Nyitókép: Körkép.sk

 

Tóth László József Attila-díjas író, költő, akadémikus a Magyar Érdemrend Lovagkeresztje kitüntetésben részesült.

 

Kásler Miklós, az emberi erőforrások minisztere március 11-én, pénteken ünnepélyes keretek között átadta a március 15. alkalmából odaítélt állami kitüntetéseket a Pesti Vigadó Dísztermében.

 

Magyarországon és külhonban egyaránt nagyra értékelt, a magyar írásbeliség ápolását szolgáló írása elismeréseként vehette át a magas állami kitüntetést a Dunaszerdahelyen élő és alkotó Tóth László.

 

A Kossuth-díjas Tőzsér Árpád, a Nemzet Művésze, Tóth Lászlót a hetvenedik születésnapjára írt laudációjában „intézménynek” nevezte, a „szlovákiai magyar írásbeliség intézményének”.

 

Tóth László verskötetei, gyermekkönyvei, irodalmi esszéi és tanulmányai, továbbá naplókötetei és Tóth Árpád Műfordítói Díjjal jutalmazott irodalomközvetítői munkássága mellett 1970 és 2020 között írt színháztörténeteket, dokumentumgyűjteményeket adott ki a felvidéki magyarok 1945–1949 közötti üldöztetéséről, forrás- és szövegkiadásokat gondozott. Különböző antológiákat és szöveggyűjteményeket szerkesztett és jelentetett meg, négykötetes csehszlovákiai magyar művelődéstörténeti monográfiát szervezett. Regio címmel ma is létező kisebbségtudományi lapot alapított, alapítványt szervezett a kisebbségi tudományosság támogatására.

 

Tíz éven keresztül Budapesten sikeres könyvkiadót működtetett, azaz „egy intézmény számára is elég lenne az a munka, amelyet a költői mesterség magas szintű művelése mellett az elmúlt fél száz év alatt elvégzett”, amiért a Kallós Zoltán Külhoni Magyarságért Díjat is kiérdemelte. Vagyis Tóth László olyan „szolgálatos ember”, aki „az írói, irodalomtörténészi munka mellett a kisebbségi lét társadalomtudományi vonatkozásaitól, ilyen szempontok szerinti vizsgálatától sem tekint el”, s akinek munkáiból „a kisebbségi sors skizofréniáját is megérthetjük”.

 

Mindezt a néhai Antall István mondta róla egy rádióműsorban, Szintén Tőzsérrel szólva, „minden lehetőségét tettekre próbálta váltani”, ami már-már nemzedéke figyelemreméltó lírai teljesítményeként elkönyvelt költői pályáját is megakasztani látszott, amire azonban 2008-as Kötélen, avagy Amint az ég…, illetve a 2018-as Wittgenstein szóvivője című versesköteteivel alaposan rácáfolt.

 

Fotó: Körkép.sk

 

Tóth László prózaíróként is kiemelkedőt alkotott, aki naplóesszéiben, kortársairól készített esszéportréiban – mint szintén Tőzsér Árpád írta róla – „prózában is azt csinálja, amit verseiben: a lét és a létezés, az egzisztencia alapkérdéseivel néz szembe”, epikáját pedig „a különböző formai-nyelvi összecsengések, ismétlések, ritmusok, műfaji kötődések, poétikai megfelelések szervezik”.

 

A világ közepe című múltidéző, a felmenőit kutató-faggató esszéjét Pécsi Györgyi egyenesen „világirodalmi rangúnak” nevezte. Költőnk-írónk szerkesztői tevékenységéből Mezey Katalin viszont azt emelte ki, hogy az általa létrehozott kötetek általában olyasmiről szóltak, amiről a maguk idejében nem volt „szalonképes” beszélni, melyekkel „az igazmondás pozícióját” szerette volna megerősíteni a szépirodalomban, s egyáltalán, egész világunkban.

 

Filep Tamás Gusztáv magyarországi kisebbségkutató és művelődéstörténész, a (cseh)szlovákiai magyar irodalom-, sajtó-, valamint eszmetörténet kutatója túlzás nélkül állítja, hogy a „csehszlovákiai, illetve szlovákiai magyar társadalom számos jelensége, a közösség kultúrájának sok eredménye Tóth munkája révén kerülhetett be a feltételezett magyar kulturális köztudatba.“

 

Filep örömmel tájékoztatott bennünket Tóth László kitüntetésének hírére arról, miért is méltó a magas állami kitüntetésre a régi barát, akihez gyakori munkakapcsolat is fűzi. Elmondta, hogy azért is, mert „tanulmányaiban, esszéiben, szerkesztői és könyvkiadói tevékenységében következetesen és talán fogalmilag is igazolta, hogy egy magyar irodalom van, amelynek része ennek az irodalomnak  az az ága, amely (Cseh)Szlováka határain belül született; ugyanakkor azt is, hogy van (lehet) (cseh)szlovákiai magyar identitás, azaz az összmagyarságon belül történelmi fordulatok események, sors, különfejlődés által kialakított külön színezet, amely nem tagadja az egység létét, csak az egyszínűséget kérdőjelezi meg. És ez az identitás más országokban is működhet, ha az elemi élményeit a Felvidéken szerző alkotó máshová költözik, menekül stb.

 

József Attila-díjat kapott Hodossy Gyula

 

A költői életmű magas színvonala erősen hozzájárulhatott ahhoz, hogy a föntiekkel összefüggésben ez a csehszlovákiai magyar irodalom ne lózungokban éljen, hanem értékelhető-értékelendő és a magyarországi irodalomtörténet, irodalomtudomány és irodalomkritika figyelmét is magára vonó magas színtű művészi teljesítményekben mutatkozzon meg. Az ő munkásságára nem kegyeletből figyeltek föl, hanem mert önmagában olyan színvonalat képezett, amely előkelő helyen áll az élő összmagyar irodalomban.

 

Szerintem fontos, hogy a modern szlovák irodalomból készült fordításaival lehetőséget adott arra, hogy felkeltse a figyelmünket a szlovákság és kulturális teljesítményei iránt (úgy értem, azokét is, akik szlovákul nem olvasnak), egy új, izgalmas szlovák szellemi világot tett szerkesztőként és fordítóként ismerőssé a magyarok számára.

 

A rendszerváltás után az elsők között kezdte meg a második világháború utáni magyar szellemi fel- és újrafelfedezését, sok fehér foltot tüntetett el a művelődéstörténetről alkotott képen, pl. több száz dokumentumot tárt föl az az 1944/45 utáni évekből, amelyek létezéséről nem tudtunk, és ezért a korszakot a némaság éveinek neveztük.“

 

Nagy Erika

 

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Ön lehet az első aki a tetszik gombra kattint!