Franciaországban attól tartanak, hogy az 1968-as forradalmi hangulatú sztrájkokhoz hasonló megmozdulásuk alakulnak ki Emmaneul Macron francia elnök munkapiaci reformjai miatt. Szinte nincs olyan ipari ágazat, ahol nem jelentettek sztrájkot a munkások. Még az újságírók is az utcákra vonulnak, munkabeszüntetés várható a vasutaknál és reptereken.
1968 a második világháború utáni konzervatív elit bukását hozta magával. A szakszervezeteket támogató baloldali pártok térnyerése elkerülhetetlennek bizonyult. A szakszervezetek alkupozíciója lényegében azóta töretlen volt. Jaques Chirac egykori francia elnök 1995-ben az utca nyomása miatt képtelen volt átvinni az általa kidolgozott munkaügyi reformokat.
Emmanuel Macron azonban úgy gondolhatja, hogy képes megtörni a szakszervezetek ellenállását. A francia munkásokat megillető jogok régóta szúrják a vállalatok szemét, ami az ország versenyképességére is kihat. Hiába fogadtatta el Macron a főleg Kelet-Európából kiküldött munkások jogainak csorbítását Brüsszellel (amit Robert Fico kormánya is szívélyesen támogatott), ez még aligha feledteti el a tervezett reformok fájdalmasságát.
Tízezrek vonultak utcára a francia nagyvárosokban, hogy tiltakozzanak a munkajogi reform ellen
Tavaly szeptemberben a fiatal francia elnöknek sikerült átvinni munkaügyi törvényjavaslatának első részét. A tömegközlekedési és egészségügyi dolgozó, illetve az energetikai ágazatban dolgozók kivonultak az utcára, de a reformot nem sikerült visszavonatni.
A rendelet felső határt szabott a végkielégítések nagyságának, illetve rövidül az elbocsátások utáni jogorvoslati idő is.
Most a reformok a 140 ezer embert foglalkoztató, 50 milliárd eurós (!) adósságot felhalmozó Államvasút modernizációjával folytatódnának. 1995 óta minden párizsi kormány megpróbálkozott vele, de nem bírtak a sztrájkokkal. Macron most megszüntetné a vasúti dolgozók kivételezett helyzetét, amely többek között abban nyilvánul meg, hogy 50 és 55 év között mehetnek nyugdíjba – miközben az átlagos nyugdíjkorhatár 62 év Franciaországban.
A légiirányítók és más közalkalmazottak amiatt háborognak, hogy Macron tervei szerint a munkáltatók határozott idejű szerződéssel is foglalkoztathatnák őket, illetve bevezetik az elég veszélyesnek tűnő „önkéntes alapú csoportos leépítés” intézményét is. Ez utóbbi eddig tabunak számított Franciaországban.
Franciaországban a minimálbér nagysága 1480 euró körüli, az aktív korú lakosság 11 százaléka állástalan. Az ország versenyképessége megroggyant, a bevándorlás pedig társadalmi feszültségeket termel ki – nem csak a muszlim bevándorlókkal, hanem a kelet-európai vendégmunkásokkal szemben is.
Macron népszerűsége minden elődjét meghaladó mértékben esett vissza megválasztása óta. Felmérések szerint munkajogi reformjait a lakosság 51 százaléka egyértelműen elutasítja, és csak 46 százalék véli elfogadható intézkedésnek.
Körkép.sk, TheTelepgraph.co.uk
nyitókép: Onet.pl
Megosztás:
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.
