Törökország nyomdokain: Fegyverként használhatják a migrációt az észak-afrikai országok Európával szemben

Nyitókép forrása: Javier Fergo/Associated Press

Fokozott biztonsági és gazdasági kockázattá válhat a migrációs fegyver az észak-afrikai országok kezében. A Stratfor amerikai ügynökség elemzése példaként a nemrég Marokkó és Spanyolország között vitát hozta fel. Marokkó ugyanis politikai célzattal 10 ezer migránst engedett át Ceuta spanyol enklávé irányába, két napon keresztül.

A migránsok átengedésének hátterében nem „humanitárius” okok húzódtak meg, még csak nem is, hogy ne tudták volna feltartóztatni őket Marokkóban. Marokkó részéről ez amolyan politikai „válaszcsapás” volt amiatt, hogy Spanyolország lehetővé tette Nyugat-Szahara függetlenségpárti mozgalma vezetőjének koronavírus-elleni kezelését az észak-spanyolországi Logrono városban.

Nyugat-Szahara de facto marokkói megszállás alatt van, jelenleg az ENSZ Dekolonizációs Bizottságának felügyelete alatt áll. Egykor spanyol gyarmat volt. A Polisario Front névre hallgató mozgalom először a spanyol gyarmatosítók, ma pedig már a marokkói megszállás ellen küzd. Vezetője egyben a megszállt ország elnöke is.

   

Gyarmatosításkori sebhelyek

A Polisario Frontot Marokkó versenytársa, Algéria támogatja, Spanyolország hivatalos álláspontja az, hogy az ország sorsa az ENSZ kezében van. Ugyanakkor orvosi kezelése mellett spanyolországi tartózkodása alatt Ghali vallomást tett a bíróság előtt a Marokkó által Nyugat-Afrikában állítólagosan elkövetett ember jogi jogsértésekről. Nem sokkal később pedig minden fenntartás nélkül engedélyezték számára, hogy elhagyja Spanyolországot.

Marokkó erre válaszul 10 ezer migránst engedett tovább a spanyol fennhatóság alá eső, de Afrika testén található Ceuta enklávéba. Nem sokkal később pedig internetes kampány indult azzal a szlogennel, hogy „Ceuta és Melilla nem Spanyolország”, illetve „Ceuta és Melilla Marokkó részei – a gyarmatosításnak vége”.

Marokkó részéről nem először fordul elő, hogy migránstömeget használ nyomásnövelésre Spanyolországgal szemben. Korában a Kanári-szigetekre is érkeztek illegális bevándorlók. Minden jel szerint Marokkó hasonló módon és céllal használja fel a migrációs fegyvert, mint Törökország tette azt az EU-val szemben.

Nyugat-Afrika sérelmeinek elismerése az Egyesült Államokban valószínűleg csak fokozni fogja Marokkó agresszivitását Európával szemben – gazdasága és politikája ezer szálon kötődik az EU-hoz, Brüsszel elismerése nélkül sosem lesz képes legitimizálni igényét Nyigat-Afrikára. Ugyanakkor épp kötődései és az Európából érkező eurómilliárdok miatt, ha retorikában nem is, a gysakorlatban alkalmazkodóbb lesz.

Uniós milliárdok

Az sem mellékes, hogy az EU nemrég bejelentette, hogy egy 7 milliárd eurós keretet szán az észak-afrikai országok megsegítésére. Marokkó azzal számol, hogy a tétel jelentős részét ő kapja meg – vagy, épp a migrációs fegyverrel hívja fel a figyelmet, hogy igényt tart az összegre.

Pedro Sánchez spanyol kormányfő Marokkó „határvédelmének szándékos csökkentését” úgy értékelte, hogy az észak-afrikai ország „dacol és tiszteletlen az EU-val”. Madridnak sem mindegy, mi történik Ceután vagy Malillán. A migránstömeg logisztikai, ellátási és közbiztonsági kérdéseket vetnek fel, amelyek miatt a spanyol hatóságok kénytelenek pótlólagos rendvédelmi erőket küldeni a két enklávéba.

A spanyol törvények ráadásul tiltják a kísérő nélküli kiskorúak kiutasítását, ezért a marokkói két lábon járó politikai fegyvereket Spanyolország kénytelen lesz saját területén elszállásolni és ellátni. A marokkói húzás utóhangjáról sem szabad elfeledkezni. Az időlegesen enyhülő járvány és melegebb időjárás miatt így is egyre nő az EU Földközi-tengeri határaira nehezedő migrációs nyomás. A ceutai példa pedig sokakban keltheti fel a vállalkozószellemet.

Körkép.sk