Nem zárhatunk le esztendőt az ilyenkor szokásos évértékelések nélkül. A Körkép kérdéseire ezúttal az Új Szó, a Szabad Újság, a Bumm, valamint a Kerekasztal tagjai válaszoltak, de mi magunk is nyilatkoztunk.
Örülni fogunk, ha hozzászólásban olvasóink is kifejtik véleményüket az alábbi négy kérdéssel kapcsolatban:
1. Hogyan jellemezné egy szóval az elmúlt évet?
2. Mi az, ami örömet okozott az Ön számára 2012-ben?
3. Mi az, ami elszomorította 2012-ben?
4. Mit vár 2013-tól?
Molnár Norbert, az Új Szó napilap főszerkesztője:
1. Ó.
2. Az Új Szó új weboldala és a magyarok szereplése az olimpián.
3. Majdnem minden. De főleg az, hogy a magyarországi és a szlovákiai magyar társadalmi narratíva között eltűnni látszanak a különbségek.
4. Egyetlen apró jelét sem látom annak, hogy jobb lehetne.
Molnár Judit, a Szabad Újság hetilap főszerkesztőnője:
1. Őrült
2. Bár nagyon hektikus volt a 2012-es év, azért történtek szép és jó dolgok is. Az egyik legnagyobb örömöm májusban volt, amikor kezembe vehettem a tartalmilag és grafikailag is megújult Szabad Újságot. Nagyon sokszor magam is kételkedtem benne, hogy meg tudjuk-e csinálni? Lesz-e elég erőnk és anyagi lehetőségünk ahhoz, hogy megújítsuk a lapot, akkor, amikor a nyomtatott sajtó az életéért küzd. És mi megcsináltuk! A laphoz új munkatársak kerültek, 16 oldalas regionális melléklettel bővültünk, grafikai megjelenésünk letisztultabb lett.
Ami azonban a legfontosabb: az olvasók elfogadták a változásokat, sőt, nagyon pozitívan fogadták, annak ellenére, hogy a lap ára emelkedett. Szakmailag tehát meglehetősen eseménydús volt az idei év, és ugyan voltak nagyon nehéz időszakok is, de összességében a pozitívumok voltak a meghatározóbbak. A magánéletben pedig nagyon sok minden örömet tud okozni.
Ha hetedikes Áron fiam kettest, avagy netán egyest hoz valamiből, az ugyanúgy örömet okoz /bírnék gyakrabban is örömködni/, mint amikor elindulunk együtt felfedezni a világot, de a szép szó, egy gesztus, a jó szándék, egy baráti beszélgetés ugyanolyan fontos – s jutott is mindegyikből 2012-ben is.
3. Csalódást okozott a választások eredménye. Hittem abban, hogy az emberek mérlegelték a 2010-es választások óta eltelt időszakot, és egyre többen tudatosítják, mi az, ami csak érdekek mentén működik, következetes elvek nélkül. Látják, hogyan eshetnek olcsó politikai alkuknak áldozatul közösségünk érdekei, pusztán azért, mert vannak, akik a többségi nemzetnek – avagy népszerűségi mutatóknak – akarnak megfelelni. Reméltem, lesz elég támogatója annak, hogy a magyar érdekérvényesítés ismét parlamenti erőként jelenjen meg. Nem így történt, az azonban biztató, hogy nem csökkent azok száma, akik még fontosnak tartják a magyar érdekek határozott, következetes megfogalmazását.
Rendkívül elszomorítónak, egyben mérhetetlenül felháborítónak tartom a kisebbségi kultúra támogatásának ügyét. Tavaly is történtek túlkapások, részrehajló, megmagyarázhatatlan támogatások, s ez az idén még gátlástalanabbul folytatódott. Az adófizetők pénzének elosztásakor nagyon sok esetben tisztességtelen, méltánytalan, észérvet és szakmaiságot nélkülöző politikai döntés született, a szeret-nem szeret elv alapján.
Ennél csak az elszomorítóbb, hogy ez megtörténhet bármiféle felelősségre vonás, illetve felelősségvállalás nélkül, hisz a kulturális élet és a közélet meghatározói nem emelték fel szavukat, s úgy tűnik, ez az ügy csak a körkép.sk és a Szabad Újság „ingerküszöbét érte el”. /Persze, mindnyájan tisztában vagyunk vele, pályázat jövőre is lesz./
4. Közösségünk megerősödését várnám a jövő évtől, azt, hogy még határozottabban kiálljunk érdekeink mellett. Nagyon biztatónak tartom a civil szféra egyre erőteljesebb, szervezettebb fellépését, a kétnyelvűség érdekében tett lépéseiket. Még az idei év pozitív eredménye a kisebbségi minimum megszületése, az azonban már a jövő év elvárása, hogy ez az alapdokumentum élővé váljon, hogy az abban megfogalmazottak megvalósításának módjáról és eszközeiről is meginduljon a közgondolkodás, a közbeszéd, majd a cselekvés.
Józanabb, bölcsebb országlást és határozottabb, olvashatóbb Európát is remélnék, ahol a válságot nemcsak kezelik, de meg is oldják, s ahol nemcsak a számokkal bűvészkednek, hanem a terhek elviselhetőségét is mérlegelik.
És nem utolsósorban a Szabad Újságnak sok hűséges olvasót, szeretteimnek, barátaimnak, ismerőseimnek pedig egy derűsebb, nyugodtabb, jobb évet kívánnék.
Finta Márk, a Bumm.sk főszerkesztője:
1. Küzdelmes.
2. Leginkább a hétköznapi, magánéleti dolgok, na meg a sport: az
olaszok EB-ezüstérme, a Juventus bajnoki címe, a magyar olimpiai
szereplés mind mind nagyon jó érzéssel töltött el.
3. A végtelen, feneketlen posvány, ami a szlovákiai közéletben egyre
jobban terjeszkedik, s nem kivétel ez alól a szlovákiai magyar közeg
sem. Sokaknak kellene mélyen magukba nézniük.
4. Nem várok, csak remélek: bízom benne, hogy nekiállunk végre rendbe
tenni a dolgokat.
Boldoghy Olivér, civiljogi aktivista, a Fontos vagy! mozgalom szóvivője:
1. Viharos
2. A legnagyobb örömöt közösségünk egyre erősödő öntudatra ébredése, és az újgenerációs civil mozgalmak idei sikerei okozták
3. A Veres Disznó győzedelmes visszatérése
4. A régiómnak egy kis gazdasági fellendülést várok, a családomnak pedig egy kedvező alkotmánybírósági döntést állampolgárság-ügyben
Tokár Géza, a Szlovákiai Magyarok Kerekasztalának szóvivője:
1. Reményteli.
2. A civil mozgalmak előretörése és végleges tényezővé válása, a Kerekasztal polgári jellegének és pártatlanságának a megőrzése – a politikától való távolságot annak ellenére sikerült megőrizni, hogy egyébként az MKP-val és a Híddal is folytak egyeztetések az alapdokumentum ügyében (ami sajnos háttérbe szorítja a többi aktivitást). Magamról beszélve nevezhetjük személyes sikernek, hogy évek előkészítő munkája után a megfelelő stáb felállításával beindult a madari.sk, az pedig mások személyes, de a Kerekasztal intézményi sikere, hogy felállt a gazdasági bizottság. Továbbra is rengeteg
jószándékú aktivistával lehet találkozni, vagy olyanokkal, akik szívesen tesznek valamit a közösségért. Ezúton is szeretném mindenkinek, tehát minden szervezetnek és szimpatizánsnak megköszönni a segítséget, mert nélkülük a Kerekasztal nem tartana ott, ahol.
Miután korábban éveken keresztül azt hallottam, hogy a helyi magyar közösség tunya és nem törődik saját dolgaival, nagyon kellemes csalódás a számomra a sok érdeklődő, de a tőlünk független kezdeményezések sikere is.
3. Legfeljebb a konfliktusok, de azok velejárói a tevékenységnek és túlnyomórészt sikerül is azokat megbeszélni. Túlnyomórészt, de nem kivétel nélkül.
4. Apró, de következetes lépésekkel haladunk előre, de úgy tűnik, hogy a Kerekasztalon túl is sok ígéretes kezdeményezés feltűnt a közéletben. Remélhetőleg jövőre sem fékeződik a lendület.
Krajčír Lukács, a Körkép külpolitikai szerkesztője:
1. Nyugodtabb.
2. Erre a kérdésre inkább azt válaszolnám, hogy mi az, ami a legnagyobb (s nem éppen pozitív) meglepetést okozta: Az észak-koreai műhold fellövése. A döbbenetet itt az okozta, hogy egyetlen nagyhatalom sem számított a decemberi második fellövésre, sőt Kim Dzsong Un látványosan átverte az országok hírszerzéseit.
3. Négy esemény tudnék ide sorolni:
1. Nem ért véget a szíriai polgárháború, bár most az elmúlt napokban egyre inkább úgy tűnik, hogy Aszad-rezsim a végnapjait éli, már az oroszok is menekülnek az országból, plusz a laivta vezetés tárgyalni kezdett az ENSZ-el.
2. Egyiptomban a Muszlim Testvériség igyekszik megvalósítani egy Szaúd-Arábiához hasonló államformát, hátat fordítva az egyiptomi lakosság 2011-es követeléseinek.
3. USA-ban továbbra is történtek véres ámokfutások, s most már a mozikban és általános iskolákban sincs biztonságban az ember.
4. Nem a németek nyerték a foci világbajnokságot (s ezzel fogadásokat vesztettem el L)
4. A Közel-Keleten és Észak-Afrikában stabilizálódik a helyzet, az EU kilábal valamennyire a válságból, plusz még az USA-ban, a 2012-ben lezajlott lövöldözések miatt, szigorodik a fegyvervásárlás és jelentős korlátozásokat vezetnek be.
Lengyel Diana, a Körkép főszerkesztő-helyettese:
1. Lájkolom.
2. Elsősorban a szakmai sikerek. Rengeteget tanultam és rengeteg szakmai tapasztalatra tettem szert az elmúlt évben. A Körkép olvasottsági mutatói soha nem voltak ilyen jók, és fantasztikus élmény, ha az ember tudja – ebben az ő munkája is benne van.
3. A felismerés, hogy a szlovákiai magyarság mennyire korlátolt és mennyire nem lát tovább a saját szemétdombjánál.
4. Egy sikeres államvizsgát. Hogy ne kelljen a munkaügyi hivatalban sorban állnom, és hogy az olyan fogalmak, mint az „alibizmus”, az „igénytelenség” és a „meghunyászkodás” messzire elkerüljön. 🙂
Király Zsolt, a Körkép főszerkesztője:
1. elrugaszkodás (nálunk tényleg)
2. 2012-ben egyértelműen kiderült számunkra, hogy a Körkép.sk nemcsak egy blog, a Körkép.sk egy folyamatosan gyarapodó, élő közösség is egyben. Egy olyan felület, ahol a saját vélemény érték, melyet egyre többen kifejtenek és egyre többen kíváncsiak is rá. Külön öröm számomra, hogy mindezt egészségesen, szabad emberként, remek kollégák, inspiratív környezetben élhettem meg. Köszönöm kommentelőinknek, hogy társaink utunkon, szélesítve a látképet.
A Tranzit fesztivál nyáron, Kőszegen szellemi és lelki felüdülést jelentett számomra. Az ott tapasztalt inspiratív környezet remélhetőleg a Gombaszögi Nyári Táboron belüli Körkép sátorban is fellelhető lesz majd.
A magyar aranyak Londonban, a Tour de France élőben, a KHL Pozsonyban, a Vox Juventae szakmai elemzései, szociológiai felmérése és különböző futó projektjei már csak hab a tortán.
3. (Szlovákiai magyar) társadalmunk valószínűleg gyógyíthatatlan állapota, melyet jól mutatnak a népszámlálási eredmények, a politikai és civil valóság, vagy éppen a gorilla-ügy, és az azokat követő teljes agónia, kiábrándultság, néma hallgatás.
Elszomorító volt látni, hogy nálunk is felütötte fejét a megélhetési civilkedés. Egy-két hangadónál a rengeteg dicséretes kezdeményezés mellett megjelent az opportunizmus, a középutas kalkul, az elvek feladása rövidtávú, vélt kedvezményekért. Elszomorító volt számomra az a felismerés, hogy a szlovákiai magyar civil társadalom e jól behatárolható, szűk köre morálisan semmivel sem különb, mint a gyakran jogosan kritizált, sokat lemondott politika.
4. Ha közösségünk megmarad és tovább gyarapodik, még nagy dolgokra lehetünk képesek 🙂
Kíváncsian várjuk olvasóink, kommentelőink válaszait is.
Update: kiegészítve kommentben a Kétnyelvű Dél-Szlovákia válaszaival.
Megosztás:
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.
Kommentek
Kommentek
Rabotaet
2012. dec. 27. 07:56Szep kis eves osszefoglalo, szomoru ez a pesszimizmus. De Zsolt. Celozgatunk, celozgatunk, egy kis dombra lecsucsulunk, rotty! Te, aki MKP elcsapatanak hatteremberekent civil szervezet elnokekent is tevekenykedsz, kire utalsz mar megint, mint megelhetesi civil? Fejtsd mar egyszer konkretan, mire, kire gondolsz, mert igy azt kell hinnem, hogy magadrol beszelsz!
Eke Máté
2012. dec. 27. 11:18Így van, ezek a céltalan célozgatások többet ártanak mint használnak. Ez az út így nem vezet sehová :/
korkep.sk
2012. dec. 27. 11:08A Kétnyelvű Dél-Szlovákia válaszai: 1. Lendületes 2. A megélénkülő civil szerepvállalás és ehhez kapcsolódó sikerélmények (pl. a komáromi Tesco, a somorjai buszpályaudvar, a minisztériumi szinten oldódó vasúti kétnyelvűség). Az országos szlovák sajtó pedig több kezdeményezésre is felfigyelt, ami óriási fejleménynek számít, olyannyira, hogy már-már megtörni látszik a karantén, ami évek óta körülveszi a magyar témákat. 3. Felelőtlen önkormányzati vezetőink és kétnyelvűséggel foglalkozó szlovák cikkek alatt megjelent kommentek, melyek a szlovák társadalom nem éppen toleráns hozzáállásának lenyomatai. De a magunk részéről igyekeztünk mindkét jelenség kihívásként felfogni és akként hozzáálni. 4. A vasúti kétnyelvűség megnyugtató rendezését úgy, ahogy azt Ekelen megálmodtuk: az állomás nevének szlovák és magyar nyelven történő feltüntetése egy táblán, azonos mérettel, mindez az állomásépületek homlokzatán. Üdvös lenne, ha politikai érdekképviseletünktől pedig kevesebb léhaságot és nagyobb odaadást tapasztalnánk, az új típusú polgári aktivizmustól pedig a jó irányba megkezdett út folytatását reméljük.
Eke Máté
2012. dec. 27. 11:22Úgy legyen! Sok sikert! :)
kalondaipappsanyi
2012. dec. 28. 13:47Nagy reményeket kelt bennen a munkátok, jó irány ez az "emberarcú humánterrorizmus" (íme egy kettős-képzavar!). Egy okoskodo jotanács: arra ügyeljetek, hogy ne legyen belőle - a jövőben sem - öncélú gerillaharc, azaz, a NYILVÁNOSSÁG a Ti munkátokban is a legfontosabb.
Turambar
2012. dec. 27. 13:40@Finta Márk valamit nagyon keverhet, mert a Juventus bajnoki címének a "Mii az ami elszomorított 2012-ben?" kategóriába tartozik :D @Király Zsoltnak pedig mondhatom, hogy négy évnyi tapasztalat után úgy látom, hogy a gombaszögi tábor teljes atmoszférája inspiratív , Körkép sátor ide vagy oda, de kíváncsian várom, hogy mekkora hozzáadott értéke lesz (aztán ne az eszemká elnökségét csempésszék be ezúton, mert belőlük már elegünk van) :)
bolondgomba
2012. dec. 27. 14:32Ennyire a megszokott mantrak kozott pattogtatok eddig? Nem is csoda, ha rauntatok sajat magatokra:)
Winterfell Pityu
2012. dec. 27. 19:58Ezt a megélhetési civilkedés dolgot én sem értem. Szlovákiában nem lehet a civilségből megélni, azt a fennálló struktúrák nem teszik lehetővé. Vannak persze állami támogatások, amiken lehet nyerészkedni, lásd kisebbségi kulturális támogatások; de hogy valakik egyoldalúan erre épitsék fel az egzisztenciájukat az elképzelhetetlen. Aki ilyet állít az vagy mafla vagy tendenciózus akar lenni. Nem ilyen jelenség viszont az álcivilkedés, amikor politikusok, de leginkább pártközeli személyiségek a civil márkával vértezik fel magukat, hogy emelkedetettebb pozícióból mondhassák meg a tutit. Ha jól emlékszem pár hónapja a szótlan szemtanú írt erről a jelenségről, elég pontosan felvázolva a diagnózist (az például egy jó blog) De lehet újabban már az a pártholdudvar taktikája, hogy morális hulláknak kiálltja ki a civileket (konkrétan egyiket sem megnevezve, mert akkor lesz a jelző érvényes az egész szférára a Kerekasztaltól Boldoghy Olivérig), aminek az a célja, hogy az újonnan felbukkant arcok presztízsét "visszahúzza" a régi garnitúra totálisan hiteltvesztett szintjére. Ez csak egy képlet, de a következő körképes posztok után világosabban látunk majd. Az igazat megvallva azért szeretem nagyon nyomkereső uram posztjait, mert mindig kiolvasható belőle az MKP álláspontja :)
laci
2012. dec. 28. 01:111. Hogyan jellemezné egy szóval az elmúlt évet? 2. Mi az, ami örömet okozott az Ön számára 2012-ben? 3. Mi az, ami elszomorította 2012-ben? 4. Mit vár 2013-tól? 1-Különleges 2-Magyar sportsikerek,a mégha szórványos de egyre erősödő ellenállás az átlagemberek felől,a nemzeti oldalak erősödése szerte Európában,Palesztin ellenállás 3-Izrael aggresszív emberiségellenes népirtó politikája,a magyar hazaáruló politika,a szlovákiai magyar politika,a társadalom birkasága,Európai Unió diktatúrája 4-Radikális változásokat azokkal a problémákkal kapcsolatban amik elszomorítottak
madridistapista
2012. dec. 28. 16:51Kedves Zsolt! Netán nem az a probléma, hogy a civilek ügyesen felkavarták a felvidéki magyar érdekérvényesités bűzlő posványát, már-már túlontúl sikeresek? Ilyenkor nagyon jól látszik, hogy a "Király" meztelen, az MKP középszerűsége és brutális káderhiánya sokkal átütőbb? Először talán azon gondolkozzanak el, hogy a magyar párt miért teljesen komolyanvehetetlen politikai erő még az olyan Mostellenes beállitottságú választópolgároknak is, mint én.
A kommenteket lezártuk.