A Bloomberg főszerkesztője: A Brexit és Spanyolország után Kelet-Közép-Európában várható felfordulás

Spanyolország után Közép-Kelet-Európában is a Brexithez hasonló felfordulás következhet be a Bloomberg News főszerkesztője szerint. John Micklethawait mindezt arra alapozza, hogy a történelmi tapasztalatok szerint egyes események maguktól is bekövetkeznek.

A szerző úgy véli, hogy a Brexit csak a kezdet volt, és Közép-Európában hasonló mértékben kezdenek felgyülemleni az Unió elleni indulatok, mint anno Nagy-Britanniában.

Ami érdekes, hogy az újságíró szerint a szemben álló felek Európa nyugati és keleti fele, ám az előbbi élén egyre inkább Emmanuel Macron francia államfő áll, aki elkötelezte magát az eurozóna szorosabbá tétele mellett. A másik fél, vagyis Közép-Kelet-Európa élén a Brüsszel-kritikus magyarok, lengyelek és csehek állnak.

   

Franciaország-Lengyelország összecsapás várható? 

És bár Micklethawait fejtegetésében úgy véli, hogy Orbán és Babiš pragmatista politikusok, akik igazából nem akarnak kiszorulni az EU-ból, a történéseket mégsem ők fogják alakítani. A rövidtávú politikai csatározások kimenetelét Macron és Kaczynski a kormányzó lengyel PiS (Jog és Igazságosság) párt vezetője határozza majd meg. Macron élesen kritizálja a V4-eket, amiért „nem vállalnak kellő mértékű politikai szolidaritást”, ám a francia államfőnek égetőbb kérdés a kelet-európai munkaerő beáramlása, mint a migrációs politika. A Bloomberg főszerkesztője érzékletesen fogalmaz:

„A francia választók nem ejtenének könnyeket, ha kevesebb uniós pénz jutna Magyarországnak, vagy ha  kevesebb lengyel vízvezetékszerelő találna munkát Párizsban“

A másik sarokban helyet foglaló Kaczynski Micklethawait szerint ingatag és paranoid jellem, aki elszántan küzd az ellen, hogy Brüsszel befolyása tovább nőjön. Ez az egymásnak feszülés pedig akár a kelet-európai országok kiválását is jelentheti az EU-ból. A neves publicista és író azonban néhány dologban téved: Macron céljai Franciaország önös érdekéből fakadnak, Lengyelország pedig nem paranoiás, hanem épp átrendezi az európai erőviszonyokat.

A lengyel kormányfő beszólt Macronnak: Törődj a saját országoddal

Nem pontos gondolatmenet

Micklethawait abban nem téved, hogy az utóbbi időben a választási kampány, és most a kormányalakítás miatt Merkel visszaszorult, így Macron kapva az alkalmon nagyobb szerepet próbál játszani Európa alakításában. Azonban nem egyszerűen vezető szerepre tör, vagy az európai alapértékek védelmére akar kelni.

Macron célja, hogy létrejöjjön a közös, európai költségvetés intézménye. Ez ugyanis a magas munkanélküliséggel küzdő Franciaországra és a déli uniós tagállamokra nézve azt jelentené, hogy a gazdag németek és skandinávok, hollandok anyagi terhére rakhatnák rendbe saját gazdaságukat.

Nem véletlen, hogy a kampány lezárulta után az újra megválasztott német kancellárasszony azonnal jelezte, hogy „ma még nincs megfelelő hangulat egy föderatív Európa kialakításához”.

Enyhül Németország és a V4-ek viszonya – egyelőre

Merkelnek még hónapokra van szüksége a kormány felállításához (Németországban a koalíciós tárgyalások átlagban 80 napig tartanak), csökkentve a Brüsszelből érkező nyomást Budapesten és Varsón.

Jean-Claude Juncker október 18-ra munkavacsorára hívta a V4-ek vezetőit levélben, azzal a szöveggel, hogy „kiemelkedő fontosságú” ügyeket kell áttárgyalniuk. A hivatalos közlemény szerint az „egységesebb, erősebb és demokratikusabb” Európa lesz a téma.

Magyarország joggal reménykedik abban, hogy a német mérsékelt jobboldal és a szélsőséges AfD meggyengülése arra ösztönzi Merkelt, hogy megváltoztassa álláspontját a migrációval kapcsolatban.

Mi tartja össze és mi osztja meg a V4-eket?

Lengyelország nem paranoiás, hanem távlati céljai vannak

Az Atlantic Council oldalán megjelent elemzés szerint ugyanakkor Merkel számára sokkal fontosabbá válik a Visegrádi Csoport, mint például Franciaország. A V4 ugyanis Németország természetes gazdasági vonzáskörzete, ráadásul sok kérdésben közelebb állnak az álláspontok, mint a franciákkal.

Lengyelország esetében másról is szó van, és megjegyezzük, Varsó esetében is fenntartásokkal kell olvasnunk a Bloomberg főszerkesztőjének cikkét. George Friedman szerint Lengyelország a következő harminc évben regionális hatalommá válik.

A neves közgazdás-politológus és futurista szerint Németország súlya egyre csökken, túlságosan kiszolgáltatott saját külkereskedelmének. Mivel a német GDP felét a külkereskedelem adja, egy válság során, ha csak 10 százalékkal csökken az ország exportja, akkor 5 százalékkal esik vissza a német GDP, ami már súlyos recessziónak számítana. Ez a kiszolgáltatottság pedig egyre csökkenti Németország erejét az európai kontinensen.

Ezzel párhuzamosan pedig Lengyelország szerepe felértékelődik, amelyet sem Berlin sem Moszkva nem néz jó szemmel.

Így már érthető, hogy milyen okból támadják olyan erősen Lengyelországot az európai alapjogok megsértése miatt. A Geopolitical Futures elemzője, Jacob L. Shapiro elemzésében arra hívta fel a figyelmet, hogy a lengyel igazságügyi reform hátterében az áll, hogy az előző, baloldali kormány emberei töltik be még mindig az igazságszolgáltatás kulcspozícióit. A lengyel kormány pedig most látta elérkezettnek az időt ahhoz, hogy a letűnt kormányzat kiszolgálóit megfossza funkciójuktól.

A V4 csak a kezdet, új szövetség alakulhat ki Nyugat és Kelet határán

Körkép.sk/Komjáthy Lóránt

Nyitókép: seattlenews.com