A 9Gagen láttam egy poént arról, hogy Amerikának kivételesen fontos lehet Matt Damon, ha folyamatosan milliókat, sőt, milliárdokat költ a megmentésére. Való igaz, hogy a legújabb Ridley Scott film végén bevillant azért nekem is, hogy „te jó ég, a való életben mennyi pénzbe kerülhetett ez az egész űrprogram!“
A Mentőakció a Gravitáció és az Interstellar-féle űrkutatásos témát viszi tovább, egy egészen közeli, talán már 20 év múlva valósággá váló ötlet alapján. A NASA a napokban vázolta a marsi út terveit, a Mentőakció viszont már nem foglalkozik ezekkel, ott kész helyzet elé állítják a nézőt: eljutottunk a Marsra, s ott ez és ez történik.
A film Andy Weir A marsi című könyve alapján készült, angol és szlovák címe ennek megfelelő (The Martian – Marťan), a magyar fordításnál valamiért ragaszkodtak a spoileres címhez. A történet szerint ez már a harmadik marslátogató expedíció, ahol a kutatók eleve egy több hetes ott tartózkodásra készültek. Azonban egy nagy vihar közbeszól, s a asztronauták vezetője úgy dönt, jobb lenne továbbállni. Mark Watney (Matt Damon) kutató-biológust azonban elsodorja a szél, és a többiek otthagyják. Watney ezután űr-Robinsonként kolonizálja a Marsot, és próbál túlélni, egészen, amíg nem jönnek érte. Ha egyáltalán érte jönnek.
A Mentőexpedíció alapgondolata a Robinsonéhoz, és Az öreg halász és a tengerhez is hasonlítható: az embert nem lehet olyan egyszerűen legyőzni. Hiszen aki bízik és hisz, (szinte) mindenre képes. Weir krumplit ültet, vizet készít, és mikor már minden kötél szakad, akkor is újra próbálja.
A film azért is könnyen nézhető, mert komoly tudományos háttér áll mögötte. A NASA is részt vett a munkálatokban, és a legtöbb momentuma híven tükrözi a valóságot. Bár egy szélvihar biztos nem így nézne ki a Marson, és a bolygót bombázó folyamatos radioaktív sugárzás is sokkal nagyobb problémát jelentene, mint az a filmben kifejtésre került. A krumplitermesztés emberi ürülékből és a Marson otthagyott régi szondákkal a kommunikáció viszont nagyon is valóságos.
A humor a film fontos elemét képezi, az irónia, a fekete humor nagyban szerepet játszik, hogy Watney ne adja fel a reményt. A zenei aláfestést a 70-es évek szörnyű diszkózenéje adja, ami szintén egész remek humorforrás (és a Galaxis őrzői óta tudjuk, hogy gagyi zene roppant jól működik a sci-fikben).
Ridley-nek különösen jól fekszik a tudományos fantasztikum műfaja. Az Alien, a Szárnyas fejvadász és a Prometheus rendezője most is jól végezte a munkáját. Ajánljuk mindenkinek, akit valaha is lenyűgözött az űr mélysége.
9/10
Lengyel Diana
Ne maradj le semmilyen újdonságról – kövess minket Facebookon, Twitteren, és Tumblren is! Ha pedig kíváncsi vagy a szerkesztőségi kulisszatitkokra, látogasd meg Instagram oldalunkat!
Megosztás:
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.
