Nyitókép forrása: bioworld.com

 

Újraindították a brit-svéd AstraZeneca gyógyszergyár koronavírus-vakcinájának tömegtesztjeit. Az 50 ezer önkéntes bevonásával zajló tömegteszt azután állt le a héten, hogy az egyik betegnél súlyos mellékhatások léptek fel.

 

Az AstraZeneva azon kevés gyógyszergyár közé tartozik, amely a megszokott engedélyeztetési eljárást betartva egy lépésre van a tényleges forgalomba hozataltól. Az eljárás harmadik fázisát azután állították le, hogy az egyik brit önkéntesnél keresztirányú gerincvelő-gyulladást állapítottak meg. Hivatalosan a gyógyszergyár továbbra is „ismeretlen eredetű betegségről” beszél, amelynek „zajlik a vizsgálata”.

 

A teszteket felfüggesztették, de néhány nappal később a brit Gyógyszer- és Egészségügyi Felügyelő Hatóság biztonságosnak nyilvánította azok folytatását, így az AstraZeneca vakcinája ismét játékba került – a cég részvényesei és az összesen hárommilliárd vakcinát már megrendelő vevők nagy örömére.

 hirdetes_810x300  

 

Az AstraZenecán kívül a német Pfizer és a Moderna áll legközelebb a piacképes vakcinához.

 

Akárhogy is van, az incidens miatt reflektorfénybe került a vakcina utáni hajsza három központi problémája.

 

  1. Túlsürgetett oltóanyag-fejlesztés

 

A vakcina keresése közben a kormányok és a laboratóriumok egyaránt rendkívül vékony jégen táncolnak. A koronavírus valószínűleg az első olyan világjárvány, amely az álhírek korában kezdte el tombolását. Hiába történt a hatóságok által korrekt tájékoztatás a vírussal kapcsolatban, ha egy józan nyilatkozatra több tucat álhír vagy féligazság jut, amelyek aláássák az emberek bizalmát.

 

Márpedig a bizalom most kulcskérdés. Tény, hogy a gazdaság még egy tavaszihoz hasonló sokkot nem élne túl globális következmények nélkül, így érthető a vállalatok és a politikusok sürgölődése. Másrészről viszont, egy sietve, esetleg gondatlanul kifejlesztett és piacra dobott vakcina súlyos mellékhatásokat is okozhat. Ha a sajtóban esetleg a vakcina mellékhatásaitól szenvedő gyermekeket lehet majd látni, az feladná az utolsó kenetet az establishmentbe vetett egyre halványodó bizalomnak is. Nem beszélve arról, hogy nyilvánvaló lenne: az elit saját anyagi  érdekei miatt vállalta a kockázatot a hétköznapi emberek rovására.

 

Nem véletlen tehát, hogy a járványügyi szakemberek óvatosságra és főleg türelemre intik a kormányokat, és tiltakoznak a gazdasági és politikai nyomás ellen, ami a laborokra nehezedik. És nem véletlen, hogy az amerikaiak harmada úgy nyilatkozott nemrég egy felmérésben, hogy biztosan nem elsőként állnak majd sorba az oltóanyagért.

 

  1. Hatékonyság

 

A fentiek értelmében így a hatékonysági mutatók közé a biztonsági kritérium is felkerült. Mellékhatások mindig lehetnek egy vakcinánál, ám nem mindegy, hogy milyen arányban jelentkeznek, és mennyire súlyosak.

 

A 2009-es H1N1 influenzavírus elleni védőoltás és előtte a sertésinfluenza elleni vakcina például Huillain-Barre-szindrómát okozott néhány száz esetben. A betegség ideggyulladást okoz, amely perifériás szétterjedő zsibbadással, bénulással jár. A főleg gyermekeket érintő alsólégúti RSV elleni 1966-ban kifejlesztett, de rosszul megtervezett vakcina két gyermeket megölt, többeknél pedig súlyosbította a kór lefolyását.

 

Egyértelmű, hogy érdemesebb kétszer mérni, mielőtt egyszer vágunk, pontosabban oltunk. A fenti példák szélsőséges esetek ugyan, de jól szemléltetik azt a dilemmát, amellyel a döntéshozók kénytelen szembenézni. És erre a dilemmára vezethető vissza, hogy a legtöbb országban nem akarják kötelezővé tenni a vakcinát, mert akkor a politikai felelősség is a kormányoké lenne…

 

A másik nagy kérdés, hogy vajon a lakosság hány százalékából vált ki a vakcina immunválaszt. Ha ez az arány 70 százalék alatt van, akkor nem alakul ki nyájimmunitás, és a vakcina haszontalanná válik a társadalom (és főleg a gazdaság) számára.

 

A következő kérdés pedig az immunitás tartóssága. Nyilván nem megyünk sokra egy olyan oltóanyaggal, amely csak hetekre vagy pár hónapra biztosít védelmet. Az éves gyakoriságú oltás sem egy egyszerű feladat. Az immunitás tartósságának kérdéséből így egyenesen következik a logisztika problémája.

 

  1. Logisztikai kihívások

 

A légiközlekedés valaha látott legnagyobb logisztikai kihívásának nevezték nemrég a koronavírus elleni vakcina eljuttatásának problémáját. A Nemzetközi Légiközlekedési Szövetség szerint 7,8 milliárd ember számára, fejenként két adagnyi vakcina célbajuttatásához 8000 Boeing 747-es teherszállító repülőgépre lenne szükség. Nyilván a vakcinák egy részét szárazföldi úton is lehet majd szállítani, de sok függ az oltóanyagtól. Egyes oltóanyagok lejárati ideje mindössze két nap, másokat hűteni kell – és még nem tudni, pontosan milyen vakcina kerül majd tömeggyártásra.

 

Körkép.sk

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Ön lehet az első aki a tetszik gombra kattint!