Nyitókép forrása: SITA/AP Photo/Domenico Stinellis
Szeptember 25-én Olaszország ismét kormányt választ, és a zászló jelenleg a jobboldalnak áll. Ám nem a tájainkon is nagy hírnévre szert tett Liga és Matteo Salvini lesz a várható befutó, hanem az Olasz Testvérek, élén Giorgia Melonival. A jobboldal várhatón megszerzi a szavazatok többségét, az olasz baloldal pedig az emberek haragját kiváltó eddigi ténykedésével esélytelennek tűnik. De csak tűnik, mert a liberális mainstream és médiahálózat már kibiztosította fegyvereit.
A recept ugyanaz. Mindenki fasiszta, aki nem szélsőliberális. Kivéve, ha ukrán korrupt oligarcharendszerből jött, mert akkor mély hallgatás a sajtó reakciója. A taktika nyomait egyébként Szlovákiában is felfedezhetjük, hiszen az SaS és az őt kiszolgáló liberális sajtó egyik kiemelt narratívája is az, hogy az OĽANO fasiszta, fasisztákkal működik együtt, klérofasiszta elemei vannak (Keresztény Unió) stb.
Ami az olasz választásokat illeti, nagy az esély rá, hogy Európa harmadik számú nagyhatalma konzervatív irányítás kap. A legutóbbi felmérések szerint Meloni és az Olasz Testvérek 24 százalékon állnak. Ugyanekkora népszerűségnek örvend a baloldali Demokrata Párt, csakhogy az Olasz Testvérekkel ellentétben, nem sok esélye van parlamenti többséget szereznie.
A választások dobogós harmadik helyének várományosa a Liga Matteo Salvinivel az élén. Ő a Draghi-kormány támogatása miatt csúszott le a vezető pozícióból, fénykorában az összes szavazat 41 százalékát kasszírozhatta volna, most 14 százalékkal kell beérnie.
Negyedik helyen a rendszerellenes pártból globalistákat hatalomba segítő Öt Csillag Mozgalom végezhet 11 százalékkal. A Silvio Berlusconi által vezetett Forza Italia 7 százalékon áll.
Megvolt az első nyilvános vita
Giorgia Meloni, Matteo Salvini, Antonio Tajani (Forza Italia), Enrico Letta (Demokrata Párt), illetve Luigi Di Maio (egykor Öt Csillag, ma saját pártja van Civil Elkötelezettség néven) ezen a héten mérték össze először nyilvános vitában képességeiket, és ezzel elrajtolt az olasz választási hajrá.
Néhány jelzésértékű momentumot érdemes kiemelni.
Di Maio közös európai energiaár bevezetését sürgeti, ami jelenleg a baloldali európai mainstream narratíváját követi. Letta pedig azt szorgalmazta, hogy a választások eredményétől függetlenül Olaszországnak az eddigi Ukrajna-politikát kell folytatnia.
Matteo Salvini ugyanakkor azt mondta, hogy a szankciók a háborút erősítik, ráadásul Oroszországnak kevésbé fájnak, mint Európának, és „ezt Brüsszelnek is észre kellene vennie”. Az általa vezetett Liga egyébként az abortusz korlátozása mellett, és a baloldal által tervezet drogliberalizáció ellen foglalt állást.
Meloni azt emelte ki, hogy hosszú idő után Olaszországban ismét a népakaratból születhet kormány, nem belső palotapaktumok eredményeképpen (ilyen volt a Draghi-féle és előtte a Conte kormány is).
Hangsúlyozta, hogy az EU-nak nem mellékes témákkal, hanem a lakosság stratégiai érdekeivel kell foglalkoznia. A munkahelyteremtés és az oktatásfejlesztés, valamint a nyugdíjreform kapott kiemelt helyet kijelentéseiben.
Amikor az ukrán áldozat sem érdekes, csak a baloldal győzhessen
Meloni előnye magától értetődőnek látszana, ám a mainstream sajtó már keményen dolgozik nemzetközi lejáratásán. Hetek óta jelennek meg cikkek arról, hogy pártja az egykori olasz fasiszta párt maradványaiból épült fel. A sajtó „posztfasiszta” pártként emlegeti az Olasz Testvéreket. A bizonyíték a fasizmushoz való kötődésére, hogy állítólag egykori fasiszták leszármazottai is helyet kaptak a pártban, vagy ott van Donald Trumppal való politikai kapcsolata, és az, hogy egyszer meghívta Rómába Orbán Viktor magyar miniszterelnököt is. Nem beszélve a lengyel PiS-szel való kiegyensúlyozott viszonyáról.
A Spectator összefoglalója szerint a 2012-ben alakult Olasz Testvérek alapítói között olyanok is vannak, akik a Movimento Sociale Italiano tagjai voltak. Ezt a mozgalmat 1946-ban alapították egykori fasiszták.
A sajtó médiahadjárata azonban olyannyira felbőszítette Melonit, hogy újraposztolt egy videófelvételt, amit egyébként először nem ő, hanem az olasz hírügynökség közölte le. A felvétel azt rögzítette, ahogy egy 27 éves guineai migráns megerőszakol egy 55 éves ukrán nőt Olaszország utcáin. A férfit később letartóztatták.
Az eset újraposztolása miatt a liberális sajtó újabb boszorkányüldözésbe kezdett. Mivel Olaszország belpolitikájában a baloldal nevéhez a laza migránspolitika köthető, ezért úgy vélték, hogy az ukrán nő bántalmazása kevésbé szörnyű, mint „politikai célokra használni” a felvételt, főleg, hogy az egy konzervatív pártot hozhat helyzetbe. Ezúttal annak ellenére sem sikerült az áldozat oldalára állnia a mainstream sajtónak, hogy egy ukrán nőről van szó. (Hasonló helyzetekbe korábban is belefutottak, mikor a transzneműek jogai hátrányosan érintették a nők jogait – a reakciójuk ugyanaz volt: mély hallgatás a problémákról).
„Nem lehet csendben maradni az ukrán nő elleni szexuális erőszak e szörnyű epizódja előtt, amelyet egy menedékkérő követett el fényes nappal Piacenzában”
írta Meloni a Twitteren, egyértelművé téve migrációval kapcsolatos álláspontját.
A teljes képhez hozzátartozik, hogy Olaszországban a migránsok által elkövetett szexuális erőszakos bűncselekmények régi problémát jelentenek. 2017-blen a lakosság 8 százalékát kitevő bevándorlók követték el az ilyen bűncselekmények 40 százalékát.
Meloni tehát próbál ellenállni a fasiszta vádaknak, amelyek, valljuk be, nem túl hitelesek ma a mainstream sajtóban.
Nagy a tét
Ugyanakkor azt is érdemes leszögezni, hogy hatalmas a tét. Nemcsak Olaszország leendő euroszkeptikus kormányáról van szó, hanem arról a 200 milliárd eurónyi uniós forrásról, amelyet Olaszország kaphat az uniós újjáépítési alapból. Nyilván a pénzügyi elit fente rá a fogát, hiszen megszorító intézkedések mellett az ország adósszolgálatát akarták stabilizálni belőle – és a prioritások között kevésbé volt hangsúlyos a szociális méltányosság vagy a munkahelyteremtés.
Körkép.sk
Megosztás:
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.
