Első közös Szilveszterünk
Ünnepeltük, s akkor velünk
Közös jövő reményei
Incselkedtek, s mi ott neki
Oly őszintén örültünk…
És e régi, jeges télen,
Decemberi, furcsa éjen
Arcom büszke mosoly fedte,
Mert enyém volt teste-lelke,
S tudtam, szeret nagyon Ő.
És amint az élénk fényben
Vágyva, fűtve, hozzáértem,
Éreztem, hogy: itt az Álom!
S Érdemes volt ő rá várnom
Annyi magány-éven át.
S teste, mint egy puha paplan,
Decemberi zord fagyokban
Ringató, szép ígérettel,
S Áldott, édes melegével
Úgy hullt rám, mint soha még.
„S vesztes lennék, ha nem veled
Fejezném be életemet,“
Mondtam akkor, s el is hittem,
S lámcsak, mára mivé lettem:
Nem tartottam szavamat!
S azóta én minden évben,
Csókos párok gyűrűjében,
Felbukkanó fények között,
Boldog köszöntések mögött
Magányosan lépkedek.
Kerepesi Igor
Kép: sziakomarom
Megosztás:
Címkék: emlék enyém volt Felvidék Főoldal igee Igee Kerepesi Kerepesi Igor Komárom pozsony szilveszter vers
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.
