A jó mozi krízise

A plázákból visszaköltözik a 15. Pozsonyi Nemzetközi Filmfesztivál (IFFBA) a kicsi (pattogatott kukorica mentes) művészmozikba. A tavaszi Febiofesten megszokottaktól eltérően viszont a pozsonyi filmszemlén csak egyetlenegy magyar film kapott helyet.

A válság folyik már a csapból is 2009 óta. Idén pedig utolérte a pozsonyi filmfesztivált. A fesztiválról csak júniusban derült ki, hogy egyáltalán meg tudják-e rendezni, rövidült az esemény hossza, kimaradt az Antidepresszánsok filmszekció. Az eddigi főszponzor sem áll már a szervezők mögött, a tavalyihoz képest 30-40 százalékkal alacsonyabb a költségvetés. Vladimír Krajniak főszervező és csapata mégis megpróbálta az üres zsebekből a lehető legtöbbet elővarázsolni.

A helyszínváltozás még a rendezvény előnyére is fordítható, hiszen a multiplexből kijönnek a filmek a hangulatos belvárosba – a Mladosť, a Lumiére, a Nostalgia, a Batalier valamint a nemrégiben megnyílt Film Europe mozikban zajlanak majd a vetítések november 6. és 12. között. Összesen 96 film közül választhatnak a mozirajongók.

A kínálat:

A három fő versenykategóriában, a nagyjátékfilmek nemzetközi megmérettetésén és a dokumentumfilmes szekcióban 8-8, a rövidfilmek között pedig 12 alkotás versenyez.

A nagyjátékfilmek versenyében az európai filmek dominálnak (érdekesség, hogy tavaly éppen fordítva volt: az afrikai, a latin-amerikai és az ázsiai filmek játszották a főszerepet). A programszekciók felelőse, Radovan Holub úgy nyilatkozott a SME-nek, hogy manapság nagyítóval kell keresni a pozitív kicsengésű filmeket. A fesztivál komor hangulatába tökéletesen beleillik Jurij Bikov Az őrnagy (The Major/Майор) című politikai thrillerje, a korrupt és erőszakos orosz mindennapokból. A főszereplő egy orosz őrnagy, aki a kórházba tartó úton, a szülő feleségéhez igyekezve, véletlenül elüt egy fiatal fiút. A tettét próbálja leplezni, az események azonban lassan kifolynak az irányítása alól.

   

Érdekes ellentétekkel teli a litván Romas Zabarauskas Lázadni fogunk (We Will Riot/Streikas) című mozija. A pozitív oldalon a modern zene lüktetése áll, a negatív oldalt az életben jelenlévő korrupció adja.

A szlovén Rok Biček Osztályellenség (Public Enemy/Razredni sovražnik) című filmje a középiskolába repít vissza. Az osztály és az új német tanár közti feszültség a pattanásig feszül, s mikor egy diák öngyilkos lesz, az egész közösség a tanárt vádolja felelősséggel. Igazi tabutémát dolgoz fel a Két anya (Two mothers/Zwei Mütter) című német film, mely a lezbikus párok gyerekvállalását helyezi a kamera fókuszába.

A rövidfilmek szekciójában, a versenykategórián kívül, kerül bemutatásra a szemle egyetlen magyar filmje, Hegedűs Georgina 13 és fél perc című alkotása is. Ebben a kategóriában két film is – az iráni Több mint két óra (More Than Two Hours/Bishtar az do saat) és a kanadai Három éjjel és egy halál (Three Nights and One Death/Trois nuits et une mort) a nő szerepével és helyével foglalkozik a társadalmon belül.

A dokumentumfilmek versenyében a kontinensen kívüli alkotások vannak túlsúlyban, láthatunk itt filmeket Brazíliából, Nepálból és Kambodzsából is. Az Act of Killing dán-svéd koprodukcióban készült dokumentumfilm a kambodzsai kommunisták legyilkolását mutatja be, a kanadai Sarah Polley Elmesélt történetek  (Stories We Tell)  pedig a rendezőnő saját családját és az azon belüli kapcsolatokat mutatja be, tabuk nélkül – beleértve azt is, hogy apja és édesanyja a kamerák előtt vall arról, hogy Polley egy házasságonkívüli gyermek, igazi apját Harry Gulkinnak hívják. A kamerák előtt interjú formájában beszélnek a szülők és a rokonok a családi életről.

A Panoráma szekcióban mutatják be a legismertebb nemzetközi filmfesztiválokon jól szereplő filmeket, köztük a Cannes-ban a legjobb forgatókönyv díjával jutalmazott kínai produkciót, A bűn érintését (A Touch of Sin / Thian zhu ding) Csang Ko-csiától. Idén külön szekciót az izraeli filmek kapnak. Érdekesség, hogy Izrael a maga hétmillió lakosára csak idén 32 különféle filmet gyártottak, ami azt mutatja a közel-keleti országban virágzik a filmipar. Pozsonyban most lehetőségünk lesz négyet is megtekinteni közülük. Az egyik legérdekesebb alkotás az Ajami, mely az izraeli Jaffa városának azonos nevű negyedét mutatja be. A különböző karaterek szemszögén át ismerhetjük meg a várost, ahol a zsidó, a moszlim és a keresztény kultúrkör találkozik. A Shiva (7 Days) című film pedig egy családi drámát dolgoz fel a második Öböl-háború idejéből.

A pénzhiány rányomta a bélyegét a Made in Slovakia és az Árral szemben elnevezésű szekciókra is. Míg az előbbi kiesett a versenyszekciókból (pontosabban – szervezők úgy dontöttek, hogy a legjobb szlovák filmnek járó díjat ezentúl csak két évente osztják ki), az utóbbi pedig jóval szegényesebb kínálattal készült el, ami érthető is. Az Árral szemben részlegben bemutatott filmek mindig is a filmezés kereteit feszegették, a legkevésbé tradicionális mozik kaptak itt helyet. Mikor meg kell húzni a nadrágszíjat, a listáról először a szűk réteget megérintő címeket húzzák ki.

A sok negatív gondolat után egy csepp pozitívummal zárnánk a cikkünk. Bár a fesztivál kiadásai egyre emelkednek, mégis mindenképp reményteljes, hogy a tavalyi év folyamán is szinte minden film teltházas volt. Hasonló helyzetre lehet majd idén is számítani, hiszen a művészmozik jóval kevesebb férőhelyesek mint a plázák voltak (ajánlott jó előre beszerezni a jegyeket, főleg egy-egy ismertebb filmre). A néző számának az emelkedése pedig jelzi: igény az van rá. Ez pedig elég okot adhat, hogy jővőre is belevágjanak a szervezők.

Lengyel Diana

Ne maradj le semmilyen újdonságról – kövess minket Facebookon, Twitteren, és Tumblren is! Ha pedig kíváncsi vagy a szerkesztőségi kulisszatitkokra, látogasd meg Instagram oldalunk!

A fesztivál hivatalos honlapja

A tavalyi kínálatról: Made in Slovakia – Pazar felhozatal