Rimaszombatba is jutott a Csemadok-díjakból – Cerovsky Gyula Közművelődési Díjat kapott

Nyitókép: Körkép.sk

Cerovsky Gyula „csemadokos”. Azok közé tartozik, akik életüket összekötötték a kultúrával, a közművelődéssel, a népművészettel, egyszerűen szólva a Csemadokkal. Medvesaljáról származik, elmondása szerint már a családjában magába szívta a kultúra szeretetét és ez a varázs a mai mapig tart. Munkáját nagyra értékelik a Csemadok központi szervei is, aminek bizonyítéka, hogy a Magyar Kultúra Napja alkalmából Galántán Közművelődési Díjjal jutalmazták.

Meg is érdemli.

A Körkép.sk beszélgetésben mutatja be Cerovsky Gyula Csemadokos életét, alapiskolás éveitől kezdve a középiskolás korán keresztül a mai napig. Hogyan kapcsolódott be a rimaszombati magyar közművelődésbe, ahol ténylegesen tevő, kultúrát művelő alkatát idővel összekötötte a Csemadokban viselt tisztségekkel és az ezzel járó feladatok elvégzésével. Beszél arról is, mit javasol, hogy a fiatalokat jobban érdekelje a népi kultúra, a Csemadok.

   

Hogyan emlékszel, hogyan kezdődött?

Első fellépéseimmel kezdődött, még az alapiskolában, Óbástban, ahol felfedezték, hogy egész jól megy az éneklés. Átkerültem Egyházasbástba, bekerültem a 30 tagú énekkarba Molnár Jusztinia vezetésével.

Jött a gimnázium Rimaszombatban, ahol az almágyi Agócs Laci hívott a Gömör táncegyüttesbe, amelyet akkor Ádám Lajos vezetett. Mentem. Nagy kihívás volt. Bekerültem Rimaszombat kulturális életébe. Aki táncolt, annak Csemadok-tagnak is kellett lennie, így csemadokos lettem. A Gömörrel megjártuk Zselízt, Gombaszögöt, rendszeresen szerepeltünk a tágabb régió településein. Tágult számomra a világ. Rimaszombatban zajlott a kulturális élet.

Katonaság után?

Katonaság után már érdekes módon nem volt olyan a kulturális élet szervezettsége, mint előtte. Ekkor vidéken próbálkoztunk, ott, ahol tudtak bennünket támogatni. Közös fellépéseink voltak, nem pénzért szerepeltünk, szeretetből. Problémát a zenekar jelentette, ők mindig csak honoráriumért voltak hajlandók zenélni.

Aztán jött a változások időszaka…

Igen, 1991-ben változások voltak a Csemadok vezetésében. A nagy öregeket leváltották, jött az új generáció, új elképzelésekkel. Ekkor kerültem be a városi alapszervezet vezetőségébe, majd egy évre rá a területi választmányba. 2002-ben az országos tanácsnak is tagja lettem.

1994-ben Polgári Lászlóval, a területi választmány akkori elnökével, létrehoztuk az Új Gömör Néptáncegyüttest, amelynek 5 évig voltam vezetője és 10 évig táncosa, alkalmanként szólótáncosa.

Első bemutatkozásunk Ajnácskőn volt a Váraljai ünnepségeken. Főleg néptánccal foglalkoztunk, később társas táncokkal is. Mács Katalin vezetésével és koreográfiájával bálnyitó táncokat, palotást, keringőket táncoltunk. Sokfelé megfordultunk, Sárospatak, Tiszaújváros, Komárom. Számtalan helyre hívtak bennünket.

Beszélj nekünk a rimaszombati alapszervezetről.

2007-től vagyok az alapszervezet elnöke. Rendezvényeink sokrétűek. Rendeztünk kézművestáborokat, idősebbeknek majálisokat, találkozókat. Híresek voltak a Csemadok báljaink, volt úgy, hogy 450 vendéggel. Március 15-ét és október 6-át mindig mi szervezzük. Fárasztó, de élvezetes munka.

A Tompa Mihály országos versenyt is ti rendezitek?

Nem, azt az országos vezetés megbízásából a területi választmány rendezi. Természetesen mindig besegítünk nekik.

Híres Rimaszombat Blaha Lujza Vegyeskórusa is.

Igen, valóban híres. 2007-ben alapítottuk, nagy igény mutatkozott rá. Volt itt egy nagyon jól működő kórus előttünk, ezekre a hagyományokra építettünk. Alapító tagja voltam a kórusnak, most az elnöke vagyok. Sok munka, de megéri, mert sok a velejáró öröm is. Szerepeltünk a Kassai Nemzeti Színházban, Krakkóban. Rendszeres résztvevői vagyunk a Galántai Kodály Napoknak, ahol aranykoszorús minősítést szereztünk.

Érzed a környezeted támogatását?

Érzem, hogy a család kötetlenül támogat és van a közösségnek is olyan része, akik támogatására mindig számíthatok.

Látsz különbséget a valamikori és a mostani Csemadok tevékenysége között és ha van, miben mutatkozik meg?

Én ugyanolyan lelkesedéssel teszem a dolgom, mint azt a legelején tettem. Talán a visszajelzésekkel vannak gondok. Egyre szűkebb az a réteg, akiket érdekelnek a Csemadok rendezvények. Sokan kiöregedtek, a fiataloknak pedig más az érdeklődési körük. Talán az a baj, hogy nem műveljük a kultúrát, hanem inkább fogyasztói vagyunk. A közösségi háló deformálja a kulturális igényt. Ezen változtatni kellene nekünk is. A nemzeti kultúra előtérbe helyezése mellett – ami a fő cél – preferálni kellene a fiatalok igényeit is. Ezt kellene ésszerűen összekapcsolni, akkor talán előbbre lennénk magyarságunk megtartásában is. Többnek kell lenni a művelőnek, mint a fogyasztónak. Sajnos ehhez jön, hogy a fogyasztók sokszor kommentálják mások munkáját, de nem csinálnak semmit.

És a végére megkérdezem: örültél a díjnak?

Természetesen örültem a díjnak, nem vártam. Az elismerés mindig jólesik. Soha nem felejtem el, mikor Danis Tamás bácsi az évzárók után odajött és megdicsért bennünket:

„Nagyon jól csináljátok, csak így tovább. Köszönöm szépen nektek.”

mondta.

Ez egy életre megmaradt bennem.

Köszönjük a beszélgetést.

Mede Géza

Fotók: A szerző felvételei és reprofotók