feldolgozza, egy adatbázis keretében egységbe gyűjti és publikussá teszi azokat.
A polgári anyakönyvekben eddig kb. 150 ezer adatot azonosítottak, melyben még nincs benne Budapest és a határon túli települések sem. Az adatbázis jellegénél fogva lehetővé teszi a hibák javítását és a most még hiányzó adatokat feltöltését is.
A Nógrádi Levéltár is aktívan bekacsolódott az I. világháború emlékeinek a feldolgozásába és közzétételébe. Honlapján „Nógrádiak a Nagy Háborúban” címmel I. világháborús bloggot hozott létre, melyet Szepessyné Judik Dorottya, a Nógrád Megyei Levéltárának főlevéltárosa és Kovács Péter, a levéltár informatikusa mutattak be.
A mindenki számára elérhető blog tartalmi összeállításában feltárásában Galcsik Zsolt, Hausel Sándor, Juhász Katalin, Lőrincz Melinda, Sebestyén Kálmán és Szepessyné Judik Dorottya vettek részt. Kiemelten hangsúlyozva, hogy a Besztercebányai Levéltár losonci és nagykürtösi fióklevéltáraival való szoros együttműködésnek köszönhetően az ott őrzött világháborús dokumentumok is feldolgozásra kerültek.
Inkább csak szemezgetve a blog menüpontjaiban abban elérhetőek az adatok forrásai, a fronton készült naplórészletek (benne Dr. Patak Károly, losonci tanár naplója), a beöntött templomi harangokról szóló adatok, Nógrád magyarországi területén található emlékművek, korabeli fényképek, bibliográfia stb.
Kovács Krisztián, a Magyar Nemzeti Levéltár Nógrád Megyei Levéltárának levéltárosa több, mint 10 éve foglalkozik a a losonci 25-ös gyalogezred történetével. Annak ellenére, hogy egy nagyon jelentős katonai egységről (az 5. legrégebbi gyalogezred) van szó, azok közé tartozik, melynek nincs megírva az ezredtörténete.
Az előadás a kutatásaihoz használt, elsősorban az I. világháborúval kapcsolatos forrásanyagot és szakirodalmat mutatta be. Elsősorban azzal a céllal, hogy segítséget, egyfajta módszertani elemzést, mintát adjon azoknak, akik szeretnének hasonló kutatást elkezdeni.
Mint elmondta, a gyalogezreddel kapcsolatos kutatásait gyakorlatilag a nulláról kezdte el – akkor még nem álltak rendelkezésre a mai adatbázisok, s így a kezdve a könyvtározástól mindent magának kellett felkutatnia. Az ezred előtörténetét (1871-ig) egy 1875-ben Prágában megjelent német nyelvű kiadvány foglalta össze. Magyar nyelven 1903-ban Losoncon jelent meg egy összefoglaló (megjegyezve ebből valószínűleg csak egy példány maradt meg, amely Hadtörténeti Levéltár állományában található).
A kutatásban fontos szerepe volt és van a sajtóban megjelent híreknek és beszámolóknak. Nagyon nagy mennyiségű forrásanyag található a budapesti Hadtörténeti Levéltárban (a harmadik legtöbb anyagot jelenti a többi ezredhez viszonyítva), s „ezért érdekes, hogy még nem került szisztematikus feldolgozásra“. Egy forrásból ugyan kiderült, hogy tervbe volt egy ilyen elkészítése, de az végül is nem valósult meg.
A rendezvény zárásaként a Nógrádiak a Nagy Háborúban c. könyvet Dr. Négyesi Lajos, ezredes, egyetemi docens, a Honvédelmi Minisztérium kegyeleti diplomáciáért felelős miniszteri biztos belföldi szakreferense, a kötet lektora mutatta be.
„Sikerélmény a számomra hogy bemutathatom ezt a könyvet és van kinek bemutatni … tehát hogy ennyien eljöttek Salgótarjánban egy könyvbemutatóra … meglepődhetünk azon, hogy milyen érdeklődés van egy könyv iránt … jó érzés azt tudni, hogy az embereket érdekelheti egy könyv is.“ Szólt a háborúval kapcsolatos számadásról, a hőskultuszról, az események akkori és a jelenkori életben betöltött szerepével egyetemben. A „jelen” mindig azokat az értékeket emeli ki a történelemből, ami számára fontos lehet a továbbhaladás szempontjából.
„A kötet azért jó” – állapította meg, mert végigkövethető benne, hogy az emberek hogyan élték meg azt a négy évet, amiről a háború szólt. „A levéltár írott dokumentumokkal foglalkozik. A könyv „nem egy számítógépes dokumentum, hogy ma megírom, két hét múlva meggondolom magam, átírom, javítom, korrigálom …“.
A könyv megmarad! A háború alatt leírt dokumentumok az akkori gondolatokat tükrözik. Kiemelte, hogy nógrádi szempontból azért is jelentősége van a könyvnek, mert az itt élőknek szembe kell néznie azzal, hogy a megye sorsa akkor, valahol itt fordult rossz irányba. Hogy mik voltak azok a motiváló tényezők, melyek az akkori folyamatokat irányították. „Az a békés sziget, amely a Magyar Királyság közepén, a Karancs tövében létezett, az a vármegye, ahol egészen nyugodt emberek éltek, az az I. világháború végén hirtelen a határra került … dönteni kellet, hogy Csehszlovákia vagy Magyarország … Úgy kell visszatekinteni a múltra, hogy hogyan lehet feloldani, az akkori ellentéteket.“ – mondta.
Hozzátéve, hogy előny, hogy a kötet szerzői nők. „A nők érzik elsősorban azt a fájdalmat, amit egy háború okoz. Az asszonyok azok, akik igazában megszenvedik a háborút. Egy fiút, egy férjet elveszíteni az igazi fájdalom … A háborúban a fájdalmat kell megismerni … látszik a női kéz ezen a könyvön. Nem kronologikus sorrendben halad végig a dokumentumokon. Egy férfi azt csinálta volna. Ők, a nők érzéseket közvetítenek. A Nagy Háború kezdete, itthoni arca, érzelmes arca, különleges arca, szubjektív arca, az igazi arca … női gondolatok. … A két nő két különböző szempontból válogatta össze a dokumentumokat. … a kötet nem egy egyszerű dokumentumgyűjtemény az I. világháború dokumentumaiból, hanem egy finom kézzel, ecsettel festett kép arról“ – hangsúlyozta.
Puntigán József
Megosztás:
Címkék: Dr. Czetz Balázs Dr. Négyesi Lajos Dr. Patak Károly Főoldal Galcsík Zsolt Hadtörténeti Intézet Hausel Sándor Juhász Katalin Kovács Krisztián Kovács Péter Lőrincz Melinda Magyar Nemzeti Levéltár Nógrád Megyei Levéltára Posh francia marsall Sebestyén Kálmán Skuczl Nándor Szepessyné Judik Dorottya
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.
Kommentek
Kommentek
Kiss Angéla
2019. febr. 27. 20:06Nagyon színvonalas rendezvény volt. A blog szuperül sikerült.
A kommenteket lezártuk.