Felelős vagy Te is (2)

„Dolgod az, hogy tisztán láss és nyitva tartsd a szemedet, harcba kelvén életeddel se veszítvén hitedet“

1.1

…hol van már a tavalyi hó?

Hol vannak már azok a legendás, mesébe illő idők, mikor egy államférfi saját éves jövedelmét ajánlja fel ama nemes célra, hogy hazája szociális szinvonalán és kultúráján emeljen? Hol van az az idő, mikor a politika még közszolgáló tevékenysége volt társadalmunknak, nem pedig zsigerelő s rablóhadjárata? Hol van az az idő, mikor még a közös érdek előrevalóbb volt néhány vezető egyéniség gátlástalan önös érdekénél? Hol van már az a kor, melyben mindezt lehetősége volt a polgárnak megtapasztalnia? Hol vannak már azok az idők?

Mindig elérhető s mégis túl távoli messzeségben. Kibökheti szemünk a lehetőség, mi akkor sem vesszük észre, s élni vele korunk embere, úgy tűnik, teljességgel képtelen. Pedig a szindarab ugyanaz századok és évezredek óta immár, a politikai szintér ezen mozzanata ugyanis változatlan maradt. A Gondok, Kérdések, Terhek, Konfliktusok mind állandósággal birnak, csak a szineszgárda cserélődik, s úgy tűnik újabban egyre több a tanulatlan ripacs, akik csak úgy félválrol veszik nemes tennivalójukat. A szinpadon helytállani nem könnyű feladat. Nem véletlen hát, hogy Tehetség és Alázat, megannyi Szorgalom, s emberi, büszke Tartás szükségeltetik hozzá. A fentebb emlitett férfiúban (Széchenyi) mindez megvolt, s istenadta adottságait hasznositotta is, mindig legjobb tudása szerint, bár megannyi vészes szél fújt már akkoriban is. A tragédia abban gyökeredzik, hogy kora kiszámithatatlansága és kegyetlensége megfojtani készültek helytállását. Ahogy sok más elkötelezett emberét is nemcsak ország de világszerte, ellehetetlenitvén ezzel odaadó munkásságát és a nagyivű eszmék terjedését. Úgy tűnik, túl hosszan fojt a Tenniakarást és Szorgalmat, valamint elkötelezettséget kiirtó szörnyűséges hadjárat és túlzottan is megváltoztak már az emberek, a szinészek a politika ős, mindig kiszámithatatlan, ám már jobb időket is megélt szinpadán. Igy válhatott a Köz szolgálatából zsigerelő, pénzhajhász antiutópia.

   

1.2

Újrafestett diszletek

Újrafestett ám ósdi diszleteink között ma ugyanazok a viták és harcok dúlnak, ugyanarról beszélnek az emberek civilizációjuk bölcsője óta, ugyanazok a gondok tépik őket, s ugyanazon Belső Kinok és Kiséértesek, a léleknek ugyanazon belső ördögei, mint századokkal ezelőtt. Mi történt hát akkor? Nem volna már helytállás? Századunkra kiveszett volna eme csoda az ideák sorából? S ha igen, mi késztette erre? Mi kényszeritette kihalásra őt? Az Akarnok és Zsugori, Önimádó kora létünknek? Egyre szilárdabban befelé forduló, s vakitott, megsüketitett felfogásunk, mellyel nap mint nap a Jóizlés és Szépre való hajlam arcát csapkodjuk? A „csak én vagyok fontos, mindenki más elpusztulhat“ filozófia sebes terjedése? Ennyire immunisakká váltunk volna már minden történésével szemben a világnak? Ilyennyire megszoktuk volna már hogy mindig is kihasználottjai voltunk és maradunk a hatalmaknak?

A kor, melyről elődeink, mint a Jólét és Elégedettség korárol irtak és beszéltek még nem következett be. Nem szükséges ezt bizonygatni, elég visszatekintenünk az elmúlt másfél-két évszázad eseményeire. Éppen ezért –  úgy gondolom – , egyfajta természetes törvényszerűség módján szilárdan kell hinnünk a változás lehetőségében sőt mi több bizonyosságában. Minden változik, s mindennek megvan a  maga ideje. Ahogy a rosszat, akképpen  a jót sem lehet visszatartanunk. El kell következnie annak is. Még ha egyre kevesebben is hiszik már, mert olyannyira hozzászoktak a rossz irányú változásokhoz, hogy azt gondolják, csak negativ történések kell, hogy bekövetkezzenek. Ám ez nem igy van. Mindösszesen nem jött még el az igéretek földjének kora, nem teremtettek még meg a föltételei. Nem elég felkészült még korunk a változásra. Nem elég erős még az alap ahhoz, hogy pontos és szép, kiegyensúlyozott és viharoknak is ellenállo házat épitsünk fölébe. Ám eljön az a kor is, mert ellenkezőjét nem vagyok elképzelni képes.

Hát teremtsük meg mink azt az alapot! A már lefektetett kövek közé hordjuk mi a kötőanyagot. Fejezzük be mi, mit elkezdtek már rég, hogy még a mi korunkban élvezni tudja nagy családunk a háznak reményt s biztonságot adó melegét és menedékét. Minden elégedetlen Kérés és Felhorkanás, minden Hörgése az Alázottnak egy – egy újabb adagja a régi romot elbomlasztó vésznek. Hitetlen nem épithetünk jövőt. Ne engedjük hát elveszni erőnket. S lebegjen szemünk előtt mindig az igéret földjének utópiája.

1.3

Nem arra jöttünk a világra…

Nem arra jöttünk e világra, hogy születésünk pillanatától fogva Rendszerek és Elvárások, Szabályok, Megkötések és Kényszer terhei alatt szenvedjük el létünket. S mi mégis igy cselekszünk. Elvárásoknak, egy fiktiv és hazug rendszernek, kötelezettségeinek, önkényének engedelmeskedünk, mely pedig hajt, öl és nyir bennünket. Ostorral ver, hogy termelj néki, s ha képtelen vagy, kerékbe tör kegyetlenűl. Aki nem képes termelni, az haszontalanná lesz, s aprópénzen kell tengődenie, bezzeg minisztereinket és a hasonló nagyszerű – felesleges embereket fölveti a pénz. A maguk zsebét tömik mind, ezek az álisten – élősködők, pusztáncsak, mert megtehetik, s mert nincs már oly, ki felettük állana. Csak lelkiismeretük ellenőrizhetné őket, de úgy tűnik, az már végérvényesen kiveszett belőlük. A változtatni kivánokat pedig kivetik magukból.

Ezzel a mai világállással nem kivánok s nem is vagyok képes jelenlegi eszem s hitem mellett megbékélni. Ez egy nagyon piszok világ. Lehet mindig is ilyen volt. Mondom ezt úgy, hogy még talán nyolcadát sem ismerem a legigazabb földi valóságnak. Oly világ ez, hol akkor s annyit rúgnak az emberbe, amikor s amennyit nem szégyelnek. S hogy miért? Pusztán mert megtehetik.

Mindenütt durvák az emberrel, mint a pokróc, folyton Gyötörnek, Kinoznak és Büntetnek bennünket. Mi ez, ha nem borzalom? Gratulálok, emberiség! Saját magunk által létrehozott világunk és rendszereink, ostoba megkötéseink és szabályaink fognak a sirba vinni bennünket. A magunk által emelt élet-és világbörtön ostoba rabjaivá lettünk. Félénkebbek vagyunk mint a báránykák. Azok azonban az intelligencia alacsonyabb szintjein állókként képtelenek helyzetükön változtatni. Mi viszont, bölcsei és hatalmasai ennek a földnek képesek volnánk megmenteni magunkat, ellenszegülni magunk által magunk elé teremtett Szörnyűségeinknek, képesek volnánk meglépni, eltűnni, még mielőtt kinjaink vágóhidján végezzük. De nem cselekszünk mégsem ekképpen. Mi inkább maradunk jelenlegi helyzetünkben és hálásak, kimondottan hálásak vagyunk szerető és hatalmasnak, bölcsnek vélt gazdáinknak, azaz buta és ostoba rendszerünknek, ha csak egy kis engedmény és élvezetben is részesülhetünk Nagylelkűségnek Bélyegzett Sunyiságuk okán. Pedig az élet nem arra való, hogy csak úgy elszenvedjük taktusait, dobbanásit, hanem hogy kiélvezzük összes akkordjait különféle melódiáinak.

1.4

A csordogáló patak…

A csordogáló patak mindig keresztülrágja magát a legkeményebb köveken is. Nem kivánok persze, ahogy egyikünk sem borzalmakat a világnak, ám a történelemből okulva úgy vélem, az Elégedetlenség, melyről sok felé hallhatunk, előbb-utóbb biztosan omláshoz, a régi rend leomlásához vezet. A legjobb volna –  s adja az ég a segitségét ehhez – ha a vezetőréteg, belátván, hogy közülünk, az egyszerű ember alkotta tömegből való minden képviselője, s csak a közért való munkálkodása hozhat Eredményt, Elégedettséget és Büszkeséget, minden erejét belefektetné Felelősségteljességet és nemes hozzáállást megkövetelő munkájába, s nem Hatalma Elvesztésének Félelmétől, de Őszinte, tömegekkel együttérző s mérhetetlen Jóindulatától fűtve végezné a neki kijelölt megannyi feladatát.

Fontos, hogy soha ne feledjük el: Tényleg a mi kezünkben a Döntés.

Mindig tudjuk: Fontosak vagyunk mind és Felelősek vagyunk Mi is.

Mindig is mi voltunk többségben, s a politika értünk s legfőképpen általunk van csak. A politikusok tőlunk kapják a Hatalmat, s nem azt várjuk, hogy hóhéraink, hanem hogy hű és jó vezetőinkké legyenek.

Talán egyszer valóra is válik mindez…

Kerepesi Igor

Ha tetszett a cikk, csatlakozz a Körkép Facebook-rajongói oldalához, de követhetsz minket a Tumblr-en és a Twitteren is!

Az írás első része:

Felelős vagy Te is (1)