A kihívások vonzásában – Interjú Fehér Adrienn EMeRTon-díjas musicalszínésznővel

Nyitókép: femina.hu

Fehér Adrienn már általános iskolásként a Magyar Rádió Gyermekkórusába járt, Konzervatóriumban érettségizett szolfézs szakon, és a Goór Nagy Mária Színitanodában diplomázott. Alapítótagja volt székesfehérvári Vörösmarty Színház társulatának. Repertoárja széles skálán mozog, úgy mint a színészet, musicalek, különböző zenekari formációk. Tagja a Turay Ida Színháznak és a Madách Színháznak is.

Ami az interjúból kiderül:

   

Miért volt egyértelmű, hogy a zenei pályát választja?

Mikor kezdődött a baráti kapcsolata Cserháti Zsuzsával?

Kinek a bőrébe bújt a Rocknagyi című zenés musicalban?

Kiket alakít a Gershwin szerelmei című darabban?

Miről szól az Anyatigrisek című musical?

Filmes karakternek vallja magát, vagy a színház áll hozzá közelebb?

Milyen tervei vannak a közeljövőt illetően?

Gyermekei is a zene világában képzelik el a jövőjüket?

Az életét kiskorától kezdve a zene hatja át, lévén zenészdinasztia leszármazottja.

Az én nagypapám európai hírű operaénekes volt, úgy hívták, hogy Fehér Pál, az édesapám is a Magyar Állami Operaház elismert rendezője volt, meg karvezető és zeneszerző, édesanyám zongorázott, és zenei szerkesztőként dolgozott, így egyértelmű volt az is, hogy a testvéreimmel együtt mi is  ezen az úton indultunk el.

A Magyar Rádió Gyermekkórusában kezdtem el a zenei pályfutásomat, majd a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában érettségiztem zeneelmélet-karvezetés tanszakon. Az érettségi után egy kis balkanyar következett, ugyanis elkezdett érdekelni a színház, de nem az opera, mert azt éreztem, hogy az nem az én műfajom.

 

A Goór Nagy Mária Színitanodában diplomáztam. A munkakönyvemben 1995-ben, mert akkor még volt ilyen, az első munkahelyem a székesfehérvári Vörösmarthy Színház volt bejegyezve, ahol főként zenés darabokban játszottam. Mára már nagyjából a prózai és zenés darabok kiegyenlítődtek a színpadon, de természetesen az életemben továbbra is a zenés színház a legerőteljesebb.

2016 novemberében mutatta be a Turay Ida Színház a Hamu és gyémánt című előadást. Ebben a darabban megelevenednek a csodálatos énekesnő, Cserháti Zsuzsa dalai.

Cserháti Zsuzsának a Hamu és gyémánt című lemezéhez Valla Attila írta a zeneszöveget. Ez a történet is Székesfehérvárhoz köthető, ugyanis  1996-ban éppen a Hair musicalt csináltuk, amikor megkértem Attilát, hogy hozza el a színházba Cserháti Zsuzsát, hogy hallgassa meg az előadást.

Mindig is  példaképként tekintettem rá, ő volt számomra az etalon. Semmi esélyt nem láttam arra, hogy Zsuzsa eljöjjön közénk, épp ezért hatalmas meglepetés volt látni, hogy egyszer csak ott ült előttönk a fehérvári színházban.

 

A barátságunk ettől az időponttól datálódik, az utolsó hét évét vele tölthettem, s az utódjának választott. Én játszom Zsuzsát a Hamu és gyémántban, vagyis csak játszottam, mert sajnos már nincs műsoron a darab. A három évad alatt számtalan helyszínen voltunk, a zenei anyaga továbbra is  megy koncert formájában, körbe-körbe.

Szurdi Miklós rendezésében Topolcsányi Laura Rocknagyi című zenés produkciójában Tina Turnert kelti életre szintén a Turay Ida Színházban.

Főszereplésemmel a Rocknagyi vette át a helyét a Hamu és gyémántnak, és ezt a szerepet is nagyon imádom. Ez egy kicsit más, hiszen amerikai zene, de szintén egy olyan sors, amelynek a megformálását az ember meg akarja élni. A Rocknagyi 2018-tól műsoron lévő jutalomjáték,  csak sajnos közben volt és még mindig jelen van a a covid.  Csonka évadok vannak mögöttünk, de ennek ellenére most is, és a jövő évadban is műsorra tűzik. A Turay Ida Színházban családias, baráti a légkör, csodálatos közönséggel. Félig meddig utazó színház vagyunk, de van egy kőszínház is Budapesten.

Az első magyar jazz-fantasy is megtalálta, ugyanis  Szabó Zoltán Attila Gershwin szerelmei című alkotásában is szerepet kapott.

Ez egy nagyon érdekes darab, két női és egyetlen férfiszerep van benne. Az amerikai zeneszerző, George Gershwin két nagy szerelme kel életre a darabban, akik közül az egyik nem más, mint  Charlie Chaplin egyik felesége.

Mind a két női szerepet én játszottam, szerencsére Attila  úgy írta meg a darabot, hogy volt időm átöltözni. Remek színészi feladat a két nagyon jellegzetes női alak megformálása. Arról szól a legenda, hogy Gershwin életében Paulette Goddard, a komika volt a soha meg nem szerezhető díva, az elérhetetlen álom, míg Kay Swift, aki maga is elismert zeneszerző lett Amerikában, a biztonságot, az örök támaszt jelentette a Porgy és Bess szerzőjének. Azonban Gershwin nem becsülte meg őt eléggé, inkább Paulette után „futott”.

 

Barabás Kiss Zoltánnal játszottunk ebben a duett darabban, és mindketten nagyon imádtuk. Azóta Attila kiegészítette, bővítette, és tervben van a darab új változatának elkészítése is.

Jelenleg is játszik az Anyatigrisek című musicalben, legutóbb a Mézesvölgyi Nyár nagyszínpadán, július 16-án.

Egy éve megy  a darab, de  ez volt az egyik  legjobb előadásunk. Főként nagyszínpadokra megyünk nyáron, de van egy kőszínházi helyünk is, a RaM Színház, ahol havonta, kéthavonta van egy-egy teltházas előadás, elképesztően jó közönséggel. Nagyon vicces a darab. Viszont úgy vicces, hogy közben nagyon komoly a mondanivalója.

Tabuk nélkül mutatja meg, hogy valójában mit is jelent szülőnek lenni. Néha viccesen röhögünk magunkon, hogy milyen is az anyaság, hogy miként alszunk állva, közben sírunk is, mert minden egyes sors mögött vannak olyan momentumok,  amelyek sírásra adnak okot.

2017-ben jött egy sorozat, az Oltári csajok…

Ez egy száz részes sorozat volt, és néha még nekem is hihetetlen, de a mai napig folyamatosan ott van a képernyőn, több csatornán is. Érdekes kirándulás volt az életemben, hiszen én nem filmes karakter vagyok. A színház közelebb áll hozzám, de ettől függetlenül iszonyatosan jó kitérő volt a sorozatok világába csöppenni. Új kompetenciákat sikerült gyűjtenem, mert lehetetlenség napról-napra megtanulni ekkora mennyiségű szöveget. Nem tudunk előre készülni, hiába kapjuk meg egy nappal a forgatás előtt a szöveget. Elolvastam, és ennyi, ment is a forgatás. Ez egy olyan  „úristen, erre is képes vagyok“ élmény volt.

Az a felismerés, hogy nem csak közel kétszáz dal van a fejemben angolul és magyarul, és bármikor bármit elénekelek, hanem van egy prózai énem is, a forgatás alatt derült ki számomra.

Milyen tervei vannak a közeljövőt illetően?

A közeljövőben  lesz négy bemutatóm, ebből kettő szeptemberben.  Évek óta játszom a Madách Színházban, ami az én szakmámban a csúcs.

A legeslegjobb  zenés színházban ott lenni az felemelő érzés. Ráadásul nem egyszer, mert tulajdonképpen az Aranyoskám a negyedik darabom a Madáchban, és szeptemberben lesz a bemutatója.

 

Székesfehérváron volt Mikó Pista bácsi saját darabjának, az Egerek musicalnek az előbemutatója. Ez ősbemutató volt, szeptemberben adjuk elő  a Turayban. Novemberben szintén a Turayban lesz az Apácák című zenés komédia bemutatója, és lesz a cukorbetegséggel foglalkozó musical is, az Édes és keserű, ami sajnos miattam maradt el tavaly novemberben, mert covidos lettem, A Budapest Jazz Orchestra énekesnője is vagyok, amikor csak tudnak, hívnak. Mindemellett van egy főállásom is, ahol zeneelméletet, zenetörténetet tanítok, vagyis ez a civil életem. Most még egy kicsit pihenek, bár augusztusban is lesz egy-két előadás.

Két gyermeke van, ők is zenei pályára készülnek?

Nem voltam erőszakos, ennek ellenére mindkét gyermekem zenésznek indult. Ők szeretetből csinálják, és mára kiderült, hogy egyik sem lesz zenész, bár hegedülnek,  a fiam gitározik is, táncolnak, s a színi tanoda sem maradt ki az életükből. A nyolcvanas években, amikor cseperedtem, akkor még nem volt ennyi alternatíva, mint napjainkban. Számomra a színpad mindig terápia volt.

Nagy Erika