Nyitókép forrása: SITA/John MacDougall/Pool Photo via AP

 

Miközben a biztonságpolitikai szakértők szerint az ukrajnai háború gyengíti Európát és Oroszországot, az Egyesült Államok és Kína pozíciója erősödik. Ha ez igaz, akkor nem nagyon csodálkozhatunk azon, hogy az európai vezetők körében a gazdasági nehézségek gyarapodásával arányosan kezd alábbhagyni a Zelenszkij ukrán elnökkel szembeni szimpátia is.

 

Azon nem csodálkozhatunk, hogy az amerikai nyilatkozatok jóval közelebb állnak az ukrán retorikához, mint például a nyugat-európaiak. Az Egyesült Államokat nem csak egy óceán választja el a harcoktól, de bizonyos tekintetben még előnyt is tud kovácsolni a háborúból, például a NATO keleti szárnyának erősítésével, vagy azzal, hogy sikerült betolnia az orosz gáznál jelentősen drágább amerika LNG-t. (Ez persze nem változtat azon, hogy Oroszország az agresszor.)

 

Tegnap azonban némi politika csörtére került sor német kancellár, Olaf Scholz és az ukrán vezetés között. Az ukránok ugyanis nemkívánatos személynek kiáltották ki Frank-Walter Steinmeier német államfőt.

 

Steinmeier korábban felajánlotta, hogy a lengyel és balti államfőkkel együtt szerdán ő is Kijevbe látogat, hogy találkozzon Volodimir Zelenszkijjel, azonban erre nem került sor, mert Kijev jelezte, nem látnák szívesen a német elnököt. Az ok: Steinmeier még külügyminiszterként szoros kapcsolatot ápolt Szergej Lavrov orosz külügyminiszterrel.

 

Az nyilvánvaló, hogy az ukránok részéről, akik minden nyugati országnál fegyverekért kilincselnek, nem túl célszerű épp Németországot magukra haragítani – egyrészt nincsenek egy súlycsoportban, Zelenszkij sem engedhet meg magának bármit, másrészt a német politika nagyban befolyásolja az európai politikát.

 

Olaf Scholz német kancellár ezzel kapcsolatban azzal reagált az rbb24 Inforádiónak adott interjújában, hogy az eset „egyszerűen irritáló”, majd jelzésértékkel kijelentette, hogy ő maga nem tervez ukrajnai látogatást.

 

Érdemes ezzel összefüggésben még megemlíteni, hogy a németországi ukrán nagykövet igen arrogáns és szabadszájú hangnemben szokott nyilatkozni a német kormány „túlságosan lassú” fegyverszállításairól.

 

Ausztria is ellenzi az energiaembargót

 

De nem itt szűkül az ukránok retorikai mozgástere. Hétfőn látogatott el Moszkvába Karl Neammer osztrák kancellár, aki szerdán ezzel kapcsolatban a CNN-nek kiemelte, hogy nem csak Ausztria, hanem Németország és Magyarország is ellenzi az orosz energiahordozók embargóját. 

 

Itt érdemes kiemelni, hogy a fősodratú média előszeretettel állítja be úgy, hogy csak néhány, vétójogával visszaélő uniós tagállamon múlik az oroszellenes embargó bevezetése. Valójában sokkal életszagúbb lenne a feltételezés, hogy a többi ország inkább hangzatos nyilatkozatokat enged meg magának, mert tudja, hogy ettől a forgatókönyvtől nem kell tartania. Azt ráadásul egyetlen európai ország sem vitatja, hogy egyik napról a másikra lemondani az orosz gázról és kőolajról lehetetlen.

 

A lényeg ugyanaz: nem sok esély van arra, hogy az EU a közeljövőben hajlandó (ismét) lábon lőni magát energiaiparra vonatkozó szankciókkal.

 

Hollandia nem akarja Ukrajna gyorsított uniós tagfelvételét

 

Közben a hollandoktól is érkeztek Kijev számára előnytelen írek. A holland kormány nem szeretné, ha Ukrajna gyorsított eljárás keretében csatlakozna az EU-hoz. Ezt pont azután jelentették ki, hogy az Európai Bizottság jelezte, a csatlakozási folyamat első szakasza már idén nyáron abszolválható lenne.

 

Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke a múlt héten adta át Zelenszkij ukrán elnöknek az eljárás első szakaszára vonatkozó kérdőívet, és ígérte, hogy a feldolgozás csak néhány hetet vesz majd igénybe.

 

Mark Rutte és kormánya szerint azonban von der Leyen ajánlatai csak „szép szimbolikus gesztusok”, és ellenzik a gyorsított csatlakozást, többek között azért, mert az egységes feltételek megkerülésével veszélyes precedenst teremtenének.

 

Az úgynevezett koppenhágai kritériumok szerint ugyanis a tagjelölt tagoknak stabil demokratikus intézményekkel, működő piaccal és az uniós jog végrehajtásának képességével kell rendelkezniük. Ukrajnában a korrupció békeidőben is afrikai szintén állt, jelenleg háború dúl az ország több területén, és enyhén szólva is bizonytalan a területi integritása.

 

A kérdésben egyébként a holland kormánypártok és az ellenzék között csak a hangsúlyban van különbség, az ellenzék szerint von der Leyen egyenesen túllépte hatáskörét, mikor ígéreteket tett Ukrajnának, és „hamis reményt keltett”.

 

Macron és az önmérséklet

 

A mérséklődő európai háborús retorika egy másik példája Emmnuel Macron francia államfő kijelentése, aki vitatta Joe Biden amerikai elnök kijelentését, miszerint az oroszok népirtást követnek el Ukrajnában. Macron szerint az ilyen durva szóhasználat nem segít ebben a helyzetben.

 

„Én (inkább) azt mondanám, hogy Oroszország egyoldalúan robbantott ki kegyetlen háborút, és mostanra megállapítást nyert, hogy az orosz hadsereg háborús bűncselekményeket követett el, és hogy ezeknek meg kell találni a felelőseit. Őrültség, ami most folyik, hihetetlen brutalitás, viszont én a tényeket nézem, és továbbra is minden tőlem telhetőt megteszek azért, hogy vége legyen ennek a háborúnak, illetve helyreálljon a béke, és ezt szerintem nem szolgálja az egyre durvább szóhasználat”

 

fogalmazott.

 

Közben egyre biztosabb, hogy Európa nem fog tudni a tavaszi és nyári időszakban megfelelő mennyiségű földgázt vásárolni nem orosz forrásokból, az is látszik, hogy az orosz gáz egy része azért be tud jutni alternatív, ázsiai piacokra, miközben az uniós gáztárolók üresen állnak. Jelen helyzetben nem kizárt, hogy a háború még hónapokig fog tartani, ami energetikai szempontból rémálom-forgatókönyvet jelenthet Európának.

 

Körkép.sk

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Eddig 102 olvasónak tetszik ez a cikk.