Nyitókép: L: Simon László Facebook oldala

 

December 10-én tartotta meg tisztújító közgyűlését a Magyar Írószövetség. Megválasztották az 56 fős választmány tagjait, és egyetlen felvidékiként ismét bizalmat kapott Hodossy Gyula József Attila-díjas költő, a Szlovákiai Magyar Írók Társaságának elnöke is. A szintén bizalmat kapott választmányi tagok ezt követően leadták szavazataikat a választmány 6 fős elnökségére és az elnök személyére.

 

A szervezet elnökének Erős Kingát választották meg újabb három évre. Az új elnökség tagjai:

 

Bene Zoltán, Lőrincz P. Gabriella, Rózsássy Barbara, Soltész Márton, Szentmártoni János és L. Simon László.

 

 hirdetes_810x300  

A közgyűlés tizenegy örökös tagot is választott, hatan közülük posztumusz díjat kaptak.

 

A Magyar Írószövetség örökös tagjává választották Ács Margitot, Kiss Gy. Csabát, Lezsák Sándort, Mezey Katalint és Sárközi Mátyást, posztumusz örökös tagjává pedig Csontos Jánost, Görömbei Andrást, Kabdebó Lórántot, Monostori Imrét, Papp Tibort és Vathy Zsuzsát.

 

 

Fotó:  L. Simon László Facebook oldala

 

A közgyűlés résztvevőit röviden köszöntötte többek között Lezsák Sándor József Attila-díjas költő, politikus, az Országgyűlés alelnöke, majd felszólalt L. Simon László József Attila-díjas író, költő, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója, aki egyben a közgyűlés levezető elnöke is volt. Felszólalásában kitért arra is, hogy sokkal könnyebben megértjük azt, hogy mi történt vagy történik velünk, ha sikerek, tragédiák, vagy akár személyes történeteken keresztül mutatjuk be azt, hogy mi is történt, vagy történik velünk, és nem szikár tanulmányokkal, vagy esetleg statisztikai számsorokkal. Majd így folytatta:

 

„Ha a magyar irodalom számára is fontos közvetítő közegre, a német nyilvánosságra tekintünk, vagy ha megnézzük az amerikai egyetemeken zajló gender- és az azokon túli identitásvitákat, akkor más problémákkal szembesülünk, mint itthon. Nyilvánvalóvá válik, hogy a cenzúra diktatórikus szabályok bevezetése és erőszakos betartatásuk nélkül is képes működni. Sosem gondoltuk volna, hogy az orwelli gondolatrendőrség – a politikai korrektség beszédmódját messze túlszárnyalóan – a woke és a cancel culture formájában fog ránk telepedni, még azokat is rávéve az öncenzúrára, akik korábban bármit feláldoztak volna a sajtó- és a szólásszabadságért folytatott küzdelmük során. Olyan alattomosan terjed ez a már szinte vallási irányzattá terebélyesedő métely, mint ahogyan a feketekávé a belé mártott cukorban Dsida Jenő gyönyörű költeményében, A sötétség versében: „a sűrü lé / mily biztosan, mily sunyi-resten / szivárog, kúszik fölfelé / a kristálytiszta kockatestben”.

 

Fontosnak tartotta elmondani azt is, hogy ahhoz, hogy mindezekről érdemben lehessen beszélni, elengedhetetlen a belső és külső szabadság.

 

„Az irodalomnak elsősorban szabadságra van szüksége”

 

– vallotta Németh László a Ha én miniszter lennék. Levél egy kultúrpolitikushoz című írásában. A szabadságot nem önmagunk mind magasabbra emelése, hanem a közösségeink építése és megóvása érdekében kell őriznünk és táplálnunk. Németh László a diktatúra időszakában így fogalmazott: „Ha lesz megint sajtószabadságunk, nekünk, íróknak kell megfékeznünk azokat, akik az adott helyzet s a szó hatásának a felmérése helyett a felkavart szenvedélyeken igyekeznek minél magasabbra dobni magukat.”

 

Simon László vallja, hogy ki kell állni a szabadság ügye mellett, s a Magyar Írószövetségnek ebben van felelőssége és lehetősége is egyszerre.

 

„Mindehhez szellemi és valóságos otthont adni, támaszt, biztatást, és védelmet nyújtani. Szervezeti szinten is kiállni a szabadság ügye mellett. Hitet és reményt adni az íróknak, s rámutatni arra, hogy az irodalom segítségével, a jó példákat adó közös történeteink, lelket tápláló költeményeink olvasásával könnyebb ép emberré, értékközpontú és egészséges felnőtté, a haza ügyéért elkötelezett patriótává válni, mint nélkülük. Erről az alapról elrugaszkodva lehet újra utat találni az olvasókhoz, és valamit visszahozni a szépirodalom, az írás és az olvasás óriási presztízsveszteségéből.”

 

 

Fotó: L. Simon László Facebook oldala

 

 

Felszólalók között volt Demeter Szilárd, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója is, aki beszámolt arról, hogy a PIM által 2020-ban alapított Térey János irodalmi alkotói ösztöndíjjal a 2023-as évben is 45 magyarul alkotó szerzőt támogatnak, többre sajnos nincs lehetőség.  Elmondta azt is, hogy Szentmártoni János József Attila-díjas költő, író vezetésével író-olvasó találkozókat szerveznek a Kárpát-medencében, lehetőséget biztosítva ezzel a széleskörű bemutatkozásra.

 

Arról is hírt adott, hogy még mindig létezik az írórezidencia programja, s ennek köszönhetően Kárpát-medence 16 helyszínén egy hónaptól három hónapon át biztosítanak zavartalan lehetőséget az alkotómunkára. Lankadatlan az érdeklődés, várják a rezidensek jelentkezését, de a főigazgató örülne annak, hogy ha nem csak a nyári időszakban igényelnék a lehetőséget, mert valószínű, hogy nem csak nyáron kap ihletet a magyar író. A beszédéből egyértelműen kivehető volt, hogy a PIM is a takarékossági intézkedések útját járja.

 

Nagy Erika

 hirdetes_810x300  

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Eddig 1 olvasónak tetszik ez a cikk.