Nyitókép: ligetmuhely.com
Miért fogy a magyar a Felvidéken? Mit mutatnak a statisztikák? Mi várható a 2021-es népszámlálástól? Megfékezhető-e az asszimiláció?
Néhány fontos kérdés a felvidéki magyarság legégetőbb problémáit illetően, melyek felmerültek a zselízi Magyar Házban megrendezett beszélgetőesten április 12-én. A „Szlovákiai magyar társadalmi helyzetkép 2019-ben” címet viselő est házigazdája, moderátora Csonka Ákos volt, aki Lampl Zsuzsanna szociológust, újságírót, a Fórum Intézet munkatársát, a nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem Politológiai Tanszékének docensét kérdezte.
„Száz év alatt a szlovákiai magyar népesség lélekszáma megfeleződött, egymillió helyett ma csupán 460 ezer körül vagyunk az utolsó népszámlálási adatok szerint. Mi várható 2021-ben? Milyen folyamatok zajlottak le ebben a száz esztendőben? Hová tartunk?” – fogalmazta meg első kérdéseit a moderátor.
Lampl a folyamatok érzékeltetése céljából Gyönyör József 1960-as évekből származó szavait idézte fel, aki évtizedekkel a rendszerváltás előtt úgy vélekedett, hogy a szlovákiai magyarok életfeltételei azonosak a szlovákokéval, a magyarság ennek ellenére mégsem gyarapszik. Hozzátette: az azonos életfeltételek tekintetében ma ez már nem igaz, a fogyás azonban a pártállami időkhöz képest a rendszerváltást követően drasztikusan emelkedni kezdett, tette hozzá az Új Szó publicistája.
„Mi okozza a drasztikus fogyást?” – hangzott el a következő kérdés. Lamp szerint a probléma összetett, hiszen a népességcsökkenés egyrészt a modernizáció velejárója, ugyanakkor a szlovákiai magyarság fogyásának négy jellemző tényezője van: az ismeretlen nemzetiség (a lakosság 7,6%-a nem vallotta be nemzetiségét), a rejtett migráció (azon külföldön élő állampolgárok csoportja, akik nem töltötték ki az ívet), a természetes fogyás és az asszimiláció.
A négy tényező közül a szlovákiai magyar közösséget az asszimilációs veszteség sújtja leginkább, hiszen a fogyás 60%-áért felelős. A magyar népesség demográfiai mutatói több ponton is elmaradnak a többségi társadalom mutatóitól, legyen szó akár termelékenységről, etnikai reprodukcióról vagy a természetes fogyásról. „A kisebbségi lét eleve meghatározza a számok alakulását, hisz gondoljunk bele, a szlovákoknál nem létezik asszimiláció. Nincs okuk asszimilálódni, miért és kihez asszimilálódjanak?” – magyarázta a szociológus.
„Milyen okai vannak az asszimilációnak, mit tehetünk ellene?” – merült fel a következő kérdés. Ezzel kapcsolatban két fontos tényezőre hívta fel a figyelmet az est vendége: ennek makrotársadalmi és mikrotársadalmi okai vannak.
A makrotársadalmi okokon nem tudunk változtatni, ide tartozik a szlovák családok betelepülése a magyar településekre (minél nagyobb a keveredés, annál nagyobb a beolvadásra való hajlandóság), a politikai aktorok üzenetei az embereknek.
A mikrotársadalmi okok azok, amiken tudunk változtatni: hogyan viszonyulunk nemzeti identitásunkhoz, fontos-e a magyarságunk, hogy továbbadjuk-e a következő generációknak, fontos-e az anyanyelv, a magyar iskola.
„Van a szlovákiai magyar létnek egy olyan kerete, amit tudunk befolyásolni, illetve van olyan, amit nem. Ez olyan, mint a halak az akváriumban, a falakon belül van mozgásterünk, a falakon kívül nincs. A szlovákiai magyarság nagy problémája, hogy nem használja ki a falakon belüli lehetőségeket sem, nem él jogaival” – hangsúlyozta Lampl.
A 2001-es és a 2011-es népszámlálás között eltelt tíz évben 62 ezer fővel csökkent a szlovákiai magyar népesség száma, a következő népszámlálás eredményeit lehetetlen megjósolni, de a fogyás borítékolható.
Lampl Zsuzsanna szerint az asszimiláció, a drasztikus fogyás megállítható és visszafordítható, saját magunkon múlik. Megoldás: ragaszkodjunk magyar identitásunkhoz, ragaszkodjunk az anyanyelvünkhöz, kultúránkhoz, a magyar iskolához, s mindezt örökítsük át a következő generációkra is!
Kapusník Csaba
Megosztás:
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.
Kommentek
Kommentek
Magdolna
2019. ápr. 13. 14:56Kedves Lampl Zsuzsanna! Kedves Kapusnik Csaba! Mielőtt a nemzeti létében, minimum nyelvében hetente, naponta, havonta megalázott emberre hárítod a felelősséget, hogy lehet, de nem használja ki, légyszives mondjál hét olyan lehetőséget, amelyet nem használunk ki. Legyen ez olyan lehetőség, amelyért nem jár sem rosszalló pillantás, sem szúrós megjegyzés, sem jövőbeni negatív elbírálás. Mert, ha ilyen a következmény, akkor az nem a lehetőség, hanem a harc nem vállalása. A mindennapi harc nem vállalása. Még sokminden mást is ki kellene mondani, de most megelégednék azzal a hét egyszerű dologgal.
A kommenteket lezártuk.