Tudod, néha megsúghatnád,

Milyen terved van velem,

Nem kell mindent felfedjél,

Csak irányod mondd el nekem.

Bármit mondsz, én elfogadom,

Szembeszállni nem fogok,

Jó volna de tudni néha:

Nem céltalan szárnyalok.

 

Könnyebb volna elfogadni

Kínt, utat és könnyeket,

Hogyha tudnám, néked az egy

Jól átgondolt ötleted.

Mondanál csak ennyit néha:

Így akarom! Bízz bennem!

És én hinnék, s nem kéne más

Semmi egyéb szó nekem.

 

Szeretnéd, hogy elinduljak?

Vagy maradjak helyemen?

Tovább kell, hogy kutassak,

Vagy célom itt is meglelem?

Nagy dolgok, mik várnak rám,

Miket meg kell tenni még?

Avagy legyen mind, mit bírok

Maradéktalan elég?

 

Hogy ha súgnál, s megosztanál

Néhány kis titkot velem,

Megnyugvás és hála lepné

El kételkedő szivem,

Megtenném, mit kérsz, hisz tudnám:

Jó, mit nekem tartogatsz,

Bizonytalan leszek viszont,

Hogyha szótalan maradsz.

 

Kerepesi Igor

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Ön lehet az első aki a tetszik gombra kattint!