Miért akadályozzák a németek az Oroszországgal szembeni keményebb fellépést?

Nyitókép forrása: SITA/Hannibal Hanschke/Pool via AP

A mainstream liberális sajtó évek óta próbája Oroszország csatlósaként bemutatni Magyarországot, pedig van Európában egy sokkal fajsúlyosabb ország, amely épp a most kibontakozó orosz-ukrán feszültség során mutatta ki igazán foga fehérjét. Németország már hosszú ideje Oroszország legfontosabb európai partnere, vásárlója, amely energiapiacában csaknem monopolhelyzethez juttatta az orosz cégeket.

Angela Merkel német kancellár szinte napi telefonos kapcsolatban volt Putyin orosz elnökkel, és ez az új kormány esetében sem lehet másképp. Berlin Washington és Varsó kifejezett tiltakozása ellenére építtette meg az Északi Áramlat 2 gázvezetéket, gyakorlatilag fittyet hányva állítólagos szövetségesei stratégiai érdekeikre és anyagi bevételeire, miközben ugyanezzel a projekttel 40-ről 60 százalékra növelte Németország energiafüggőségét Oroszországtól.

És akkor még nem beszéltünk a történelmi traumákra meg pacifizmusra hivatkozó német alibizimusról, amellyel indokolni próbálják, miért nem adnak olyan katonai segítséget Ukrajnának, amelyet szövetségesei elvárnának tőle.

   

Bevezetőnkben nem az oroszokkal szembeni kemény fellépés hiányát rójuk fel, csupán felhívtuk a figyelmet az ebben a kérdésben is uralkodó kettős mércére. Főleg azért, mert a mainstream sajtóban megjelent elemzések túl sokat foglalkoznak a német kormányok népszerűsítésével, és túl keveset Németország alapvető geopolitikai érdekeivel.

Miért tartózkodik Németország? 

A Geopolitical Futures amerikai agytröszt elemzése részletekbe menően mutatja be, milyen gazdasági kötelékek kötik gúzsba Berlin kezét. Németország energiafogyasztása a járvány után fellendült, és bár Berlin lelkes híve a zöld energiának, az árválság miatt jobbnak látta ismét beüzemelni megmaradt szénerőműveit.

A hagyományos, nem megújuló energiaforrások továbbra is több mint 50 százalékát teszik ki a német energiaigénynek. A német szénipari szövetség közlése szerint Németország 24,5 százalékkal több szenet importált tavaly, mint 2020-ban, és idén újabb 7,7 százalékos importnövekménnyel számolnak.

Ráadásul Németország szénimportjának 53 százaléka, tehát több mint fele szintén Oroszországból származik.

A legtöbbet hangoztatott kulcskérdés, a földgáz. Németország gázigényének alig három százalékát állítja elő saját forrásból, a többit importálja, 40 százalékban Oroszországból. Bár a földgáz-erőművek az áramtermelés 15-17 százalékát adja csak, viszont a német háztartások több mint fele gázzal fűt.

A pénz nem minden

Egy esetleges gázhiány esetén Németországnak növelnie kell széntüzelésű energiatermelését, és több energiahordozót  kell importálnia szomszédaitól a pótlásra. A gond az, hogy ez nem csak pénz kérdése.

Az Egyesült Államok az ukrán válság kapcsán felajánlotta Németországnak, hogy cseppfolyósított földgázt (LNG) szerez be számára. Csakhogy a németeknek nincs infrastruktúrája a hajók lecsapolásához és a gáz továbbításához. Ilyen kikötők csak a skandináv országokban, Nagy-Britanniában és Lengyelországban vannak.

Az a kevés LNG, ami Németországba érkezik, többnyire a holland Dutch Gate Terminálon keresztül érkezik, évente mindössze 12 milliárd köbméteres kapacitással. Bővíteni persze mindent lehet, de az idő és pénzbe kerül.

A lakossági földgáz biztosítása egy dolog. Ám van egy terület, ahol a németek még kiszolgáltatottabbak. És ez a feldolgozóipar. A német gázigény több mint fele a feldolgozóiparban kerül felhasználásra. Az átállás ezekbe az ágazatokban nem megy iszonyatos pénzbefektetés és véráldozat (csődök) nélkül.

Vannak olyan ágazatok, amelyekben a földgáz nem csak energiahordozó, hanem termelési inputanyag. Ilyen például a vegyipar, márpedig a vegyipar az élet minden területén, a fogyasztás minden szegmensére hatással van, az élelmiszerellátási láncoktól a gyógyszeriparig.

A kulcságazat, amely orosz gázt követel

És ha már gyógyszeriper: az elemzők szerint épp a gyógyszergyártás az a terület, ami kizárja annak lehetőségét, hogy Németország gázimport-függősége csökkenjen. Épp ellenkezőleg, a német ipar étvágya nőni fog. Németországban több mint 500 gyógyszeripari nagyvállalat működik, köztük a Bayer, a Boehringer Ingelheim és a Merck. Németország Európa legnagyobb és a világ negyedik legnagyobb gyógyszerpiaca, és az elöregedés miatt ez a piac jelentősen bővülni fog.

Ráadásul, a világjárvány okozta egészségügyi ellátási és gyógyszerhiány miatt a németek a külföldi cégeik haza-költöztetését tervezik.

Jelenleg hatóanyag-mennyiségben mérve Németország a világ második legnagyobb gyógyszergyártója az Egyesült Államok után. Ezt a pozíciót viszont csak akkor tarthatja, ha stabil földgázellátást biztosít magának.

Nem véletlenül mondják azt egyes elemzők, hogy Moszkva az ukrán válsággal teszteli az új német kormányt. Az oroszok ugyanis tisztában vannak a németek többszörös függőségével.

Az orosz stresszteszt talán nem úgy alakult, ahogy Moszkvában tervezték. A NATO megnövelte katonai erejét Kelet-Európában, az orosz biztonsági garancia-követeléseket egyelőre elutasították. Az azonban biztos, hogy a NATO és az USA az oroszok elleni szankciók terén nem mehet el akármeddig – épp Németország miatt.

Mi marad az amerikaiak kezében?

A dilemma abból adódik, hogy a Krím annektálása miatt 2014-től bevezetett oroszellenes szankciókat már nincs hova erősíteni. Pontosabban nem lehet őket tovább szigorítani anélkül, hogy Európának abból ne keletkezzen súlyos gazdasági vesztesége.

Ezért merült fel az elsők között az a lehetőség, hogy az oroszok kizárják a SWIFT-rendszerből, amely lényegében azt jelenti, hogy Moszkva nem fér hozzá a nem rubelben realizált bevételeihez (megjegyezzük, azt is jelenti, hogy Európa sem fér hozzá az orosz nyersanyagokhoz).

Másik lehetőség Nagy-Britannia. Az Egyesült Királyságban műküdik a világ legmeghatározóbb hajózási biztosítási vállalata. Mikor 2010-ben a Nyugat Irán nukleáris ambíciói letörése érdekében a Lloyd’s biztosító leálljtotta az Iránba irányuló benzinszállítmányok biztosítását, az hatalmas csapást mért az ottani gazdaságra, az iráni nemzeti valuta pedig mélyzuhanásba kezdett.

Ennyiben azonban ki is merül azon keményebb szankciók lehetősége, amelyek a németek nélkül megvalósíthatók. És valószínűleg ez állhat a moszkvainál és kijevinél háborúsabb hangvételi washingtoni retorika mögött is: a katonai elrettentés a legtöbb, mit most a Nyugat képes felmutatni.

Körkép.sk