Politikusaink és a szlovákiai magyar sajtó vezetői után kiváncsiak voltunk arra is, hogy látják a honi megmondóemberek, azaz a bloggerek az elmúlt évet. Közülük heten az alábbi négy kérdésre válaszoltak:

1. Hogy jellemeznéd egy szóval az elmúlt évet?
2. Mi az, ami örömet okozott  számodra 2011-ben?
3. Mi az, ami elszomorított 2011-ben?
4. Mit vársz 2012-től?

Olvasóink válaszaira szintén kiváncsiak vagyunk. Akinek véleménye van, kommentban megteheti. Köszönjük.

Lashee, a Hírlapíró :

1. Zakotaság

2. 2011-ben az örömforrások főként (a blogon és)  az itt most nem pertraktálandó magán- és civil szférában voltak.
Örültünk annak, hogy:
– vannak, áldozatkész, lelkes, a közért tenni akaró fiatalok;
– látszólag megerősödött a szlovmagy civil szféra;
– a rendőrségnek még ennyi év távlatából is sikerül eredményeket produkálni a szervezett bűnözői körök által elkövetett gyilkosságok, s így összefüggések feltárásában.
Örültünk a matricázásnak és a táblaállításnak, a Fiatal Írok Körének, legalább négy jó új szlovmagy könyvnek, és persze annak, hogy hét év után Asztalos Zoltán és csapata redizájnolta a blogot.

 hirdetes_810x300  

3. Na ebből volt több… Értelemszerűen a kormány hiábavaló bukása; Magyarország helyzete; a tájainkon ipari méretű identitászavar; a népszámlálás körüli töketlenkedés; hogy nem indult egyetlen releváns szlovmagy polblog sem ebben az évben; a helyzet, amelybe(n) a magyar és a szlovmagy sajtó került/van (ez két dolog); hogy az MKP a kommunikáció terén még mindig gyengélkedik; hogy a Most-Híd félsikereit és -megoldásait rendre olyan szinten próbálja kommunikálni, mintha legalábbis Kaspó Esterházy sírja felett térdelve kért volna bocsánatot a kitelepítésekért; a KDH-ban márciushoz közelítve egyre inkább tetten érhető ľudákság; az Igor Matovič-jelenség és annak minden vonatkozása; a partiképes szlovák pártokat is átható szalonnacionalizmus; hogy nem sikerült elfogadni a titkosszolgálati törvény módosítását stb.

4. Ha ezt márciusban kérdeznéd, könnyebb lenne….
 

Jclayton, a Szótlan Szemtanú:

1. Elvesztegetett.

2. Most először látok politikusokat igazán félni a választóik haragjától és a felelősségre vonástól. Márpedig ez egy olyan érzés, ami hosszú távon a közösség szempontjából csak jól jöhet, hiszen teljesítményre és a megoldások aktív keresésére ösztönöz. A politikai elit az utóbbi években túlságosan eltávolodott a valós igényektől, és ennek megvan a böjtje – nem véletlenül toborozhatott magának komoly szimpatizánsi tábort az egyébként óriási ostobaságokat hangoztató Igor Matovič. Örömmel tölt el, hogy megindulni látok egy olyan folyamatot, ami a valódi helyére teszi a politikát. Nem a varázslatos, mindenre jó megoldást kell benne látni, hanem az eszközt a céljaink elérésére, melynek hatékonysága attól is függ, mennyit teszünk mi a számunkra fontos ügyekért. Ha másra nem is volt jó 2011, a szemléletváltás bizonyos szinten lezajlott.

3. Összeomlott és erkölcsi kudarcot vallott a hagyományos jobboldal, ami azt jelenti, hogy nincsenek többé éles ideológiai frontvonalak. Az emberek kiábrándultak a politikából, a szakma presztízse már rég volt ekkora mélyponton. És persze elszomorított, hogy sokadszorra is kiderült, a szlovákiai magyarság parlamenti érdekérvényesítő ereje meglehetősen kicsi, az új szlovák politikusi generáció pedig nem jelent minőségi ugrást, nem lehet velük könnyebben megegyezni ezekben a kérdésekben.

4. Megkezdődik a hatalmi átrendeződés, és ez ugyanannyira érvényes a szlovák pártrendszerre, mint a magyarra. Na meg a felvidéki magyar társadalomra. A Tool pedig remélem, kiad egy új albumot.
 

Tizedes:

1. Turbulens.

2. Elsősorban a családom, a kislányaim. Másodsorban az FC Barcelona sikerei és a kassai hokiklub arany mesterhármasa. A közéletben nem sok örömteli dolog történt idén.

3. Az, ahogy a hazai jobboldal képes volt összeveszni és Ficót gyakorlatilag visszaemelni a hatalomba.

4. Még nehezebb évet, mint az idei volt. Kilátástalanabb gazdasági helyzetet, elszomorító szlovákiai (értsd: Fico visszatérését) és világpolitikai valóságot.
 

Majd.holnap:

1. Túlzsúfolt

2. Blogger lettem, voltam Szigeten, megszereztem a bakalár diplomát és firkálhatok össze-vissza, vadidegenek pedig még el is olvassák, hihetetlen. Ja, és hogy voltam Szigeten, vagy ezt már említettem? :)

3. Hogy ebben az évben sem állt 36 órából egy nap.

4. Hogy sikerül végre megkomolyodnom és soha többé nem hallom azt a mondatot, hogy "nincs benned semmi diszciplína".

 

Zebracsíkozó Zrt:

1. Meglepő.

2. A szlovákiai zenei szféra rengeteget fejlődött. Sokkal izgalmasabb a klubélet, a fesztiválok programja kiemelkedik közép-európai szinten, az ár-érték arány is korrekt, de erről azt hiszem nem egy körképes cikkemben áradoztam.

3. Mint pénzügyi matematikust, az euroválság. És az, ahogy Szlovákia (konkrétan az sas) erre reagált. Én sem szimpatizálok a védőmechanizmussal, de szükséges rosszként elengedhetetlennek tartom. Mint amolyan ,,mezei zenebuzit" az idei zenei termés. Az általam meghallgatott pár száz lemezből minimális olyan volt, ami csak egy picit is megragadott, ami pedig olyan istenigazából ütött volna, talán egy sem. Az a baj, hogy nem volt ez jobb tavaly sem. Sőt, a zenei szcénában nagyon rég született kimagasló dolog. A popzene nem csak felhígult az internet hatalmának és a tehetségkutatók elszaporodásának hála, de el is laposodott. Mikor született utoljára olyan hullám, ami végigsöpört volna az egész világon? Régen és ideje lenne már.

4. A fent kifogásolt dolgok javulását.
 

Józsi:

1. Érdekes.
A világban olyan események zajlottak le 2011-ben, amelyekre korábban nagyon kevesen gondoltak. Gondolok itt az arab országokban lejátszódó forradalmi hullámra, a Wall Street-ellenes mozgalmakra, az euróválság körül kialakult helyzetre… Az év végére eljutottunk oda, hogy komoly politikusok beszélnek az EU újragondolásáról, a piacok szerepének átértékeléséről, meg úgy általában olyan dolgokról, amelyekről korábban csak füstös kocsmákban volt szokás.

2. Többek között az, hogy Szlovákiában az eurómentőöv vitája kapcsán végre társadalmi vita szintjén terítékre került egy téma, ami tényleg fontos. Kár, hogy ehhez az euró válságára volt szükség…

3. Magyarország.

4. A márciusi választások után egy stabil kormány jön létre, amelynek lesz legalább némi elképzelése arról, mit és hogyan kéne tenni. Megerősödnek a szlovákiai magyar civil kezdeményezések, nő a szlovákiai magyarok magabiztossága, önbecsülése. Komótos (de biztos) léptekkel haladunk majd a toleráns társadalom építése felé, európai szinten pedig dereng a megoldás, látjuk az alagút végét, év végére pedig összeáll a kép, Európa a világ vezető nagyhatalma lesz… ezután pedig eljő a várva várt Kánaán!

 

Nyomkereső:

1. Fiaskó

2. Kiderült számomra, hogy parlamenten kívül is van élet, sőt, az ember, legalább olyan hasznos tud lenni itt is, mint „fontos“ pozíciókban ülve, naponta „fontos” emberekkel találkozgatva. Sok apró, személyes kapcsolat adta pozitívum mellett örömöt okozott továbbá, hogy a Körkép immár 5. éve sikeresen működik, és meghatározó tényezője a honi közéletnek.

3. A szlovákiai magyar társadalom mai állapota. Kevés pozitív példától eltekintve a szlovákiai magyarság közönye, érdektelensége, már-már alibizmusa a sorsunkat befolyásoló dolgok iránt. A jövőkép nélküliség, a fel-felbukkanó szolgalelkűség, az, hogy a nekünk odavetett húscafatokon marakodunk, ahelyett, hogy eljutnánk a mélyebb összefüggésekig.

4. Nehezebb évet várok, mint amilyen az idei volt, de állok elébe. A közelgő választások sok tekintetben lezárnak egy korszakot, bizonyos értelemben pedig új időszámítás kezdődik. A népszámlálási adatok ismeretében utolsó esélyt kap a szlovákiai magyarság, hogy megfogalmazza végre világos jövőképét, különben menthetetlenül a végleges asszimiláció és a fokozatos eltűnés útjára lépünk.

Ha tetszett a cikk, csatlakozz a Körkép Facebook-rajongói oldalához!

 hirdetes_810x300  

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Ön lehet az első aki a tetszik gombra kattint!