Metszéspontok 03 – Szólhatnék

Szólhatnék, de nem értenéd.

Magányomba zárva élek.

Olyan nyelven suttogom csak,

Nem értheti másik lélek.

Büntetésem: tudni mindent,

Ami mélyen benn fakad,

S kifejezni, bár a válasz

Mindig kongó űr marad.

S átkom nekem, szörny-keresztem

Benn e nyughatatlan szív,

Amely mindig újabb vágyak

Bűn-országútjára hív.

S oly rövidre szabja bennem

Elégedettségemet,

Felfogni sem tudhatom még,

S máris új útra vezet.

Nem is vezet. Kiebrudal,

Út porába vonszol csak!

Méreg-ittas szárairól

Nyugtalanság-tő fakad.

S maradhatnék bár helyemen,

Addig rágja szívemet,

Amíg kéjjel, félve-fázva,

Föl nem dúlom hitemet.

S addig, amíg nem égetek

Minden hidat végül fel,

Amíg szörnyű, dúló kéje,

Csillapodásra nem lel,

Ám akkor már sokszor késő,

Üszkos rom lesz otthonom,

S építhetek ismét szentélyt

Terméketlen ormokon.

Kerepesi Igor

Nyitókép: Archív