Nyitókép forrása: canva.com
Cikkünk első részében a jövő év várható eseményei kapcsán írtuk az amerikai belső konfliktusokról, az orosz-ukrán háború valószínű jegeléséről és az EU folyamatos gyengüléséről. Van még azonban néhány nagy horderejű nyitott kérdés. Nézzük mit hozhat még a 2024-es esztendő a külpolitikában.
Izraeli-palesztin konfliktus
Mit az orosz-ukrán háborúnál csodával határos módon sikerült elkerülni, azt a gázai háborúval már kevésbé. A Hamász idén október 7-án elkövetett terrortámadásával olyan láncreakciót indított el, amely most ellenőrizetlen módon kezd kiterjedni az egész Vörös-tenger térségére, bevonva a konfliktusba az Egyesült Államokat, és egyre nagyobb kereskedelmi gondokat okozva.
Izrael háborút vív a gázai övezetben, amit az Irán által támogatott palesztin Hamász provokált ki. Közben a libanoni Hezbollah is fontolgatja a háborúba való belépést, miközben egyre élesedik a szembenállás Irán és Izrael, Irán és az Egyesült Államok, Irán és Szaúd-Arábia között.
Az irániak által támogatott húszi lázadók az elmúlt hetekben rakétákkal és drónokkal lőtték a Vörös-tengerek áthaladó kereskedelmi hajókat, nem mellesleg az Izrael támogatására odaküldött amerikai hadihajókat is. A feszültség egyre nagyobb, ami egyre nehezebbé teszi a Szuezi-szoroson keresztüli biztonsági kereskedelmet, ami az energia- és áruszállításra is közvetlen hatást gyakorol.
A Szuezi-csatorna egy 163 kilométeres csatorna, ezen halad keresztül a világkereskedelem 10 százaléka. Alternatíva nincs, ha egész Afrika megkerülését nem tekintjük elfogadható megoldásnak. Ez minden szállítási időt három héttel meghosszabbít, nem beszélve a szállítás többletköltségeiről.
A helyzetet nem lehet alábecsülni, mert nem csak egyszerű késésekről van szó. Ha a hajókat át kell irányítani, akkor a kínai kereskedelmi kikötőkben nem lesz elég szállítóhajó, míg azok vissza nem érnek – ez az egekbe lökheti a tengeri szállítmányozás árait.
Raádásul voltak arra utaló jelek, hogy Irán kiterjesztené a katonai konfliktus az Indiai-óceán nyugati felére is, és ha ez megtörténik, az szó szerint gazdasági válsággal fenyeget. Ellehetetlenül, vagy az árubiztosítási költségek megdrágulása miatt korlátozódhat az energiahordozók ára is. Márpedig Európa lemondott az orosz energiaforrásokról, így ma a globális piactól függ. Ha a Közel-Keleten elmérgesedik a helyzet, akkor nem jut hozzá a katari LNG-hez vagy a szaúdi olajhoz.
És egyre inkább úgy néz ki a dolog, hogy ebből egy közel-keleti háború lesz. Egyrészt, a fentebb leírt hatalmas gazdasági tét miatt, másrészt a megkopott amerikai presztízs, harmadrészt az amerikai stratégiai érdekek miatt.
Az izraeli-palesztin konfliktus igazi békegyilkos. Izrael karnyújtásnyira volt attól, hogy tartós és békés kapcsolatot alakítson ki Szaúd-Arábiával és más arab országokkal. A Hamász keresztül húzta. Jemen hetekre állt attól, hogy egy amerikai-szaúdi békerendezéssel korlátozza a területén folyó permanens polgárháborút. A húszi lázadok mögött álló Irán és az amerikai katonai jelenlét fokozódása keresztülhúzta számításait.
A millió eurós kérdés: mi tesz most Kína?
Elindult a világrendváltás, ami azt jelenti, hogy a gazdasági erő és a viszonylagos jólét elkezdett a Nyugatról Ázsiába áttevődni, miközben az Egyesült Államok hegemón szerepe lassan gyengül, de továbbra is megmarad. Ezzel párhuzamosan Kína gazdasági ereje – a mutatók szintjén – kezdi megelőzni az USA gazdasági potenciálját. Ugyanakkor Kína kereskedelmi és piaci szempontból – valamint az IT-technológia bizonyos szegmenseiben – továbbra is az USA mögött maradt, és ezt a hátrányát Washington nem engedi, hogy ledolgozza.
Vannak területek azonban, hogy Kína nagyobb lendülettel rendelkezik, mint az USA. Ilyen a gazdasági növekedés, a mesterséges intelligencia bizonyos ágazatai. A kínai hadihajók színvonalából hiába cikkez gúnyosan a nyugati sajtó, az amerikaiak is el vannak maradba a hadiflotta fejlesztésével. Például, az Ukrajnának eddig küldött pénz és fegyver két-háromszorosa annak az összegnek, amit az USA hadserege hajóépítésre fordított az elmúlt években. Márpedig egy hadihajót felépíteni nem egy évbe telik.
Az orosz-ukrán háború ráadásul Kína „alá” nyomta Oroszországot, amely így olcsó nyersanyaggal látja el az egykori nagy riválist, és egyre virágzik kettejük katonai együttműködése is.
A nagy kérdés valójában az, hogy mit lép a kínai vezetés arra a körülményre, hogy az USA figyelme le van kötve Ukrajnában és a Közel-Keleten. Megpróbálja-e visszafoglalni Tajvant, ahogy az minden nap ott lóg a levegőben?
A válasz az, hogy erre valószínűleg 2024-ben nem kerül sor. Kína gazdaságilag még nincs erre felkészülve, a tengerek szabad használata miatt a Közel-Keleten folyó konfliktus kiszélesedése nem áll érdekében, és aligha akarja elveszíteni kedvező megítélését a Globális Délnél egy olyan agresszióval, amelynek sikere egyébként is erősen bizonytalan.
Ettől függetlenül a Távol-Keleten folytatódni fognak a határvillongások, incidensek, akár kisebb konfliktusok is kialakulhatnak. Példának ott van a Fülöp-szigetek és Kína közti növekvő feszültség, vagy az kínai-indiai határvita, és az a tény, hogy Japán elkezdett fegyverkezni – és nyilvánvalóan Kína ellen.
Gazdasági világrendváltás
A fentebb már említett világrendváltás amortizálni fogja a globalizációt. A gazdaság reagálni, alkalmazkodni fog és megelőző intézkedéseket tesz azért, hogy a több ezer kilométerre történő események ne járjanak válságot kirobbantó eseményekké.
A gyors és szabad kereskedelem doktrínáját felváltja a biztonságos kereskedelem elvárása. A szabad és kölcsönös gazdasági kapcsolatokat leépítik vagy elmélyítik aszerint, hogy melyik blokkhoz tartozik az illető régió. Például az Európai Unió gazdaságának szüksége volna a Kínával folytatott gazdasági-kereskedelmi kapcsolatra, de ez ütközik az amerikai külpolitikai érdekekkel. Mivel az EU nem képes szavatolni saját biztonságát és ezért az USA-ra szorul, döntenie kell a kettő között.
A globális ellátási láncok lemondanak a just-in-time gyakorlatáról. Eddig a kereskedelem kördülékenysége miatt a gyárak csak annyi raktárkészletet tartottak, ami feltétlenül szükséges volt számukra, vagy eleve semennyit. A koronavírusjárvány, a Szuezi-csatornában keresztbe forduló hajó, az orosz-ukrán háború, majd a közel-keleti konfliktus valószínűleg feladják az utolsó kenetet a just-in-time megoldásokra.
Mivel Európában nincs elég munkaerő, és ideológiai vallássá torzították az illegális migráció politikai támogatását, növekedni fog a nyomás a tagállamokon, hogy minél több migránst engedjenek be Európába. Hasonló folyamat várható lesz az Egyesült Államokban is. Az EU-ban főleg a 2024-es első felében lesznek durva viták a migrációs paktumról, amit a leköszönő bizottsági és parlamenti vezetés nyilván megpróbál az utolsó utáni pillanatig átverekedni a tiltakozó tagállamok ellenére is.
Körkép.sk
Megosztás:
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.
