Minden kávém mellett ott vagy,

S minden éber hajnalon,

Minden nyomor-pillanatban,

S ha mosoly nyíl arcomon,

Minden mondat, fotó mögött,

Minden pohár bor mellett,

Áthatod, mint nem múló íz

Minden egyes percemet.

 

És én Tétlen, Tehetetlen

Nézem, időm, hogy halad,

S vissza, Régbe révedek én,

Ott keresve nyugalmat,

Ma is rólad mesél Minden

Szobám most is visszavár,

Álmaimban balga lelkem

Hozzád mindig hazajár.

 

S Minden szavam súlytalan és

Lelkem pihen, nem dalol,

Benne remény, emlék virúl,

S mélyén Hiányod honol.

Elfeledni vágylak, s félek:

Mi lesz akkor majd velem?

Emlékeddel legjobb részem

Végleg Elveszíthetem.

 

Kerepesi Igor

 

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Ön lehet az első aki a tetszik gombra kattint!