Az alábbiakban Alojz Hlina vendégszerzőnk írását közöljük. Fordítás: Körkép.

A magyarokkal minden rendben. Pénteken sietnek haza munkából. Akárcsak mi.

Talán meg kellene magyaráznom a táblás esetet a postán. Valamikor majd írok róla, egyelőre csak ennyit: aki tudja, megérti. Aki nem tudja, de meg szeretné érteni, megtanulja. Aki tudni sem szeretné, olvasgassa a fizetési szalagját és horoszkópot a Nový časban. Korábban már írtam, hogy a sakkot több lépéssel előre játsszák.

De más szeretnék. Csapjunk hát a közepébe. Jobb egyszer látni, mint százszor hallani.

Rajz: Dóra
Rajz: Dóra

Június 4-én Budapesten vissza akartam adni a lovat Orbán Viktornak. A lovat 20 km-rel Budapest előtt elvették. Ezt egyébként feltételeztem, így egy másik kocsival mentem az előtt, mely a lovat szállította. A saját autómmal mentem keresztül a Kossuth téren, és őszintén kijelenthetem: a magyarokkal minden rendben. Akárcsak nálunk, pénteken ők is sietnek haza munkából.

Három órakor már senki sem volt Orbánnál a Miniszterelnöki Hivatalban. Senki, akivel angolul beszélhettem volna. Az ügyeleten nagy nehezen a tudtomra adták: péntek van, háromkor már nincs bent senki. Amíg a lovamat több rendőrautó vizsgálgatta, a rendőrökhöz tolmácsot, a lóhoz állatorvost hívtak, én a Kossuth téren sétálgattam. Ittam egy kávét a Parlament kávézóban, majd befordultam egy kis utcába, ahol valamilyen szervezett csoport alakzatot formált. Sokféle zászló volt náluk. Úgy hiszem, a Trianon miatti szomorúság okán jöttek el az Országházhoz. Megértettem, milyen kevés is elég. Elég valamit kiáltani, és azok rám vetik magukat. Tekintettel arra, hogy a parlament előtt több rendőr volt mint civil, talán még álltam is volna a sarat, amíg a rendőrök szét nem választottak volna minket.

Milyen kevés kell a galibához, ezért felelősségteljesnek kell lennünk. A magyarok remek srácok. Pénteken sietnek haza, akárcsak mi. Bár pénteken láttam néhány bakancsos fazont, néhány sörhasú urat kínai széldzsekiben, akik kendővel masíroztak a Kossuth téren. De nem volt ez semmilyen diadalmenet. Akárcsak nálunk: haraggal kevert frusztráltság mindennel és mindenkivel szemben, illetve nekigyűrkőzés valami nagynak. Magyarul nem tudok, de járókelőként két szót megtanultam: Eladó és Kiadó – azt jelenti valami eladó és kiadó. Ezeket a szavakat azonnal észre lehet venni, mert mindenütt ki vannak írva: a kirakatokban, ablakokban, épületeken … Ha sok van belőlük, minden elemző tudja, milyen állapotban van a gazdaság. Sok sikert és ügyes megoldásokat kívánok a magyaroknak! Szerintem a magyar egy dolgos és kitartó nemzet, ezért ha jó kormányuk lesz, ritkább lesz az Eladó meg a Kiadó hirdetés, de az utcákon is kevesebb frusztráltság lesz. Ez minket, szomszédokat, is megörvendeztet, mert a légkör sem lesz annyira fullasztó.

Ha valóban akartam volna, elvezethettem volna a lovat a Budapestre a Miniszterelnöki Hivatal elé. Azonban a célom nem az volt, hogy valamit bebizonyítsak vagy megnyerjek, miközben egy idegen országban törvényt vagy előírást szegek. Ha a magyarok ezt nem akarták, tiszteletben tartom. Egyébként hallottam, hogy valamikor augusztusban Budapesten egy akció keretében szabadon lehet lovagolni. Ha valaki meghívna arra, H. Miro barátommal együtt, aki a lovat szállította, szívesen elmennék. Remek lovas. Ha az akció verseny lenne, azt is megnyerné. Ha nem hívnak meg, nem baj. Így is érvényes az, amit a címben írtam.

A magyarokkal minden rendben.

Ha tetszett az írás, csatlakozz a Körkép Facebook-rajongói oldalához!

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Ön lehet az első aki a tetszik gombra kattint!