A Trianon emléknap napján 2012-ben megjelent cikkünket közöljük újra.
Ma este (szerk. megj. 2012), a Trianon emléknap alkalmából tűzi műsorra a Magyar Televízió Galán Angéla Szlovákmagyarok c. dokumentumfilmjét. A fiatal filmrendező 48 perces vizsgafilmje nagy vihart kavart a szlovákiai magyarok körében már az első trailer megjelenésével. A honi magyarság egyik fele egyetértve csettintett, másik felük inkább elutasította az abban prezentáltakat. Leképezve szinte a szlovákiai magyar politikai hozzáállást. Célját, hogy beszélgetéseket indítson, mindenképp elérte.
A Körkép a témában még tavaly szeptemberben megkereste Galán Angélát, aki akkor nem kívánt nyilatkozni. Az interjúra így most kerítünk sort, a diplomafilm nyilvánosságra kerülésével, mely időközben Gundel-díjas lett, a legjobb elsőfilmes rendezésért.
Meglepték az első reakciók, melyeket a trailer még 2011-ben kiváltott?
Némileg igen. Persze, tudtam, hogy ezzel a témával darázsfészekbe nyúlok, de az meglepett, hogy milyen sok és messzemenő következtetést vontak le jónéhányan egy pár perces trailerből, melynek legtöbbször annyi a célja, hogy felkeltse a figyelmet, megragadja az érdeklődést, és nem közli, nem is tudja közölni egy film egészének mondanivalóját. De a helyenként kevéssé jóindulatú megjegyzések is csak arról győztek meg, hogy rengeteg elfojtott érzelem és frusztráció él sokakban a témával a kapcsolatban. Ami világosan mutatja, hogy beszélni kell róla.
Számunkra úgy tűnt, nem számított ilyen felháborodott, indulatoktól túlfűtött reakciókra. Valószínűleg a provokatív címválasztásnak is köszönhetően. Jól látjuk?
A címválasztást sokan egyből provokációnak tartották, ez igaz. Én nem provokációnak szántam, inkább figyelemfelkeltésnek. Jelzi az alaptémát, ez fontos szempont. Másik szempont volt, hogy szerettem volna felhívni a figyelmet – főleg a magyarországi magyarok figyelmét – arra, hogy a „szlovákiai magyar” helyett használt „szlovák” szóhasználat, hogy úgy mondjam, nem szerencsés.
Milyen családból származik?
Mindenképpen sokszínű családból. A szüleim magyar nemzetiségűek. De a legszűkebb családomban több nyelven beszélünk, mert édesapám első házasságából származó nővéreim szlovák anyanyelvűek, és vegyes házasságokat kötöttek, szlovák, illetve német partnerekkel.
A filmben saját családjának több tagja is megszólal, akik különböző életpályát futottak be. Mennyire befolyásolta az ő saját sorsuk mindazt, ahogy önmagukról vallanak?
Maximálisan. A sors, a kor, a közeg, amelyben felnőttek, mind nagymértékben befolyásoló tényezők, ez talán nem is kérdés. Trianon mást jelent a szüleim generációjának és mást jelent az én generációmnak, pusztán attól, hogy eltelt közben x év. A nagyszüleim generációjáról nem is beszélve.
Az egyik riportban úgy fogalmazott, nyitottnak és elfogadónak kell lenni. Kifejtené, mit jelent ez a szlovákiai magyarok vonatkozásában?
Én ezt nem a szlovákiai magyarok vonatkozásában nyilatkoztam, hanem azzal kapcsolatban, hogy a családom, mint fentebb említettem, többnyelvű és heterogén közeg volt. Tehát már gyerekként természetes volt számomra, hogy a például a szlovák nyelv, bár nekem nem az első nyelvem, nem idegen, mert családon belül van. Ezt értettem nyitottságon és elfogadáson, az élet ezt a hozzáállást alakította ki bennem. Ahhoz, hogy egymással konfliktusban álló feleket meg tudjunk érteni, nem is nagyon lehet másként, szerintem.
Az emberi hang vitathatatlanul a film egyik ismertetőjele, de kérdés, ha már szlovákmagyarok, akkor vajon reprezentatívnak is tartja-e a bemutatott szlovákiai magyar mintát? Volt Önben ilyen ambíció?
Nem igazán. A saját közegemet akartam megmutatni, egy apró részét az egésznek. Ez mindenképp behatárol. Biztos, hogy fontos dolgokat közöl az egészről, de akkor is csak egy része annak. Nyilván lehetne olyan filmet készíteni, ahol a szlovákiai magyar közgondolkodás összes fő aspektusa felvillan (bár nem lenne egyszerű), de az nem az én filmem lenne, ami egy vállaltan személyes és szubjektív megközelítésen alapszik.
A 2011-es népszámlálás magyar szempontból lehangoló eredményei láttán (szerk. megj. tíz év alatt 62 ezer, húsz év alatt 110 ezres magyarság-csökkenés) a magyar identitás kérdése fontosabbá vált számunkra, mint eddig bármikor. Ön szerint a dokumentumfilm ilyen szempontból erősíti, vagy inkább gyengíti a magyarság felvállalását a szlovákiai magyarok körében? Milyen „példát“ sugároz?
Nem példát akartam sugározni vagy társadalmi üzeneteket kommunikálni. Ez nem egy kampányfilm. Számomra fontos kérdéseket szerettem volna feltenni. Emberi történeteket és igazságokat akartam elmesélni. Szerettem volna utánajárni annak, hogy mit jelent a haza egy Szlovákiából elszármazott szlovákiai magyarnak, hová tartozik, hová kell, hogy tartozzon, fontos-e,hogy legyen egy hely,amit a hazájának érez és hasonlók.
Rendezőként hogy látja, saját filmje erősíti vagy gyengíti az asszimilációt?
Szerintem ennek a filmnek semmi köze nincs az asszimiláció kérdéséhez.
Mennyire tartja fontosnak, hogy a szlovákiai magyarok egyértelműen felvállalják magyar nemzetiségüket?
A legfontosabb, hogy mindenki vállalja fel azt, ami ő. Nem jó tagadásban vagy félelemben élni.
Hol érzi magát otthon? Pozsonyban vagy Budapesten? Magyarnak, vagy szlovákiai magyarnak tartja inkább magát?
Ezek azért jóval összetettebb kérdések annál, hogy vagy-vagy kategóriákban lehessen beszélni róluk. Budapesten születtem, Pozsonyban nőttem fel, 18 éves korom óta Budapesten élek, viszonylag otthonosan mozgok már itt. Ám sosem leszek olyan, mint az, aki itt szocializálódott. Olyasmire kérdezett rá, amiről a film egésze szól, próbál szólni. Ha azt kérdi, minek tartom magam „inkább”, akkor természetesen inkább a szlovákiai magyarsággal tudok sorsközösséget vállalni, hiszen ott a gyökereim, onnan származom.
Elkészítette volna ezt a filmet akkor is, ha nem Budapesten, hanem Pozsonyban diplomázik?
Nem szoktam ilyesmiken gondolkodni, és ha meg is próbálnék erre válaszolni, nem lenne őszinte a válaszom, hiszen honnan is tudhatnám, hogy alakult volna a sorsom, milyen hatások értek volna és mivé formált volna egy hipotetikus, meg nem élt életút?
Azt már tudni, hogy mi lesz a Szlovákmagyarok további sorsa?
Ma este levetíti a Magyar Televízió, ez valószínűsíthető. Remélem, minél több emberhez eljut majd és azt is remélem, hogy jóféle energiákat tud adni azoknak, akik megnézik. Ennél konkrétabb sorsot most nem tudok meghatározni, de ennek nagyon örülnék.
Ezzel a filmmel indította el karrierjét. Milyen tervei vannak a jövőre nézve? Milyen témákkal szeretne foglalkozni?
Nem tudatosan alakítottam így, az élet hozta. Belesodródtam ebbe a témába, anno az osztályfőnököm javasolta, hogy forgassak a szlovák parlamenti választásokon induló két magyar pártról, végül teljesen más film lett belőle, mint aminek indult. Pártok helyett emberek, politika helyett identitás lett a központi témája.
De létrejött és kicsit úgy érzem, önálló sorsa lett, anélkül, hogy én különösebben terveztem volna, hogy így legyen. Ennyit a tervekről. De ha már mindenképp meg kell határozni: a legfontosabb szándékom az, hogy mindenkor megtaláljam azt a témát, ami az adott időszakban leginkább érdekel, és azzal a lehető legőszintébben tudjak foglalkozni.
——-
Galán Angéla 2011 júniusában diplomázott a filmmel az SZFE-n, és az Egyetem tantestülete a vizsgavetítés után Gundel Művészeti Díjra terjesztette fel, amit meg is nyert. 2011 novemberében tíz díjazott egyikeként Junior Prima díjat nyert magyar sajtó kategóriában, részben a filmnek köszönhetően. A hivatalos bemutató 2012. február 4-én volt a 43. Magyar Filmszemlén. Az m1 a Szlovákmagyarokat Trianon évfordulója alkalmából, 2012.június 4-én tűzi műsorára, 22:35-kor. Galán Angélának Angi jelenti címmel sorozata is van az m1-en.
Az interjút készítette: Király Zsolt
Ha tetszett az interjú, csatlakozz a Körkép Facebook-rajongói oldalához, ahol további kommentek olvashatók!
Ajánlott írások:
A teljes film:
Megosztás:
Címkék: asszimiláció dokumentumfilm és főzni tudsz? kult film Főoldal Galán Angéla Ki a magyar? népszámlálás szlovákmagyarok
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.
Kommentek
Kommentek
anonymous
2012. jún. 04. 11:28Tehát egy lényegében családi és baráti véleményeken alapuló vizsgafilm lett feleslegesen túl komolyan kezelve jóval szélesebb szlovákiai magyar kontextusban?
KUCKUC
2012. jún. 04. 12:51ÁLTALÁNOS IZÉ HELYETT KONKRÉT ÉLETHELYZETEK ÉS GONDOLATOK? IGEN.
Ürdüng
2012. jún. 04. 14:10Pontosan. Ez történik, ha a butaság tudatlansággal párosul - de úgy gondolom még nincs vége... lesz még itt ennek a filmnek fölösleges visszhangja. Az interjúban érdekes, hogy hogy próbálják a kérdések a film erős befolyásoló hatását erőltetni ("erősíti vagy gyengíti az asszimilációt?", "erősíti, vagy inkább gyengíti a magyarság felvállalását?", mintha feltétlenül csak ez a két lehetőség létezne, illetve mintha komolyan befolyásolna valamit is ez a vizsgafilm), nem tudom mennyire volt ez tudatos, de nem túl korrekt, nem kellene ilyen irányba elmenni. A válaszok aztán helyretették a dolgokat :o)
piccolo
2012. jún. 04. 14:14"mintha feltétlenül csak ez a két lehetőség létezne" - halljuk hát a többi lehetőséget :)
Miben buta, tudatlan és inkorrekt? Nem teljesen értem.
nyomkereso
2012. jún. 04. 23:29
Nos, azt kell hogy mondjam, a 48 perces film megnézése után, hogy teljesen rendben van. Angéla talán az első trailert vágta össze túl szerencsétlenül (amely egyébként már nem elérhető), mely teljesen más összképet mutat, mint maga a kész anyag.
Ami a szereplőket illeti, Erika, a gyerekét szlovákul nevelő féltestvér világlátása számomra teljességgel elfogadhatatlan, Angéla anyukájáét pedig meg tudom érteni. Gratulálok a filmhez! (Király Zsolt)
Erika
2012. jún. 05. 21:52Szerintem mások világlátását nem kell elfogadni, elég tolerálni (vagyis elviselni) esetleg tisztelni. Mert mindenki saját élettapasztalata és életkorulményei által építi fel világlátását. A kislányomat szlovákul nevelem, mert az apja Szlovák és az én édesanyám, aki lányom egyetlen nagyanyja, nem beszél magyarul, o is Szlovák. Az édesanyám árva gyerek volt, nincs családja, csak mi. Tisztességben felnevelt minket és elviselte, hogy magyar iskolákba járjunk, hogy megtanuljunk magyarul, mert az édesapánk aki Magyar, nem élt velunk kozos háztartásban. Annak ellenére, hogy sose értett egy kukott abbol, hogy mit is tanulunk, milyen verset szavalunk az iskolában. Az én dontésemet ez nagyon befolyasolta. Az ami magának teljességgel elfogadhatatlan, az az én oszintén átélt eddigi életem tapasztalatán alapul.
Dr.P.J.
2012. jún. 05. 08:45A filmhez gratulálok....az emberek ahányan vagyunk individuumok vagyunk biologiailag is.../kivétel csak az egypetéjü ikrek / Én ugy gondolom se nem dicsöcség se nem szégyen hogy ki milyen nemzetiségünek született...viszont a szüleinkre - öseinkre tekintettel is... a hüség egy kulcsszó....aki elhagyja nemzetét, hitét, hazáját.... nálam kezd hasonlítaní ahhoz aki elhadja feleségét, gyermekét, idös stb szüleit....-embertársait nem tekinti felebarátnak... --szabad akaratunkat az Urtól kaptuk - bánjunk vele úgy- ne keljen "szégyent vallanunk" HAZA a nemzet otthona.... Egy szlovákiamagyar-körzeti orvos Csallóköz....végeztem SOTE 1980-
Levente
2012. jún. 05. 12:17Tetszett a film. Jól megmutatta, egész széles terítésben, hogyan érzékelik ezeket a dolgokat az emberek. Értettem mindet, még azt a személyt is aki számomra szegénységi bizonyítványt állított ki magáról a filmben. Én a mai napig otthontalannal érzem magam, de ez inkább konkrét élethelyzetem miatt van, hazám mindig volt, mert hazámat magamban hordozom, függetlenül attól hol vagyok, vagy mások éppen mit gondolnak róla, van-e, vagy nincs. Érdekes, hogy ha leírnám, biztos nem dobnának be a most még uralkodó "eujrópér, korrekt, libadarális, multikultyi" zsákba, pedig nagyon nagyon individualista egyéni meseország ám az! Már csak annyit írok le, hogy az én hazám felfújható (és leengedhető is persze)! 8o)
Könözsi
2012. jún. 05. 15:42Ha Mo-on azt mondják ránk, hogy szlovákok, akkor nem a nemzeti hovatartozásunkra gondolnak, hanem az állampolgárságunkra. Erre akkor jöttem rá, mikor a testvérem azt kérdezte : Megjöttek már a Magyarok? A mo-i rokonainkra gondolt. A székely rokonokkal rendelkező ismerősöm mondta egy rendezvény után : Mennem kell, mert megjöttek a románok! Mi is így fogalmazunk, mert így rövidebb, azonnal érthető. Túl van ez okoskodva... A Zsolt által feltett kérdések nem tendenciózusak, függetlenül attól, hogy a csaj jól és okosan kivágta magát. A kérdések ettől még értelmesen feltehetők. A filmnek biztosan nincs a nemzeti hűséget, nemzeti tartást megerősítő hatása. Föggetlenül a véletlenszerű mintavételtől az egész banda úgy festett mint egy zavart identitású Hídas szavazó-csokor, Galán Gézát kivéve, legalábbis azokra értve, akik identitáskérdésekről nyilatkoztak. Semmiféle széles skálát nem mutat... Tehát az asszimilációt inkább növeli mint csökkenti. Mutatok a csokorból néhány virágot : A nagyölvedi rokonféle fickó, aki azért szavaz BB-re, mert jól "feleselt" a tévében. Ez az a színvonal, akinek választójogot is csak a helyi választásokra mérnék, ott kevesebb kárt okoz. Aztán volt ott egy perszóna, aki arról értekezett, hogy először is emberek vagyunk, csak azután magyarok. Már gyerekkoromban is hallotam olyan kártékony ságokat, hogy nem az a fontos, ki milyen nemzetiségű, hanem hogy milyen ember! S máris ott vagyunk annál a hídas népámító hülyeségnél, hogy nem számít a pék nemzetisége. Nincs ettől kártékonyabb, nemzetrombolóbb közbeszéd... Ha valaki azt mondja ismer JÓ szlovák embert, írja meg nekem, majd én kikérdezem. Az első kérdésem az lesz hozzá, hogy a nemzeti önrendelkezés jogát fontos dolognak tartja-e a saját nemzete számára. Az igen válasz után megkérdezem, hogy ez az érték más népek számára is kívánatos e. Ha az illető kettős mércével mér e fontos területen, az a katagória, hogy Jó ember teljesen irreveláns. Csak négy szlovákot ismerünk mindösszesen, aki a nemzeti belső /legalább/ önrendelkezést jelentő területi autonómia kapcsán megengedően nyilatkoztak: Kusý, Hríb, Dostál, mintha lett volna még valaki... Egyik sincs a Hídban közülük. A haza kérdése : a szülöföldünket leigázó deportáló, kitelepítő,reszlovakizáló, asszimiláló ellenségeink országára csak nemzetileg elidegenedett, szellemi és erkölcsi integritásának birtokában nem lévő ember mondja , hogy Haza. Hazánk persze nekünk is van, Magyarföld a neve, értem rajta magyarlakta szükebb hazánkat. Hazánk lehet még Magyrország is, kicsit más értelemben, az, hogy nagy része idegen uralom alá került, nem von le semmit a Magyar haza létjogosultságából.
Barna maci
2012. jún. 05. 18:40konozsi ha valako mon azt mondj magyar beszelgetes utan az auto rendszamtablaja alapjan hogy huzz a szlovak anyadba az nem a szlovakiai lakhely miatt mondja hanem mert neki evidens hogy mi csak szlovakok lehetung...a nagy Haza lakosai megmutattak december 5-en mire tartanak minket, tehat nekik /es neked is/ normalis szlovakozni, romanozni a magyar embereket ez az o /es a te/ bizonyitvanyod. ha nagyolvedi rokon a csakyt eltette volna akkor "termeszeteseb" egy karakan, okos valasztopolgart lattal volna??? a filmben felnott emberek nyilatkoztak hogyan latjak a vilagot ehhez joguk van ugyanugy ahogy neked szapulni a hidat. mindenki levonhatja a kovetkeztetest a filmbol, szamomra ujabb bizonyitek hogy a moi testvereinknek fogalmuk sincs mi a helyzet nalunk, es ezt kihasznalva kover es tsai velunk nyomjak a self PRt... a filmhez gratulalok!
Anonymous
2012. jún. 08. 15:45Az a baj a szlovákiai magyarsággal, ami általában az egész világgal. Túl sok a hülye! Minden embernek szíve joga kinyilvánítani véleményét, az alapján, amit megélt, látott, gondol, hisz demokráciában élünk. Jogunk van hozzá!!! Na de kérem szépen, arra senki sem gondol, hogy ezzel esetleg több kárt okozunk bármilyen ügynek, mint hasznot?! Régen a paraszt nem rendelkezett szavazati joggal, nem dönthetett, nem voltak kíváncsiak a véleményükre. A földbirtokosnak, nemesembernek volt szavazati joga, ők határozták meg merre, s hogyan. Ma csak annyiban változott a világ, hogy lehetőséget adnak szavazni, de léynegében semmit nem ér, ha nem jól használjuk ezt a jogot. Régen a paraszt tisztában volt vele, hogy ő paraszt, ma viszont egyáltalán nem, sőt kikérik maguknak. A művelt, tanult, értelmiségi ember szavazata többet kéne érjen mivel érti mire megy ki a játék és tudatosan szavaz. Pedig szokás szerint az értelmiségiek szavazata megy először a kukába, ha a buták is bele szólnak. Nem azért kell egy pártra szavazni, mert a vezetője szimpatikus, avagy éppenséggel nem az. Az alapján kell szavazni, hogy mit képvisel az a párt, miért szeretne kiállni, miért szeretne tenni valamit, mi a párt fő célkitűzése. Nos ebből adódóan, azok a magukat szlovákiai magyarnak valló emberek, akik a Hídra szavaztak, nem a magyarság megmaradásáért tették. Sokkal inkább önös érdekből (ugyebár ez mégis csak üzlet, hisz ha bejutnak pénzt osztanak), vagy pusztán hozzá nem értésből, butaságból. Egy buta ember véleménye, szavazata egy dolog, viszont ha sokan vannak, abból nem sülhet ki semmi jó- ezt látjuk Szlovákiában jelenleg. A filmhez gratulálok, nagyon jó a maga nemében, bár mivel nem reprezentatív jellegű a szlovákiai magyarság sorsának alakulását nem befolyásolja.
Levente
2012. jún. 14. 01:23Aki a "paraszt" és a "buta" szavak közé egyenlőséget tesz, megmutatja szépen mennyire korlátolt, és ezen nem segít, hogy esetleg valami műveltség ráragadt. Buta embert az iskola sem teszi eszessé, de kár, hogy arra sem ébreszti rá, hogy nem lángész. Ha esetleg véletlenül lángész, mégis lenéz mindenki mást, akkor pedig beteg. ;o)
A kommenteket lezártuk.