Nyitőkép: Gömörpéterfala Fb-oldala

 

Gömörpéterfalán, a Magyar Közösségi Házban nemzetközi konferenciát rendeztek a hétvégén. Témája a gömöri barkóság, annak keletkezése, területi kiterjedése, élete, hagyományai.

 

A Barkóság elhelyezkedése a térképen.

 

A konferenciát Köböl Gyula, Péterfala polgármestere nyitotta meg. A résztvevők előtt elmondta, hogy a konferencia ötletét a szomszédos magyarországi Borsodnádasd kisvárostól vették át, ahol a barkóságnak nagyobb hagyományai vannak, mint nálunk. Reményei szerint egy ilyen konferencia feléleszti a szlovák oldal barkóságának az odafigyelését is, így nem hagyja elveszni azokat az értékeket nálunk sem, amelyek a barkóság specifikus helyzetéből kifolyólag kialakultak az évszázadok során.

 

Köböl Gyula, Juhász Attila, Illés Judit

 

A konferenciát Juhász Attila helyi plébános és Illés Judit rimaszombati pedagógus vezette. Miről is szóltak az előadások?

 

Az elsőként előadó Dr. B. Kovács István gömörológus a barkóság eredetéről, kiterjedéséről beszélt. Megtudtuk, hogy a palócság és a barkóság tárgykörével Ila Bálint, de főleg Paládi-Kovács Attila munkái érdekesek és nyújtanak alapos felvilágosítást. De nemcsak ők, hanem már Anonymus  is elbeszéli, hogyan barangolták végig a Tarna- és a Zagyva-völgyét a honfoglaló magyarok, bírva Árpád vezér engedélyét.

 

Dr. Juhász Attila előadást tart

 

Végigjárták a Hangony-patak völgyét, a Macskás-patakét, de a Gortva-völgyét is. Ezek a völgyek alkották később a barkóság élőhelyét, amelyet összességében Erdőhátnak nevezünk. A terület a magyarországi oldalon Zabartól a Hangony-patak hosszában Ózd körzetéig, míg a szlovák oldalon a Macskás-patakon keresztül a Gortva jobb partjáig nyúlik. Említésre érdemes, mely települések tartoznak a barkóság területére a határ szlovák oldalán. Ide sorolhatók a Medvesalja települései (Egyházasbást, Óbást, Vecseklő, Hidegkút és Tajti), Almágy, Dobfenek, Péterfala, Jeszte, Gesztete, Détér. B. Kovács előadásából megtudhattuk, hogy a korabeli dokumentumokban a sokunk által ismert Medves-hegy Medes-hegyként szerepelt.

 

Dr. B. Kovács István gömörológus

 

A területet szűkre szabott, mocsaras völgyek, gyengébb minőségű szántóföldek és erdők jellemzik, ahol nagyon kemény volt az élet. A történelem viharaiban ezért is sikerült jó minőségű katonaságot toborozni – főleg huszárokat – a területről. Minden jel arra vall, hogy a barkó elnevezés is innen ered, a hadtörténet szerint a Barkó ezred katonáit itt toborozták. Egy házasságlevél a bizonyíték, mely szerint 1780-ban itt kötött házasságot egy Kovács nevű huszár a Barkó-ezredből.

 

Dr. Gecse Annabella, főiskolai tanár, majd Dr. Tengely Adrienn előadásukban az Erdőhát területén élő nép vallásosságáról beszéltek, nevezetesen a kántortanítók fizetéséről és a katolikus vallásos társulatokról, a rózsafüzér-társulatokról, amelyekkel még ma is találkozhatunk a vidéken.

 

Dr. Gecse Annabella főiskolai tanár

 

Dr. Alabán Péter történész azt a folyamatot ismertette, amikor a viszonylag gyenge minőségű szántóföldekről a parasztság „menekült” dolgozni az Ózdon kialakult ipari zónába. Itt alakult ki a Kádár-korszakban a „parasztpolgárok” specifikus rétege, akiknek két helyen kellett helyt állnia, mégpedig a gyárban és az odahaza maradt háztáji termelésben. Ezeknek az embereknek újból a sok és kemény munka jutott, de már legalább a jövedelem lett nagyobb terjedelmű.

 

Dr. Alabán Péter történész

 

Farkas Ottó, „Medvesalja Krónikása” a csempészkedésről beszélt az előadásában. A 20. század folyamán a területet államhatár választotta ketté. A félreeső vidék, az erdős, lápos, mocsaras, ködös és hideg terület ideális területnek mutatkozott a csempészkedésre. Az emberek mindig megkeresték a módját a mellékkeresetnek, amely ezen a vidéken nem is volt olyan rossz. Farkas Ottónak asszonyok elbeszélték, hogy a háztájiban megtermelt felesleget a salgótarjáni vagy az ózdi piacon értékesítve megkeresték a havi 500 koronát is.

 

Farkas Ottó. Kép forrása: Gömörpéterfala Fb-oldala

 

Összehasonlításképpen tudnunk kell, hogy 500 korona egy tanítónak volt a havi fizetése. Ennyi pénzért már megérte csempészkedni, ami bizony sok veszéllyel járt. Éjszakázni kellett, huncutkodni, reszketni, fázni és félni a fináncokat. Farkas Ottó több eseten keresztül mutatta be, mennyire volt találékony a csempészkedő lakosság a siker érdekében.

 

Dr. Kerényi Éva történész

 

Dr. Kerényi Éva, a rimaszombati Gömör-Kishonti Múzeum történésze a Barkóság területének fürdőéletéról beszélt a hallgatóságnak. Kiemelte, Ajnácskőn és Várgedén nem beszélhetünk nagymértékű fürdőéletről, mivel a hideg, savanyú víz ezt nem tette lehetővé. Ajnácskőn a fürdő meg is szűnt még a múlt század elején, Várgedén pedig a rendszerváltás után. A kevés látogatót főleg a környező falvak lakossága alkotta, akik egy-egy hétvégén ellátogattak fürdőre.

 

Dr. Juhász Attila plébános a jogtalanság éveiről tartotta az előadását. A kassai kormányprogram, vagyis a csehszlovák kormány 1945-ben kiadott programja a szlovákiai magyarságot megfosztotta állampolgári jogaitól, ebből adódóan nagyon sok magyar családdal bántak mostohán ezeken a területeken is. Ismertette, annak ellenére, hogy az emberek a témában nehezen nyílnak meg, kutatást végeznek a településeken, kiket is sújtottak leginkább a kitelepítések, lakosságcserék. Szólt arról, hogy emlékmű készül például Dobfeneken a kitelepítettek emlékére.

 

Dr. Juhász Attila plébános

 

A konferencia résztvevői a kísérőprogram keretében megtekinthették a helyi templomot a Szent Korona másával egyetemben, valamint egy viszonylag tartalmas barkó mintás kézműves kiállítást, és vásárolhattak a mára már terjedelmes mennyiségű barkó témájú könyvkiadványokból.

 

Magyar Közösségi Ház Gömörpéterfalán

 

Mede Géza

 

Képek a szerző felvételei

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Eddig 6 olvasónak tetszik ez a cikk.