Emmanuel Macronnak az EU stabilizálására kidolgozott terve, úgy tűnik, nem nagyon számolt déli szomszédjával, Olaszországgal. Pontosabban, figyelmen kívül hagyta Olaszország érdekeit. Ennek jó példája, hogy a francia elnök nemrég béketárgyalásokat szervezett Líbia két, egymással szemben álló kormányával – anélkül, hogy erről Olaszországgal egyáltalán egyeztetett volna.
Mivel Líbia egykor olasz gyarmat volt, nyilván olasz érdekeltségbe is tartozik. Macron tapintatlansága enyhén szólva is kiverte a biztosítékot az olasz kormányban. De itt nem csak erről van szó, a Párizsban szervezett líbiai megbékéltetés csak egy volt a számtalan olasz sérelem közül.
Ott van például a francia illetőségű STX vállalat, ami az ország egyik legjelentősebb hajógyártója. Anyagi gondjai miatt a vállalatot felkínálták eladásra, ám nemrég a francia kormány bejelentette, hogy államosítja a céget. Párizs ezzel a lépéssel szerette volna megakadályozni, hogy a gyárért bejelentkező olasz Fincantieri vállalat vásárolja fel.
Kettős mérce az Alpokon innen és túl
A Nyugat-Franciaországban működő hajógyár pénzügyileg akkor roppant össze, mikor dél-koreai tulajdonosa, az STX tavaly bedőlt. A vállalat a hajógyár kétharmados tulajdonrészét bocsátotta áruba, és az egyetlen ajánlattevő az olasz Fincantieri volt. Azon túl, hogy nem kevés pénzről van szó (80 millió euró a pakett értéke), Franciaország egy stratégiai fontosságú vállalata került volna olasz kézbe (nem mintha eddig a franciáké lett volna).
Az ügyletet Francois Hollande korábbi francia elnök idején indították el, most viszont Emmanuel Macron fúrta meg. Az olasz diplomaták pedig panaszkodnak, azt hangoztatva, hogy a francia döntés is jól mutatja, hogy az EU-n belüli szabad tőkemozgás szabályai elég egyoldalúak, ha azokat az Alpoktól északra alkalmazzák. A franciák persze azt hangsúlyozzák, hogy az államosítás csak átmeneti intézkedés, ami azt szolgálja, hogy a „lehető legjobb megoldást találják meg”, a sorok között azonban ez az ügylet elgáncsolását jelenti.
Az STX azonban csak csepp a tengerben. Az elmúlt néhány évben nagy francia társaságok több olaszországi versenytársukban szereztek kisebb-nagyobb tulajdonrészt illetve befolyást. Ez a trend egyirányú volt, az olaszok Franciaországban nem tudtak terjeszkedni.
Sarkozyvel kezdődött
Ahogy az lenni szokott, a francia-olasz feszültség sem újkeletű. Még Nicholas Sarkozy idején kezdődött, amikor egy francia befektetési csoport átvette az irányítást a olasz Parmalat tej- és élelmiszeripari vállalat felett. Később más francia cégek az olasz bankokban szereztek hatalmas tulajdonrészt. Az Edison energiamogul az olaszoktól megint csak a franciák kezébe került, ahogy a Telecom Italia is.
Ami miatt az olasz politikusokban még inkább nő a franciákkal szembeni ellenszenv, az az, hogy Macron politikája gyengítheti az olasz kormány belpolitikai helyzetét. Még az olasz vezetés egyébként franciabarát része is populistának és demagógnak nevezte a franciák lépéseit, nem csoda, hisz attól félnek, hogy a Macronmánia országukba is begyűrűzik, nem beszélve arról, hogy a Párizzsal szemben gyengének tűnő olasz kormány ellenfelei muníciót kapnak a kezükbe. Hamarosan olasz választásokra kerül sor, ahol a populista vagy nem EU-barát pártok esetleg kijátszhatják a francia-kártyát némi nacionalizmussal vegyítve.
Olaszország nem Málta
Maga Matteo Renzi, volt olasz miniszterelnök is védte a francia álláspontot egyik nyilatkozatával, miszerint Macron csupán országa érdekeit követi. Majd gyorsan hozzátette, hogy Európa megerősítése nem csak Németországról szól, Macronnak pedig nem szabadna úgy kezelnie Olaszországot, mint Máltát.
A francia diplomaták közben próbálják elsimítani a dolgot, azzal magyarázva az eseményeket, hogy az ifjú francia elnöknek ez még a tanulóidőszaka. Valószínűleg tudják, hogy ez még visszaüthet: Nagy-Britannia kilépése után Olaszország lesz a harmadik legnagyobb gazdasági hatalom az Európai Unióban. Halkan érdemes megjegyezni, hogy a szeptemberi szövetségi választások után újra teljes gázra kapcsoló Németország ellensúlyozására Párizsnak szüksége lesz Rómára is.
Körkép.sk, Politico.eu
Nyitókép: Politico.eu
Megosztás:
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.